Ha a jelenség mögötti okot és mozgatórugót keressük (mást pedig nem érdemes) akkor azt találjuk, hogy végső soron nincs iszlám terrorizmus, ahogy keresztény terrorizmus sincs. Ugyanazért nem érdemes, sőt káros iszlám vagy arab terrorizmusról beszélni, ahogy cigánybűnözésről. És ez nem valamiféle „polkorrekt”, a tényeket elhazudó, öncenzúrás attitűd végett fontos, hanem épp ellenkezőleg, a tisztánlátás kedvéért.
Balavány György: Tudta, hogy iszlám terrorizmus nem létezik? - hvg.hu
Balavány György elmagyarázza a jámbor olvasónak, hogy iszlám terrorizmus nem létezik. A gondolatmenete ismerős, valahol igaz is, másrészt mégis végtelenül álságos. Végül is valóban lehet azt mondani, hogy a gyűlölet jelenléte egyetemes, s nincs olyan civilizáció, kultúra, amelynek a történetéből ne lehetne előásni a legborzalmasabb horrort. Ez igaz. A kereszténység talán mindenkinél hangsúlyosabban azt hirdeti, hogy a bűn jelenléte az egyetemes emberi lényeg szerves része. Nincs kivétel, tehát teljességgel fals egy olyan szemlélet, amely a mindenkiben meglévő rosszat leszűkíti, és fajokhoz, kultúrákhoz, civilizációkhoz társítja. Ez eddig rendben is volna. Csakhogy, a másik oldalról, ezzel Balavány a mai európai terrorizmust arctalanná teszi, mint ahogyan az áldozatokat is. Nincs elkövető és nincs áldozat. Nincs néven nevezés. Csak elmosás van, csak elkenés van, csak elspiritualizálás van. Hamel atyát nem egy konkrét, iszlám hátterű terrorista ölte meg egy misén, konkrét meggyőződésből, hanem az amúgy mindenkiben meglévő gyűlölet. Csak azt nem tudom, ki fogja ezt megmondani Hamel atya családjának. Ez olyan, mintha azt mondanám a Dunába lőtt zsidó családjának, hogy az nem a magyar antiszemitizmus bűne, hanem az egyetemes gyűlöleté. Álságos.
Persze, hogy nincs iszlám terrorizmus abban az értelemben, hogy a terrorizmus általános jelenségét nem lehet és szabad csak az iszlámhoz kötni. Ez démonizálás. Ám ami a mai konkrét helyzetet illeti, elég komoly intellektuális erőfeszítésbe kerülne nem látni a terrorizmus nagyon is konkrét vallási hátterét. Amúgy, nem mellesleg, nem hallom az iszlám világ hozzánk is elérő, folyamatos tiltakozását és elhatárolódását.
Balavány György hoz egy példát. Még szerencse, hogy van ez a szerencsétlen Breivik, aki ugyebár ékes példája annak, hogy a terrorizmus és az iszlám között nem szabad összefüggést látni. Hála neki, immár világos, hogy még egy keresztény is lehet terrorista. Nem igaz tehát az a tétel, hogy iszlám és terrorizmus összetartozik. Persze, hogy nem igaz. De ki állítja ezt? Ettől még talán nem kellene arra a következtetésre jutni, hogy a mai európai terrorizmus arctalan, s nem kellene félni annak kimondásától, hogy itt bizony vallásháborús jelenségről is szó van. Talán ki kellene mondani, hogy ezúttal bizony iszlám hátterű terrorizmussal van dolgunk, mint ahogy kellene némi bátorság annak a kimondásához is, hogy ennek a terrorizmusnak a célpontja igenis a kereszténység. No és, a zsidóság is, természetesen. A zsidó-keresztény kulturkör. (De erről majd máskor.) Az iszlám hátterű terrorizmus ideológiája igenis egy fanatikus vallási világképre alapul, nem elvetemült, minden erkölcsi mértéket elvesztett banditákról és gengszterekről van itt szó, hanem az általuk hitt igazság eszközökben nem válogató terjesztéséről egy hitetlen (értsd: keresztény) világban. Talán ki kellene mondani, hogy ez a terrorizmus nem arctalan, nagyon is konkrét meggyőződésű emberekben ölt testet, nagyon is konkrét céllal. A kereszténységet akarják megsemmisíteni, de nem pusztán valamiféle elvont gyűlöletből, hanem azért, mert ez a kereszténység onnan nézve hitetlen, s ez a körülmény onnan nézve feljogosít még az ölésre is. Talán ki kellene mondani, hogy az iszlám hátterű terrorizmus felől nézve az ölés erkölcsi tett. Talán ki kellene mondani, hogy ezúttal a kereszténység van a célkeresztben, a kereszténység az áldozat. Az meg nem érv, hogy ez a Breivik is keresztény volt. Tudtommal Európában az a gondolat, hogy az igazság nevében ölni is lehet, általánosan meghaladott és elfogadhatatlan. Őrültek persze mindenütt vannak. Továbbá: egy zsidó is lehet antiszemita.
De hát valamely rejtélyes oknál fogva ez a kimondás a liberalizmusnak nem nagyon megy. Elkenés van. De ez még a kisebbik baj.
A nagyobb az, hogy a kereszténységnek sem megy. Hamel atya kivégzését követően vártam volna a keresztény világ részéről valami hasonló tömegméretű tiltakozást, mint ami a Charlie Hebdo elleni mészárlást követte. Voltak persze tiltakozások, nyilatkozatok. De még a nyugati kereszténység első számú képviselője, Ferenc pápa is csak annyit bírt mondani szóvivője, Lombardi útján Hamel atya rituális és demonstratív kivégzését követően, hogy „mélységesen átérzi »az abszurd erőszak fájdalmát és horrorját«, »a legradikálisabban elítéli a gyűlölet minden formáját, és imádkozik az érintettekért«.” De nem hallom a protestáns nemzetközi egyházi szervezetek hangját sem, mint ahogyan nem hallom a nyilvánosság szintjén a keresztények hangját sem. Talán ki kellene mondani, hogy itt nem pusztán valamiféle elvont, abszurd erőszakról és gyűlöletről van szó. Talán ki kellene mondani, hogy az áldozat itt a kereszténység. Talán ki kellene mondani, hogy van olyan, hogy antikereszténység. Talán ki kellene mondani, hogy van olyan, hogy krisztofóbia. Mint ahogyan ki kellene mondani azt is, hogy Hamel atya rituális kivégzése mögött igenis egy nagyon határozott, iszlám hátterű meggyőződés áll, s maga az aktus nem más, mint a keresztény Európa szimbolikus kivégzése.
Ehhez képest arról beszélni most, hogy nincs iszlám terrorizmus, még ha az elvontság szintjén igaz is, meglehetősen álságos. Mint ahogyan az is, hogy nincs néven nevezve a szimbolikus áldozat. A kereszténység. De a legabszurdabb az, hogy maga a reprezentatív kereszténység is beáll ebbe az álhumanista elkenésbe, az állítólagos keresztények meg bambán tűrik az egészet. Igaza van Székely Attilának: Hamel atya kivégzése után tele kellene, hogy legyenek a templomok. Ha ugyan a kereszténység felfogná, hogy ma templomba járni: demonstráció és ellenkultúra. De nem fogja fel.
Komolyan mondom, már ott tartok, hogy azt mondjam: az európai kereszténység megérdemli a sorsát. Elvágják a nyakát, és meg se nyikkan.
Hozzászólások