„Egyáltalán nem vagyunk olyan sokszínűek, amilyennek lennünk kellene az önkénteseink, a munkatársaink és a vezetőségünk köreiben” – írja Adamson, aki büszke arra, hogy személyesen alakítja a Brit Vöröskereszt „befogadási és diverzitási” stratégiáját.
Nem tetszik a „brit” és a „kereszt” szó a Brit Vöröskereszt vezetőjének - mandiner.hu
Az a különös helyzet állt elő, hogy csatlakoznom kell református lelkész kollégámhoz, Kutasiné Molnár Boglárkához, s meg kell osztanom a tisztelt Olvasóval afeletti felháborodásomat, hogy a Brit Vöröskereszt főigazgatójának, Mike Adamson-nak nem tetszik a szervezet elnevezésében a kereszt szó. No, nem az a különösség, hogy a kereszt már megint csípi a szemét valakinek. Ehhez úgyszólván már hozzászoktunk a keresztyén Európában. Ebből is csak az látszik, hogy a multikultúra ideája valójában egy nagy blöff. Ha ugyanis valóban multikultúra lenne, akkor ugyan mi baj lehetne a kereszttel? A különösség ezúttal abban van, hogy református lelkész létünkre állunk ki a kereszt mellett. Tudvalevő ugyanis, hogy a kereszt, enyhén fogalmazva is, nem volt része a magyar református hagyománynak. A kereszt a reformátusok szemében mindig is csak római katolikus szimbólum volt. De napjainkra alapvetően más lett a helyzet.
Az alapvető változás abban van, hogy míg a korábban többé-kevésbé kulturálisan egységes keresztény Európában a történeti keresztyénség különböző vonulatai egymáshoz viszonyították magukat, addig napjainkra egyre erőteljesebb kontúrokkal bontakozik ki egy új vallási viszonyítási pont. Nevezetesen, az iszlám. Ebben a kontextusban a keresztyénség már nem az egyetlen meghatározó vallás, amelyhez képest létezik nem vallásos világnézet is, vagy amelyhez képest a szekularizációt értelmezni lehet, hanem a keresztyénség csak a vallások egyike. A multikultúrának nevezett jelenség tehát értelemszerűen a keresztyénség fogalmi trónfosztását is magában foglalja. A keresztyénségnek le kell mondania arról a státuszáról, hogy egyetlen meghatározó vallásként értelmezze önmagát, s ekként is viszonyuljanak hozzá.
Ennek az is a következménye lett, hogy noha a keresztyén felekezetek közötti elvi-teológiai különbözőségek nagyrészt továbbra is fennállnak, mégis, a keresztyénség egésze új helyzetbe került. Akárhogyan is, ebben a vonatkozásban létrejött egy közös platform. Ebben a helyzetben a kereszt értelemszerűen jelentésváltozáson ment keresztül, s immár nem pusztán a római katolikus keresztyénséget jelöli, hanem a keresztyénség egészét. Így eshet meg az a különös helyzet, hogy ezen a felületen református lelkipásztorok állnak ki a magyar református hagyománytól idegen kereszt védelmében. Mára alapvetően megváltozott az a kulturális kontextus, amelyben a kereszt mint szimbólum jelentést kap.
Mint ezt volt alkalmunk számtalan esetben megtapasztalni, a kereszttel általában az a baj az állítólagosan multikulturális Európában, hogy túlságosan is keresztyén. Még mindig. A multikultúra ideológusai szerint ez nem jól van így, mert Európa nem lehet kulturálisan az, aminek úgymond lennie kellene. Nosza hát, el kell indítani egy programot, amelyet a Brit Vöröskereszt főigazgatója bájosan „befogadási és diverzitási” stratégiának nevez. Ez valójában a keresztyénségnek mint kulturális szimbólumrendszernek a likvidálását jelenti. Mert ugye a keresztyénséggel az a valódi probléma, hogy – ha tudomásul veszik a multikultúra kiötlői, ha nem –, a maga szimbólumrendszerével erőteljesen és szinte kitörölhetetlenül jelen van a társadalmi térben, mintegy cáfolva azt a napjainkban felépíteni szándékolt mítoszt, hogy keresztyén Európa nem is létezik, mi több, nem is létezett.
A kereszttel tehát az a baj, hogy útjában áll az Európa kulturális arculatát átírni hivatott ideológiának. Legalábbis egy sajátos logika mentén a multikultúra ideológusai így gondolják. A keresztlenítés számtalan alkalommal tetten ért programja nem feltétlenül következik abból az egyébként nem ördögtől való elvből, hogy a nem keresztyén vallásoktól sem szabad megtagadni a léthez való jogot. Ha multikultúra van, akkor abból ugyan miért következik, hogy el kell tüntetni a keresztet? Éppenséggel következhetne az ellenkezője: meg kell tartani.
Ám élnem kell azzal a gyanúval, hogy ama „befogadási és diverzitási” stratégia mögött, amelyről a Brit Vöröskereszt főigazgatója is beszél, tehát a multikultúra stratégiája mögött, valójában egy nagyon is konkrét szándék áll, mégpedig a keresztyénség szimbolikus jelenlétének a felszámolása.
A multikultúra e sajátos értelmezése, amely a keresztyénséget tette a célkeresztbe, tökéletesen cáfolja azt az ideológiát, hogy Európa többé már kulturálisan nem keresztyén. Nagyon is az. Épp ez a probléma.
Hozzászólások