Mi azért dolgozunk, hogy a papok mindenkit összeadjanak. Az azonos nemű párokat is. Ha szülész vagy, akkor az abortuszokat is el kell végezned, vagy kereshetsz más szakmát. Ugyanez igaz a papokra az azonosneműek házasságát illetően.
A svéd miniszterelnök szerint minden papnak támogatnia kellene a melegházasságot - 888.hu
Alapvetően a mecset ajtaja mindenki előtt nyitva áll, kivétel azok előtt, akik nikábot vagy burkát viselnek.
Megnyitotta kapuit az első liberális mecset Berlinben - 888.hu
Eddig úgy tudtam, hogy a liberalizmusnak az a lényege, hogy nem foglal állást az embereknek a „jó életre” vonatkozó meggyőződését illetően. Ezen alapul a világnézetileg semleges állam liberális eszméje, s ez alapozza meg elméletileg a kulturális sokszínűség társadalmi szintű megvalósulását. E szemlélet szerint a különböző hitek, nagy történelmi elbeszélések és világértelmezések, s az ezekből következő erkölcsi hagyományok, normák és közösségi magatartásformák egyenrangúak. A liberalizmusnak pont az a lényege, hogy türelmet és szabadságot kínál mindenféle közösségi identitásnak, amennyiben azok nem sértenek más, ugyancsak a sajátszerű identitás megőrzésében érdekelt hagyományokat. Ám úgy tűnik, napjainkra felerősödött a liberalizmusnak egy új értelmezése, amely már nem türelmes és elfogadó, hanem egyenesen meg akarja mondani, hogy miként kell átalakítani a nagy történelmi-kulturális hagyományokat, hogy azok „megfeleljenek” az általa elképzelt „jó élet” kívánalmainak. Úgy tűnik, a liberalizmus e deformált változatának kitüntetett célpontjai a vallások. Lehetsz tehát keresztyén, avagy muszlim. Feltéve, ha a vallásodról alkotott meggyőződésedben megfelelsz a deformált liberalizmus soha nem igazolt normáinak. Így születik meg – önmaga lényegének ellentmondva – a militáns, egyeduralomra törő liberalizmus. Ez a liberalizmus deformációja. Az általam reflektált két cikk voltaképpen ennek a jelenségnek az illusztrációja.
Az egyikből azt tudhatja meg az olvasó, hogy a svéd miniszterelnök szerint minden papnak vállalnia kellene, hogy az azonos nemű párok házasságát is megáldja. Mondja ezt egy olyan szereplő, aki állítólag egy semleges államot képvisel, amennyiben a liberalizmus alapelve valóban a világnézetileg semleges állam. Csakhogy itt már nem erről van szó. Itt a liberalizmus a semlegesség álruhájába bújva már úgy jelenik meg, mint valamiféle kötelező norma, amelyet mindenkinek be kell tartania. Akkor vagy tehát „jó keresztyén”, ha félreteszed a korábbi „ortodox”, „szélsőséges”, „fundamentalista” meggyőződésedet, ha átértelmezed saját erkölcsi hagyományaidat, ha lemondasz a hagyományos önmegkülönböztetés igényéről, és megfelelsz e deformált liberalizmus értékrendjének.
A másik cikk pedig arról szól, hogy megnyílt az első „liberális mecset”. Az alapítója egy bizonyos Seyran Ates, egy török származású aktivista, aki könyveket ír, harcol a nők jogaiért, és síkra száll az iszlám „modernizációjért”. Mint a 888.hu által hivatkozott angol nyelvű írásból kiderül, Ates-nek az a véleménye, hogy a „multikulturális fanatikusok”a migránsok iránti érdektelenségüket toleranciaként leplezték, s ez az oka annak, hogy a kultúrák félelemben élnek együtt. Nosza, hát, mondja Ates, itt az ideje az iszlám „modernizációjának”, amely „modernizáció” küzdelem az iszlám „fundamentalizmus” ellen. S hogy ennek mi a valóságos tartalma? Például ezután lehetne a Koránt kritikusan is olvasni. Például nem lehet ebbe a mecsetbe belépni nikábot vagy burkát viselve. Mint Ates mondja, az iszlámmal az a baj, hogy imámjainak „zavart a viszonya” a vallási szabadsághoz, az egyenlőséghez és a homoszexuálisok jogaihoz. Ezért az iszlámot reformálni kell, mert úgymond túlságosan „szélsőséges” és „fundamentalista”.
Az, hogy az Ates által is képviselt deformált liberalizmus mit tekint szélsőségesnek és fundamentalistának, könnyen beazonosítható. „Szélsőséges” és „fundamentalista” minden, ami nem illeszkedik a deformált liberalizmus értékrendjébe. Legyen tehát iszlám, de lehetőleg és legfőképpen úgy, hogy adja fel sajátszerűségeit, illeszkedjék a modernitás kisajátított eszméjébe.
Sajnálatos módon azt kell mondjam, ez a liberalizmus deformációja, amely messze nem tartja tiszteletben a különböző „jó életre” vonatkozó hiteket és meggyőződéseket, hanem a saját „jó életre” vonatkozó meggyőződését egyenesen kizárólagos normának tartja, s e törekvésének a jegyében arra tesz kísérletet, hogy a neki nem megfelelő hagyományos világértelmezéseket az ízlésének megfelelően átírja. Mindezt teszi a „fundamentalizmus” elleni küzdelemre hivatkozva. Mindez nagyon szép, úgyszólván megejtő. Csak az nincs tisztázva, ki mondja meg, hogy mi számít fundamentalizmusnak. Ates-nek azonban nincsenek kétségei. Ő az iszlámot is átírná. Mert ő úgymond „nyitott”, s az iszlám „modernizációját” akarja.
Ez valójában a hagyományos kultúrák feloldásának kísérlete a deformált liberalizmus uralma alatt.
Sajnálom. Ez már nem a szó klasszikus értelmében vett liberalizmus, amelyben ugyan nem osztozok, de amelyet tisztelek. Ez már valami más.
Ami pedig engem illet, ebben a helyzetben „fundamentalista” vagyok, s nehezemre esne a keresztyénség átértelmezése csak azért, hogy „illeszkedjék” a deformált liberalizmus által kisajátított „modernitás” eszmevilágába.
Hozzászólások