Az a szomorú helyzet, hogy egyházak állami támogatása régóta, mélyen, és egyre mélyebben sérti ezt a jogot; egyszerűen nem veszi figyelembe a nem-hívők, vagy másként-hívők lelkiismereti szabadságát. Akarom én, hogy az adómból a katolikus egyház papjai gazdagodjanak? Hát nem, csöppet sem akarom, de mit tehetnék?
Azt javasolnám, hogy az egyházak versenyezzenek bátran a hívekért, de ne kapjanak egy árva állami fityinget se tovább, ellenben számoljanak el, de nagyon alaposan, az eddigiekkel. Aki pedig egyháztag akar lenni, az legyen kedves, és szálljon be az egyház fenntartásába, ott a persely a kijárat mellett. Pillanatnyilag azonban az a helyzet, hogy az egyházak perselypénzt is beszedik a híveiktől, az állami támogatást is bezsebelik, ráadásul egy csomó vállalkozási formát űzhetnek teljesen adómentesen. És azért ez nem semmi biznisz.
Balavány: Egyházfejlesztés közpénzből, legyen már vége! - hvg.hu
Arról most nem is nagyon akarok beszélni, hogy Balavány György cikkét olvasva déjà vu érzésem van. Mintha ezt már hallottam volna, mintha ezzel az egyházellenes gyűlöletbeszéddel már találkoztam volna. Pontosan gyerekkoromban, az ötvenes években. Talán Balavány György testvérem a Krisztusban nincs is tudatában, milyen régi sebeket tép fel sokakban, akiknek vannak még emlékeik arról, hogy az úgynevezett kommunisták, miközben tudatosan verték szét az egyház még megmaradt társadalmi bázisát, folyton folyvást a „gazdag egyház”, a „gazdag papok” demagóg szövegeit használták. S lám, most megkapjuk megint. Rosszulesik és fáj.
Pedig lehetett volna a témából jó cikket is írni. A téma ugyanis az egyházfinanszírozás. De sajnos Balavány György nem bír elvi síkon maradni, s a legitim problémafelvetést alig leplezett érzelmi vonulattal spékeli meg, hogy aztán leírja ezeket a mondatokat: „Akarom én, hogy az adómból a katolikus egyház papjai gazdagodjanak?” „Aki pedig egyháztag akar lenni, az legyen kedves, és szálljon be az egyház fenntartásába, ott a persely a kijárat mellett. Pillanatnyilag azonban az a helyzet, hogy az egyházak perselypénzt is beszedik a híveiktől, az állami támogatást is bezsebelik, ráadásul egy csomó vállalkozási formát űzhetnek teljesen adómentesen. És azért ez nem semmi biznisz.”
Kölcsönvéve a mai liberalizmus politikai szótárának egyik kifejezését, ez bizony gyűlöletbeszéd. Semmi konkrétumot nem állít, csak sejtet, hogy bizony itt nagy sumákolás van, nagy biznisz, a papok meg csak gazdagodnak. A csúcs az, hogy még a perselypénzt is elteszik. (Nem értem egyébként, miért csak a katolikus papok gazdagodnak, a többi történelmi felekezet papjai nem? Meg vagyok sértve.)
Szóval, ez a leplezetlen egyházutálat bennem régi emlékeket idéz fel a vulgármarxizmus dicső korszakából. De legalább akkor ez nyíltan ment, őszinte és önfeledt utálatból, s nem kaptunk hozzá még tanítást is, hogy miként is kellene "igazi" keresztyénnek lennünk. Emlékszem, szegény édesapám, aki szerencsétlenségére református pap volt, egyszer el akart küldeni a boltba, hogy vegyek kenyeret. S kapirgálta a kis pénzecskéjét, s annyija sem volt, hogy egy vekni kenyérrevalót adjon nekem. És sírva fakadt. És közben „kint”, a világban ment a szöveg a gazdag egyházról és a gazdag papokról. Nem állítom, hogy ma is ez a helyzet, de azt igen, hogy gazdagodó papságról egyáltalán nem beszélhetünk, a döntő többségük – hasonlósan több más társadalmi csoporthoz – örül, ha a tisztes alsó-középosztálybeli szintjét meg tudja őrizni. S ha Balavány György tudná, hogy a gyülekezetek igen jelentős része milyen szánalmas anyagi feltételek mellett él, akkor nem mondana ilyeneket. Csak akarom vele tudatni, hogy az ilyen általánosító beszéd sokaknak fáj, s csak arra alkalmas, hogy a kommunista-vulgármarxista egyházellenes gyűlöletbeszéd nyomán sokakba beivódott egyházellenes érzületet ébren tartsa és tovább mélyítse. Mint tudjuk, nálunk ennek is van hagyománya.
Ami pedig az egyházfinanszírozást illeti, a probléma valós. Azt hiszi Balavány György, hogy a történelmi egyházaknak jó a szinte teljes anyagi kiszolgáltatottságuk? Hogy folyton folyvást azon kell spekulálni, hogy intézményeinket hogyan tartjuk fenn és működtetjük? Ez nem jó. Azt hiszi Balavány György, hogy az egyházaknak az az „üzlet”, hogy a támogatásért cserébe "fényezhetik" a kormányt? Azt hiszi Balavány György, hogy az egyházak örülnek annak, hogy – pártpolitikai hatalmi változások ide vagy oda –, anyagi függetlenségük megteremtése rendre elmaradt?
Az lenne a jó, ahogy Balavány György is írja, ha az egyházak önfenntartók lennének. Ebben eddig, de csak eddig, elvi szinten egyet is értünk.
Csakhogy Balavány György liberális egyházkoncepciójából hiányzik egy-két nagyon fontos szempont
Először is, talán azt a kérdést is fel kellene tennie, vajon miért van az, hogy a történelmi egyházak ma anyagilag ennyire kiszolgáltatottak? Szeretném emlékeztetni Balavány György testvéremet az Úr Jézus Krisztusban, hogy a történelmi egyházak társadalmi bázisával történt egy s más a huszadik század második felében. Honnan lenne itt olyan anyagilag potens egyházfenntartó réteg, amely alkalmas lenne az egyház intézményi rendszerének működtetésére? Nem tudom, érzékeli-e a kedves Olvasó azt a mérhetetlen cinizmust, ami Balavány Györgynek ebben a mondatában van: „Azt javasolnám, hogy az egyházak versenyezzenek bátran a hívekért, de ne kapjanak egy árva állami fityinget se tovább, ellenben számoljanak el, de nagyon alaposan, az eddigiekkel. Aki pedig egyháztag akar lenni, az legyen kedves, és szálljon be az egyház fenntartásába, ott a persely a kijárat mellett." Szóval nem elég, hogy a történelmi keresztyénség társadalmi bázisa teljesen ellehetetlenült, s a kegyelemdöfést a megszépítően téeszesítésnek nevezett kényszerintézkedés adta meg, most azt kérik rajtunk számon, miért nem vagyunk képesek eltartani önmagunkat? Természetesen, a keresztyénség társadalmi bázisának széthullása kapcsán bőven lehetne beszélni kritikus és önkritikus hangon is, sőt akár a keresztyénség mulasztásairól és bűneiről is. De azért arról én nem feledkeznék meg, hogy ez a nagyfokú részvétlenség, amiről Balavány György írása is tanúskodik, egy posztkommunista ország mai, még megmaradt keresztyénségéről és keresztyénségének szól. Ez lenne a keresztyén hang, kedves Balavány György? Földbe döngölni azokat, akiket már földbe döngöltek?
Másodszor, azt mondja Balavány György, hogy „Az egyházak olyan szervezetek, amelyekhez vagy csatlakozik az ember saját döntése alapján, a világnézete/meggyőződése szerint, vagy nem.” Itt az ismert mai liberális koncepció az emberről. Mert ki az ember? A független egyén. Aki úgymond dönt. De hát ez féligazság, nem beszélve akkor, ha az egyházról és keresztyénségről beszélünk. Szinte kár szót fecsérelni már arra, hogy a keresztyénségnek van egy kulturális kiterjedése, egy társadalmi szintű közösségi jellege, sőt egy, a történelmi időben megmaradt folytonossága. Csakhogy erről a mai liberalizmus nem akar tudomást venni. S hogy ez mennyire így van, mármint a keresztyénség kulturális jelenléte, jól mutatja például, hogy tudtommal Magyarországon nem tört ki lázadás, amikor újraindultak a református kollégiumok, s mit ad Isten, még olyanok is örömmel fogadták, akik amúgy nem ápoltak szoros kapcsolatot az egyházias keresztyénséggel. Azt meg még senki nem számolta össze, vajon hány atesita szülő gndolta úgy, hogy jó, ha a gyereke egyházi iskolába jár. Szóval, ha jól értem, Balavány György úgy képzeli, hogy mondjuk, a Pápai Kollégiumot tartsák el a hívők? A nem hívőktől meg tagadjuk meg iskoláinkat? Nyilván, ebből az következne, hogy a jelenlegi aktuális egyháztagság képtelen lenne iskolákat finanszírozni. Akkor hát, mi legyen? Nyilván, a Balavány-féle liberális egyházkoncepcióból az következik, hogy pl. ősi kollégiumainkat be kellene zárni, s az „igazi” keresztyéneknek nem lenne szabad pénzt elfogadni az államtól, s „cserébe” fényezni a kormányt.
Csak hát az itt a bökkenő, hogy van itt egy évezredes kulturális örökség, egy civilizációs-kulturális karakter, egy nehezen kitapintható, de mégis létező közösségi identitás, s ezért nem lehet pusztán egyház-finanszírozási kérdés, hogy a keresztyén kultúra intézményi bázisa megmarad-e vagy sem. És ezzel még azok közül is sokan egyetértenek, akik amúgy nem tartoznak a szorosan vett egyházias keresztyénség köreibe. A mai liberális egyházkoncepcióban az egyén túlhangsúlyozása nyilván azért fontos, mert nem ért egyet a kulturális folytonosság fenntartásának az eszméjével. Ám az a nagy helyzet, hogy szekuláris állam ide vagy oda, a mai liberalizmus legnagyobb meglepetésére, mégis csak létezik a kulturális közösségi identitásnak egy széles körben elfogadott minimuma, amelynek az alapja igenis a keresztyénség. Tudom, persze, ez az etno-fasiszta társadalom.
S Balavány György most kapcsolja be a biztonsági övét: a történelmi keresztyénség nagy „szerencséjére” ma egy olyan kormány van hatalmon, amelyik felismerte a keresztyénség alapvető kultúraalkotó-és megtartó jelentőségét. Van is emiatt nagy riadalom Európában. Nyilván azért mondom ezt, mert a gazdagodásomért cserébe fényezem a kormányt. Hiába no, nem lehetek olyan független, mint Balavány György.
Amúgy pedig az egyházfinanszírozás kérdése legitim kérdés. Jobban szeretnék anyagilag független egyházban élni, mint ebben az eléggé kiszolgáltatott helyzetben. Talán egyszer ennek is eljön majd az ideje.
Hozzászólások