”Az Orbán fiú maga is hangsúlyozza: ő nem teológus, csupán bizonyságot akar tenni a »személyes Isten« megtapasztalásáról. Amelyről egyébként semmi biztosat nem lehet tudni. Ahogy Erich Fromm alapján a szakirodalom is gyakran emlegeti: a megtérés-, illetve istenélményekben mindig van egy X tényező. Az X itt azt jelenti, hogy sem mások, de még az érintett maga sem lehet teljesen tudatában annak, pontosan mi is az, amit átélt, aminek a részese lett.”

Orbán Gáspár és az X tényező: Egy a tábor, több a pásztor - hvg.hu

A HVG-ben Dobszay János írt egy cikket, amely néhány, általa fontosnak gondolt szakértő bevonásával annak próbált meg utána járni, hogy voltaképpen miféle jelenséget kell látnunk Orbán Gáspár megtérése mögött. A mi mai világunk már csak ilyen. Az a szimpla tény, hogy a történet főszereplője a miniszterelnök fia, elégséges volt arra, hogy tematizáljon, s a hazai nyilvánosság előterébe emeljen egy egyébként egyáltalán nem jelentéktelen jelenséget. Azt a ma magyarázatra szoruló tényt, hogy a keresztyénség nem csak a múlté, hanem korunk bevett ateista gondolkodási sablonjainak legnagyobb cáfolatára, fiatalok tömegei térnek meg. Ez valóban zavarba ejtő. Meg kell magyarázni, mert ellentmond a szekularizáció megállíthatatlanságába vetett hiten alapuló történelemképnek. Nemhogy a történelem végére értünk volna, hanem a történelem visszatér.

Nos, a cikkben megkérdezett szakértők meg is magyarázzák a jelenséget. A HVG-től elvárható módon természetesen nem keresztyén teológiai nézőpontból, hanem nagyon-nagyon tudományosan, vagyis társadalomlélektani-pszichológiai alapon. Ettől persze még a megtérés-jelenség nem válik megragadhatóvá, hiszen annak pont az a lényege, hogy csak tapasztalat útján megszerezhető ismeret. Az érti, aki átéli. A vallási tapasztalat is olyan, mint minden más belső történet. Csak átéléssel lehet vele azonosulni, különben pedig minden fogalmi kísérlet a leírására csak a kívülálló okoskodása az ismeretlenről. Így van ezzel sok, vallással foglalkozó szakértő is, s ekkor jön az „X tényező”, meg efféle kifejezések. A megtérés: bent lét Isten valóságában. Kívülről viszont szép disszertációkat lehet írni az „X tényezőről”.

Dobszay az „ X tényező” kifejezést is a szakirodalomból vette át: ”Az Orbán fiú maga is hangsúlyozza: ő nem teológus, csupán bizonyságot akar tenni a »személyes Isten« megtapasztalásáról. Amelyről egyébként semmi biztosat nem lehet tudni. Ahogy Erich Fromm alapján a szakirodalom is gyakran emlegeti: a megtérés-, illetve istenélményekben mindig van egy X tényező. Az X itt azt jelenti, hogy sem mások, de még az érintett maga sem lehet teljesen tudatában annak, pontosan mi is az, amit átélt, aminek a részese lett.”

Itt is van mindjárt az ateizmus alapvető logikai ellentmondása. Azt mondja Dobszay János, hogy a személyes Isten megtapasztalásáról semmit biztosat nem lehet tudni. De szerinte azt nyilván biztosan tudni lehet, hogy erről a tapasztalatról semmi biztosat nem lehet tudni. Ugyan, miért? Ha egyszer semmi biztosat nem lehet tudni, honnan tudhatom azt biztosan, hogy semmi biztosat nem lehet tudni? A megtérés-élmény nem arról szól, ahogyan azt az állítólagos szakirodalom állítja, hogy „még az érintett maga sem lehet teljesen tudatában annak, pontosan mi is az, amit átélt, aminek a részese lett.” A vallási tapasztalatnak pont az a lényege, hogy az „érintett” meg tudja nevezni, amit átélt: Isten önközlését és jelenvalóságát. Persze, ha a megtérés-élményt pusztán valamiféle társadalomlélektani-pszichológiai nézőpontból próbáljuk meg magyarázni, akkor Isten valósága mint az érintettség végső oka szóba sem jöhet. Mert ugyebár azt tudni lehet, hogy erről a tapasztalatról semmi biztosat nem lehet tudni, kivéve azt a „biztos” tudást, hogy Istent mint a jelenség végső okát és alapját – természetesen racionális alapon – eleve ki lehet zárni. Így lesz Istenből a meg nem határozható „X tényező”. Nos, a helyzet az, hogy a cikk állításával ellentétben, keresztyének pontosan tudják, mi az, amit átélnek, s mi is az az „X tényező”. Úgy hívják, hogy Szentlélek. Ez persze botrány egy mai racionalitás számára, de ettől még az ateista szakirodalom szerint „X tényezőnek” nevezett valóság nagyon is működik, s úgy tűnik, valahogy nem akarja megadni magát mindenféle olyan képzetnek, amely az „Isten halála” és a „haladás” közé egyenlőségjelet tett. Én, ha ateista lennék, azért tisztán racionális alapon is megkockáztatnám azt a kérdést, hogy mi van akkor, ha a pünkösdi jelenség mögött mégis van valaki, akit szokványosan Istennek hívunk. Ha ugyanis semmi biztosat nem lehet tudni, akkor az sem kizárt ugyebár, hogy az „X tényezőnek” neve van.

Az írás másik alapvető vonulata a történeti keresztyénség és a mai megtérési jelenségek szembeállítása. Ez a liberális-pietista felfogás régtől fogva ismerős. Van ugyebár a történeti-intézményesült egyház, a konstantínuszi egyház, a népegyház, amellyel szemben állnak az „igazi” keresztyének. Ők a megtértek, míg a többi csak szokásból keresztyén. Jellemző a cikk egyik mondata Orbán Viktorról: „A huszonéves fiatalember (ti. Gáspár) anyja katolikus, apja református. A vallás a családban – főként az apa számára – inkább csak tradíciót jelentett.” – „Csak tradíció” – mondja a szerző, amiből csak az látszik, hogy ez a liberális-pietista nézőpont soha nem bírja felfogni a hagyomány jelentőségét. De még ennél is tovább megy Kamarás István: „ A pünkösdizmus gyülekezetei, szektái, mozgalmai és egyházai a kereszténység legdinamikusabban fejlődő ágát jelentik. Itt köt ki a legtöbb megtérő. Az is, aki beleszületett valamelyik egyházba, és az is, aki felcseperedve találkozik a hit személyes megélésének katartikus élményével – mondja Kamarás István vallásszociológus. Hozzátéve: az Orbán fiú esete »az ügy átpolitizáltsága miatt nem könnyen kibogozható gubanc«. Szerinte a Felház jövőjének alakulásában »döntő lehet, mennyire képes a gyülekezet – az ifjabb Orbán vezető szerepe ellenére is – megőrizni az autonómiáját, elhatárolni magát a hazai kormánypárti álkereszténységtől«.”

Nos, semmi kedvem vitatkozni az állítólagos „hazai kormánypárti álkeresztyénségről”. Ez ugyebár a hagyományos keresztyénség, amelynek a számára – csakúgy, mint Orbán Viktornak – a keresztyénség csak tradíciót jelent. Viszont van itt valami, ami a cikken belül ellentmond a hagyomány jelentéktelenségéről és hamisságáról üzenni akart képzetnek. Ezt mondja ugyanis egy másik szakértő, Máté-Tóth András professzor, valláskutató: „ A titokélmény feldolgozása, az, hogy az illető milyen módon képes magának és másoknak értelmezni azt, ami vele történt, nagymértékben kultúra- és valláskultúra-függő”. Most akkor mi van? Ezek szerint az „X tényező” értelmezésében mégis csak szerepet játszik a kulturális hagyomány? Ahhoz képest, hogy „csak” hagyomány, ami ráadásul maga az álkeresztyénség, úgy látszik, eléggé szívós, mert még kétezer év után sem bírt kimúlni, sőt még ma is meghatározó lehet az „X tényező” értelmezésében. Megint, tisztán csak racionális alapon: nem lehetséges, hogy a mai „X tényező” és a hagyomány ugyanannak az egységes folyamatnak a része, csak ez a két pólus némelyek számára ellentmondásként tűnik fel?

Ma is pünkösd van. Ami azt jelenti, hogy a keresztyének pontosan tudják, mit élnek át. Számukra az „X tényezőnek” neve van. És ez az „X tényező”, láss csodát, ma is jelen van és működik. Szentléleknek hívják. Pont. Amúgy pedig könyvtárnyi irodalmat lehet írni az „X tényezőről”, a hagyományról és az álkeresztyénségről, meg arról, hogy a keresztyének sem tudják teljesen, mit is élnek át. De tudják.

Veni creator Spiritus.

Hozzászólások