A jelentés megjegyzi, hogy míg Európában a német közvélemény volt az egyik legbefogadóbb a menekültekkel szemben, 2015-ben már hetenként akár hat menekültellenes tüntetést is rendeztek. Több áldozat, illetve megtámadott barátokkal, ismerősökkel rendelkező menedékkérő és menekült mondta el az Amnesty Internationalnek, hogy félelemben él, és többé nem érzi magát biztonságban.
Az Amnesty szerint Németország belefullad a gyűlöletbe - index.hu
Németországban rohamléptekben növekszik a rasszizmus – áll az Amnesty International jelentésében. Egy ilyen megállapítás bármely országra nézve súlyos állítás. De ha Németországról van szó, még súlyosabb. Ez az ország még ma is hurcolja huszadik századi történetének iszonytató terhét, tehát nagyon kell ügyelnie arra, hogy jelenkori társadalmának megítélésében még csak véletlenül se kapcsolódjék össze múlt és jelen. Talán ez is lehet Merkel asszony politikájának az egyik motivációja. Németországnak el kell hitetnie a világgal, hogy véglegesen szakított a múltjával. Most viszont itt a hír: az országban növekszik a rasszizmus.
Ez azért nagyon rossz hír Németországra nézve, mert azonnal beindul az ismert asszociációkon alapuló láncreakció. Újra összekapcsolódhat múlt és jelen, s a múlt a jelen magyarázatának alapjául szolgálhat. Hihetővé válik, hogy a németek körében azért nő a rasszizmus, mert ők ilyenek…
Ismert jelenség ez. Amikor valamit meg akarunk magyarázni, s a miértet keressük, mindig kapóra jönnek a rögzült asszociációk. Én például dohányzom. Ha holnap kiderül, hogy tüdőrákban szenvedek, már az ovis is tudni fogja teljes bizonyossággal, hogy azért, mert dohányzom. Ha meg nem dohányoznék, az akadémikus is széttárná a karját.
Szóval, nem örültem ennek a hírnek, inkább valami részvét ébredt bennem szegény Merkel asszony iránt, akit amúgy nem kedvelek. Hiába igyekezett, próbálta meg bebizonyítani a világnak, hogy a német társadalom befogadó, most mégis egyre aggasztóbb jelei mutatkoznak annak, hogy bizony növekszik a rasszizmus. Az Amnesty szerint Németország nem tud megbírkózni a rasszizmussal. Ez tényleg sajnálatos.
Viszont azért ez a jelentés is elég különös. Nem foglalkozik ugyanis a rasszizmus okával, csak azzal, hogy mit kellene tenni ellene. Pedig az egyre növekvő rasszizmusnak az a nyilvánvaló oka, hogy a társadalom egyre nehezebben viseli érzelmileg a bevándorlók csoportjainak folyamatosan erősödő jelenlétét. Úgy látszik, a bevándorlók csoportjainak a mérete elért egy kritikus határt.
Nem ismerem az Amnesty International jelentésének a hátterét. Például rendkívül érdekes lenne egy összehasonlító felmérés eredménye. Ugyanis nem hiszem, hogy sajátságosan német jelenségről van szó. Merthogy a németek „ilyenek”. Sokkal inkább azt gondolom, hogy a határtalan bevándorlás politikájának bármely országban lehet egy messze nem kívánatos hozadéka, amely a szélsőségben nyilvánul meg.
Nem hiszek semmiféle nemzetkarakterológiában, amely olyan általánosító sztereotípiákban nyilvánul meg, hogy a „franciák ilyenek”, a „britek olyanok”, az „amerikaiak amolyanok”. Az Amnesty International jelentése azért kérdéses a számomra, mert kiemel egy országot, ráadásul egy, a múltjával súlyosan terhelt országot, s megállapítja a rasszizmus növekvő jelenlétét. Nem tudom, nem vagyok szakértő, de az a gyanúm, hogy a rasszista jelenségek száma minden országban növekedni fog, ha a határtalan befogadás politikája folytatódik, s a bevándorlók tömege eléri a kritikus tűréshatárt. Azt sem tudom, hogy az európai vezetés számolt-e valaha is a bevándorlás támogatásának előre nem látható társadalmi szintű lélektani hatásaival. Ez politikailag egész egyszerűen az ijesztő mértékű szélsőségbe tolódásban mutatkozhat meg. A határtalan bevándorlás politikája pont azt válthatja ki, ami ellen Európa mindig is küzdött.
A probléma gyökerét azonban mégis abban látom, ahogyan az Amnesty International a jelenséget értelmezi. A fő problémát nem abban látja, hogy a bevándorlók tömege sokak számára elviselhetetlen méretűvé duzzadt, hanem abban, hogy nő a rasszizmus. A rasszizmust kell tehát kezelni, nem pedig az azt kiváltó okot. Ha kicsit cinikus akarnék lenni, azt mondanám, bármely országban „kitermelhető” a rasszizmus, csak a bevándorlók számát kell növelni.
A probléma az Amnesty International által képviselt gondolkodásban az, hogy nem ismeri az emberi természetet. Pedig nem olyan bonyolult dolog ez. Az ember csoportokban él, és mindenki a saját csoportjában érzi jól magát. A kulcsszó az otthonosság. A barátainkkal szeretünk egy asztalnál ülni. Szeretjük a megszokott dolgokat életvitelben, környezetben, mert az otthonosság érzetét adja. Nagyjából ennyi. Tudom, ezek olyan apró, jelentéktelennek tűnő, érzelmi dolgok. Attól tartok, hogy azok, akik folyton folyvást az idegengyűlölet és a rasszizmus ellen küzdenek, ennek az érzelmi vonatkozásnak az alapvető jelentőségét az emberi természetben nem ismerik fel.
Mégpedig azért, mert van itt egy gondolati csapda, amely nagyjából egy olyan képletet állít az európai polgár elé, hogy két választása van: vagy befogadó, vagy rasszista. Vagy befogadó, vagy idegengyűlölő. Holott ez lehet egy teljesen hamis képlet is. Nem befogadó, de nem azért mert rasszista, vagy idegengyűlölő. Pláne nem faji alapon. Hanem mert – mint mindenki ̶ szeretné otthon érezni magát. Márpedig, ha egy adott lakóhelyen érzékelhető nagyságrendű „idegen” csoport jelenik meg, az könnyen megrendítheti ezt az otthonosság érzetet, ami aztán sajnálatosan szélsőséges reakciókat is kiválthat. Ráadásul a bevándorlók csoportjai is ugyanezt az otthonosságot keresik. Egymás közelében akarnak élni. Az emberi természet már csak ilyen. Létrejönnek az egymástól elkülönülő szigetszerű csoportok, amelyek a nyílt vagy burkolt rasszizmus melegágyai.
A dolog abszurditása az, hogy az európai vezetés, miközben ádáz harcot folytat a rasszizmus ellen, támogatja a határtalan befogadás politikáját, amely a rasszizmus keretfeltételeit létrehozza. Ezért aztán a beláthatatlan nagyságrendű migránsok befogadása azzal a súlyos kockázattal járhat, hogy nem tudni, miként rajzolja át az európai társadalmak lélektani térképét. Az európaiság nevében pont azt roncsolhatja szét, amitől Európa Európa.
Hozzászólások