Az ország nagyobbik része kereszténynek vallja magát, körülbelül 5,5 millió ez a szám. Mégis az országban idén rekordot döntött az idegengyűlölet. Már nem is próbálom megérteni, hogyan fér össze a szeretetre és elfogadásra épülő igaz hit, a gyűlölettel, de úgy tűnik igen jól megvannak kéz a kézben kis hazánkban. A pápa, aki a legfőbb egyházi vezető, azt mondja, hogy légy emberséges, tárd ki a kapukat, mert pokolra kerülsz, ha nem teszed. Akkor a magyar keresztény egyházak miért gyűlölnek?! Nem vagyok se megkeresztelve, se hívő nem vagyok, de lehet, hogy most közelebb érzem magamhoz a pápát, mint amennyire ők valaha is érezték.
(...)
Egymás között sem jeleskedünk elfogadás és segítségnyújtás tekintetében sokszor, erre még rátesznek egy lapáttal. Ahelyett, hogy a jobb felünket erősítenék. Ez az a rombolás, amit sosem fogok ennek a kormánynak megbocsátani. A lopott pénzek egy dolog, de mikor a néplélekben tesznek kárt, az ország szívét mérgezik. A magyar keresztény egyházak pedig asszisztálnak ehhez, szégyenteljes, de egyre inkább elkeserítő módon, meghazudtolva és kicsúfolva azokat a jó, pozitív és előremutató gondolatokat is, amik megtalálhatóak és megfontolandóak a keresztény tanításokban. Erre nincs mentség, nem lehet mentség a nagy keresztény egyházak állami támogatástól való függése sem, mert nem mutathat senki úgy példát, hogy pénzért adja el a lelkét. Annyira maradtak keresztény szellemi vezetők mára ők, amennyire Orbán Viktor nemzetegyesítő államférfi, bár ő soha nem is volt az.
Rády Magdolna írása egy szép, humanista hevületű írás, de az a baj vele, hogy miközben fel van háborodva azon, hogy az országban tombol az idegengyűlölet, eléggé indulatosan nekimegy szinte az egész magyarországi kereszténységnek. Azt feltételezi, hogy az a keresztény, aki nemmel szavaz, gyűlöletből teszi, s ezzel támogatja a kormány gyűlöletkampányát. Azt természetesen nem érti, hogy miként is fér össze a kereszténység a gyűlölettel (sehogyan sem), s ezért aztán nem marad más magyarázata, mint az egyházak anyagi függősége a kormánytól. Nem is foglalkoznék az írással, ha nem látnék itt eléggé tisztán körvonalazódni egy gondolkodástípust, amely arra keresi a választ, hogy a hazai kereszténység jelentős része miért „idegengyűlölő”. Én elhiszem Rády Magdolna jóindulatát. Ő és a hozzá hasonlóan gondolkodók pedig higgyék el, hogy nem mindenki idegengyűlölő, aki nemmel szavaz. Valamint az sem igaz, hogy a magyar keresztény egyházak egyes vezetői azért „asszisztálnak” a „gyűlöletszításhoz”, mert anyagilag ki vannak szolgáltatva. Vegyük sorra.
Először is, a Rády Magdolna által képviselt gondolkodásmódban az a félrevezető, hogy egy nagyon merev, ám tetszetős, sőt erkölcsileg magasztos tartalmú képletet lát: légy befogadó, különben idegengyűlölő vagy. S ha keresztény vagy, akkor természetesen nem lehetsz más, csak befogadó, hiszen a kereszténység kizárja az embertárs gyűlöletét. Ennek a gondolkodásmódnak az a jellemzője, hogy a migráns-jelenséghez való viszonyt lebontja az egyén-egyén közti kapcsolatra, mégpedig úgy, hogy az egyénben csak a „tiszta”, meghatározottságok nélküli embert látja, akinek nincs vallása, nincsenek szokásai, nincs kultúrája, nincsenek hagyományai. Elvont egyének vannak, akik ugyan miért ne tudnának tiszta szeretetkapcsolatban élni, ha akarnának. De a magyar keresztények a hitük alapvető tanítása ellenére nem akarnak, mert gyűlölnek. Nem nehéz felfedezni a Rády Magdolna által itt most képviselt gondolkodásmódban a mai, szerintem félreértett liberalizmust, amelynek az emberről szóló tanítása alapvetően hamis, hiszen nem lát semmit, csak az elszigetelt, jelenidejű egyént. Nincs közösségi kultúra, nincs civilizáció, nincsenek hagyományok, nincs nemzet, nincs közösségi identitás, hanem csak a független, beágyazottság és előzetes meghatározottságok nélküli egyén van, aki úgymond szabad mindentől, s csak egyéni akarat kérdése, hogy életének különböző helyzeteiben miként dönt. Ezen alapul a mindentől független racionalitás mítosza is, mintha bizony az egyén mindig teljességgel ura lenne önmaga választási lehetőségeinek. Ezért van az, hogy ez a liberalizmus képtelen felismerni az évezredes identitáshagyományok jelentőségét, máig is meghatározó jellegét, s azt gondolja, hogy az egyén mentes a saját közösségi múltjának a máig is érvényes identitásalkotó erejétől. Ezért van az, hogy ma vita tárgya lehet Európa zsidó-keresztény alapú identitása, mintha bizony a mai Európa megszülethetett volna az Ó-és Újszövetség nélkül, s mintha bizony magának a liberalizmusnak sem lennének biblikus gyökerei, vagy mintha a felvilágosodás csak úgy, a semmiből bukkant volna elő. De miután ez a liberalizmus az évezredes kulturális-vallási identitáshagyomány mai jelentőségét nem érti, megszületik az a naiv ábránd, hogy az Európába letelepedő muszlim hívők milliói majd egy-kettőre integrálódni fognak. Aki viszont csak egy kicsit is ismeri a migránsok lélekrajzát, pontosan tudhatja, hogy az új, idegen környezetben az első dolguk az lesz, hogy amennyire csak lehet, megteremtsék maguknak azt a szellemi-lelki-intézményi közösségi környezetet, amelyet kénytelenek voltak otthon hagyni. Ez teljesen normális. Amikor a József Attila magyarjai kitántorogtak Amerikába, az első dolguk az volt, hogy templomot építettek.
A migránsok millióinak az elutasítása tehát nem feltétlenül csak gyűlöletből fakadhat, hanem abból a megfontolásból, hogy egy ilyen kritikus nagyságú, más kultúrájú tömeg, nem mintha feltétlenül rosszindulatú lenne, de óhatatlanul is teret követel magának, s ez átrajzolhatja Európa zsidó-keresztény gyökérzetű kulturális arculatát. Van tehát egy ilyen kulturális-civilizációs nézőpont is, amelynek semmi köze a gyűlölethez, annál inkább az önvédelemhez. Ez az önvédelem pedig azon a meggyőződésen alapul, hogy téves az az elgondolás, miszerint az iszlám és a zsidó-keresztény gyökérzetű európai identitás minden konfliktus nélkül, békésen megfér egymás mellett. Ezt a liberalizmus azért gondolja, mert a vallásban csak magánügyet lát, s képtelen felfogni, hogy az iszlámban egy új, s az európaihoz képest teljesen más, az európaival nem összeegyeztethető közösségi, azaz társadalmi kiterjedésű identitás jelenik meg, amelynek pont az a lényege, hogy a vallás minden, csak nem magánügy. S ez önmagában fenyegetést jelent. Pusztán azzal, hogy – teljesen érthetően – már a létével teret követel magának. Ez alapozza meg azt a keresztény véleményt, hogy többségében muszlim vallású migránsok beláthatatlan millióinak befogadása a kulturális öngyilkossággal egyenlő. Csakhogy ezt a liberalizmus nem érti, hiszen nem tud közösségi identitásokban, pláne nem évezredes hagyományokban gondolkodni. Ehelyett az érzelmi zsarolás eszközével él a kereszténységgel szemben, kihasználva a „kereszténység a szeretet vallása” sztereotípiát, s azt kérdezi, hogy ha keresztény vagy, miért nem vagy befogadó? Azért, mert nem akarok kulturális öngyilkosságot elkövetni. S ennek semmi köze nincs a gyűlölethez.
Ennek a gondolkodásmódnak a másik jellemző vonása, hogy a migránsjelenséggel kapcsolatos, a kormány politikájával egyetértő egyházi állásfoglalásokban csak pártpolitikai állásfoglalást lát. Ha tehát egy egyházi vezető nemmel szavaz, az beáll a gyűlöletkampányba, s csak azért teszi, vélhetően az egyházak anyagi függősége miatt, hogy támogassa Orbánt. Ez bizony az egyházak számára valóban nehéz helyzet, de csak azért, mert egy demokráciában mindent, vagy majdnem mindent a pártok tematizálnak. Következtetésképp, az egyházaknak bármi legyen is a véleménye, pártpolitikai állásfoglalásként fog feltűnni, hiszen kikerülhetetlen módon az adott vélemény az egyik pártot támogatja, a másikat pedig elutasítja. Szó, ami szó, ez a körülmény az egyházakat elég kellemetlen helyzetbe sodorhatja, sőt meg is béníthatja, hiszen ettől kezdve a független véleményalkotás mindig megkérdőjeleződhető. De azért az a feltételezés eléggé vicces, hogy ebben a kereszténység jövőjét is érintő sorskérdésben egyházi vezetők azért szavaznak nemmel, mert Orbán Viktort támogatják. Mégpedig azért, mert anyagilag ki vannak szolgáltatva. Ez tévedés, s eléggé komoly erőfeszítésembe telik nem rosszindulatot látnom egy ilyen feltételezésben. A kormányfőnek pont azért van támogatottsága, mert kimondja azt, amit a keresztények sokasága gondol. Ti. azt, hogy itt bizony a zsidó-keresztény gyökérzetű Európa jövőjéről van szó. Mert sok olyan keresztény van, s ez lehet, hogy némely liberális számára revelációként hat, aki nemmel fog szavazni, de nem gyűlöletből, s nem pártpolitikai megfontolásból, hanem mert ez a meggyőződése. Orbántól függetlenül. Már bocsánatot kérek, miért tenném keresztényként világnézeti meggyőződésemet Orbán Viktortól függővé? Nem én teszem őt a legfőbb viszonyítási ponttá, hanem azok, akik ebben az egész civilizációnkat érintő kérdésben csak pártpolitikát látnak.
Amit pedig Rády Magdolna az egyházak anyagi függőségéről ír: igaz. Azt kell mondjam, a rendszerváltozás óta eltelt időszakban, politikai beállítódás ide vagy oda, egyetlen kormány sem volt, amelyik az egyházak anyagi függetlenségét meg akarta volna teremteni. Ebben nagy volt az egyetértés. Miből gondolják egyesek, hogy ez az egyházaknak jó, mintha csak direkt élveznék kiszolgáltatott helyzetüket? De ez egy másik ügy. Ezt összekapcsolni egyházi szereplőknek a kötelező kvótarendszert elutasító állásfoglalásával enyhén szólva is álságos. Nem elég, hogy az ateista diktatúrában leradíroztak bennünket, az egész magyarországi kereszténységet, most egyesek kiszolgáltatott anyagi helyzetünket fordítják ellenünk. Bűnbak lehetsz. De áldozat nem.
Még abban is egyetértek Rády Magdolnával, hogy a kampányban tényleg lehet sok olyan elem, amely alkalmas gyűlöletkeltésre. S bizony, ide tartozhatnak egyházon belüli megnyilvánulások is. Ez számomra is visszatetsző. Mint ahogyan minden kampányban lehetnek sokak számára visszatetsző elemek, s ez nem magyar sajátosság. De hát ez a tömegdemokrácia. Azt esszük, amit főztünk. Minden szavazat számít, s mindenkit el kell érni. Ettől kezdve a pártok kényszerpályán mozognak. Ami engem illet, utálok minden kampányt, mert azt látom benne, mintha bizony egy pártnak kellene megmondania, hogy mit gondoljak. Pont fordítva. Azért szavazok egy pártra, mert azt mondja, amit én gondolok, az adott párttól függetlenül. De hát a kampány nem akadémikusok vitája.
Magyarán az a feltételezés, hogy az a keresztény, aki nemmel szavaz, gyűlöletből szavaz, mert asszisztál Orbán gyűlöletkampányához, s ilyen alapon az egész, nemmel szavazó keresztény hátterű társadalmi csoportot, vagyis a hazai kereszténység többségét be lehet pakolni a „gyűlölködők”, valamint a politikai opportunisták kategóriájába, eléggé felszínes, és minden árnyaltságot nélkülöző megállapítás. Természetesen a humanizmus magasztos ideája nevében. Muszáj feltennem a kérdést: ki gyűlöl itt kit?
Ami engem illet, nemmel fogok szavazni. És nem gyűlöletből, és nem azért, mert Orbán ezt mondja. Ha nem mondaná, nem szavaznék rá. Ha meg Gyurcsány mondaná (e feltételezéshez fantázia kell), rá szavaznék. Ez ilyen egyszerű.
Hozzászólások