De térjünk át Frans Timmermansra, aki az európai parlamenti képviselőkhöz így szólott: „…a diverzitás az emberiség jövője (sorsa). A világ legtávolabbi szegletén sem lesz olyan nemzet, amelynek ne lenne diverzitás a jövőjében. Ebbe az irányba halad az emberiség. És azok a politikusok, akik azt próbálják eladni a választópolgáraiknak, hogy létezhet olyan társadalom, amely kizárólag egy kultúrába tartozó emberekből áll, olyan jövőképet rajzolnak fel, amely egy soha nem létezett múltra épül. Ezért ilyen jövő nem lesz. Európa sokszínű lesz, mint ahogy a világ összes többi része is sokszínű lesz.”
Mindig is az volt a véleményem, hogy a multikultúra ideológiájának ilyen csökönyös hangoztatása az európai vezetés részéről, megalapoz egy olyan teóriát, mely szerint ennek vezetésnek a valódi célja a kulturálisan keresztyén Európa felszámolása. Ebbe a képbe pontosan beleillik a migráció kezelésének a koncepciója is, amely egész egyszerűen nem tekinti problémának nem keresztyén vallású milliók bevándorlását Európába, mert nem is ismeri el, hogy a kolletív identitáshagyományok ilyen mértékű találkozása civilizációs konfliktushoz vezethez. Sőt, mintha a cél pontosan az lenne, hogy a valaha volt keresztyén Európa egy ilyen művi úton előállított keveredésben totálisan felolvadjon. Európa jövője tehát nem a kulturális-történeti folytonosság fenntartásában van, hanem éppen annak felszámolásában. De úgy tűnik, az új, kulturálisan sokszínű Európa víziójának megvalósításához nem elég csak felvázolni a jövő koncepcióját. A múltat is meg kell szüntetni. Nos, Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke, megteszi. Kimondja: ”És azok a politikusok, akik azt próbálják eladni a választópolgáraiknak, hogy létezhet olyan társadalom, amely kizárólag egy kultúrába tartozó emberekből áll, olyan jövőképet rajzolnak fel, amely egy soha nem létezett múltra épül. Ezért ilyen jövő nem lesz. Európa sokszínű lesz, mint ahogy a világ összes többi része is sokszínű lesz.”
Köszönet Fritz Tamásnak, hogy a Magyar Időkben felhívta a figyelmet Schäuble és Timmermans megnyilatkozásaira. Érthetően, én inkább az utóbbi politikus mondataira lettem igazán érzékeny, habár Schäuble üzenete sem akármi. Utána is néztem. A beszédet Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke 2015. október elsején mondta el az Alapvető Jogok Kollokviumán. A YouTube-ra 2016.március 29-én került fel ezzel a címmel: „Európa sokszínű lesz, vagy háború.”
Nos, a Fritz Tamás által idézett szöveg pontos. A beszédben Timmermans az európai kulturális sokszínűség koncepcióját egy soha nem igazolt történelmi fejlődésképbe próbálja meg beilleszteni. Eszerint az európai kulturális diverzitás nem pusztán döntés és választás kérdése, hanem egyenesen sorsszerű. „…diversity is humanity’s destiny” (a diverzitás az emberiség sorsa) – mondja Timmermans. Nincs választási lehetőség. Mondja ezt az Európai Bizottság alelnöke egy emberi jogokkal foglalkozó kollokviumon. Meglepő fordulat, valljuk be, hiszen eddig a fatalizmus nem szerepelt még az emberi-jogi ideológia kelléktárában. Vagy csak én nem vettem észre? Az európai kultúrális sokszínűség tehát úgy tűnik fel immár, mint valamiféle fátum, a kikerülhetetlen sors. Már a beszéd eredeti címe is eléggé aggasztó: „Europe must accept Diversity or face War”. (Európának el kell fogadnia a sokszínűséget vagy háborúval kell szembenéznie.) Ez már ugyebár el van döntve. Aki egy kicsit is ismeri az angolt, tudja, hogy ez a „must” (kell) mennyire erős. Ez már nem ajánlás vagy javaslat. Ez azt sugallja, hogy nincs döntési helyzet. A sokszínű Európa már potenciálisan megvan, a jövő jön felénk, mint valamiféle kikerülhetetlen fátum, amely ellen nem lehet védekezni, sőt, amellyel szembeni védekezés a történelmi sorsszerűség meg nem értése. Mindez egy liberális értékrend alapján, természetesen, hiszen az elkerülhetetlen történelmi sors egyenesen az alapvető jogok értelmezéséből következik. De mégis, abszurd módon ez a látásmód engem inkább egy teokratikus államképre emlékeztet, amelynek alapján az egyén meg van fosztva a szabad világnézeti választás lehetőségétől, s egy mindenkire kiterjedő „must” teremti meg ezt a retorikusan sokszínűségnek nevezett, de valójában nagyon is zárt univerzumot. Úgy látszik, a sokszínűségbe a kulturális sokszínűség elutasítása már nem fér bele.
S hogy ez a valójában nagyon is zárt, fatalizmusra épülő történelemkép teljes legyen, Timmermans úgy gondolja, hogy a fátumszerű jövő elérkezésének a múlt sem állhat az útjába. Nem elég tehát hangsúlyozni azt az ideát, hogy a kulturálisan homogén társadalom már nem lehet a jövő alapja, tehát a keresztyénséggel mint a jövő alapvető identitásalkotó kulturális keretével eleve nem szabad számolni, el kell végezni a keresztyén múlt megsemmisítését is. Itt van a mondat: „ those politcians trying to sell to their electorates a society that exclusively composed of people from one culture are trying to portray a future based on a past that never existed, therefore that future will never be.” (Azok a politikusok, akik a választóiknak megpróbálnak egy olyan társadalmat eladni, amely kizárólag egy kultúrájú emberekből áll, egy soha nem létezett múlton alapuló jövőképet festenek, s ezért ilyen jövő soha nem lesz.)
(Arról most ne is beszéljünk, hogy Timmermans, a nyilvánvalóan nagy demokrata, itt csak politikusokról beszél. A nép tudnivalón hülye. Ha tehát egyes politikusok nem próbálnának a történelmi sorssal szembemenni, hanem elfogadnák a sokszínű Európa sorsszerű érkezését, akkor a választókkal nem lenne semmi baj. Nos, mint európai polgár, kikérem magamnak. Mintha bizony azért védeném a keresztyén Európát, mert egyes politikusok is védik.)
Ez az üzenet a nemlétező, egységes és közös európai kulturális múltról bizony erős üzenet. A miheztartás végett. Mindenekelőtt azoknak, akik vakmerő módon ma is azt állítják, hogy Európa bizony zsidó-keresztyén alapozású, s ezért a diverzitás ideológiája kontinensünk kulturális identitását veszélyezteti. De úgy tűnik, a kulturális folytonosság megőrzése nem cél, sőt pont fordítva, a felszámolása a cél. Sőt, az Európai Bizottság alelnöke szerint ez nem csak egy kívánatos cél, hanem egyenesen történelmi szükségszerűség. Diversity is a MUST for Europe. A jövő már el van készítve. Csak engedelmesen várni kell, hogy megérkezzen. Amúgy éljen a demokrácia.
S ehhez nem csak a zsidó-keresztyén hagyományon alapuló, kulturálisan homogén társadalom képét kell elvetni, hanem magát a zsidó-keresztyén múltat is tagadni kell.
A tragikus az egészben az, hogy valamikor a rendszerváltás hajnalán eufórikus öröm töltött el, hogy visszakapom a múltamat, amelyet elvettek tőlem. („A múltat végképp eltörölni…”). Most meg itt vagyok az állítólagosan keresztyén Európában, amely valamiféle történelmi fatalizmusra hivatkozva épp most készül megszüntetni önmagát. Az európai vezetés, amely állítólag nagyon-nagyon demokratikus, már nem csak a kollektív kultúra jövőjére tart igényt, hanem a múltra is. Nem csak a jövő kisajátítása zajlik itt, hanem a múlté is.
Timmermans úrtól, az Európai Bizottság alelnökétől, akit amúgy én soha nem választottam, megtudtam, hogy az, amit én a múltamnak gondoltam, nem is létezett.
Már keresztyén múlt sincs. Hát, itt tartunk.
Hozzászólások