Egy frissen közölt kutatás szerint a svájciak döntő többsége betiltaná a burka viselését, ugyanakkor a teljes arcot elfedő ruházat mellett így is minden ötödik megkérdezett kiáll.

A svájciak 76 százaléka helyesli a burka betiltását - 888.hu

Svájcban végeztek egy felmérést, melynek az volt a kérdése, hogy az emberek mit szólnak a burka viseléséhez? Az lett a nem meglepő eredmény, hogy a svájciak döntő többsége (76%) betiltaná a burka viselését, s csak a kisebbség (20%) támogatná. A ma használatos emberjogi értékrend felől nézve, ez bizony nem szép. Történne bezzeg ez a felmérés Magyarországon, rögtön kész lenne a magyarázat: ez az ország xenofób és intoleráns, mi több, a harmincas évek szelleme kísért. Ide vezetett Orbán „gyűlölethadjárata”, stb. stb. De hát az itt a probléma, hogy ez felmérés nem itt történt, hanem Svájcban. Akkor mi van?

Magyarország, ha a világot magyarázni kell a mai liberális értékrend szerint, könnyű hely. Itt mindig rendelkezésre állnak a történelmi asszociációk, s egy pillanat alatt meg lehet teremteni az összefüggést a nemzeti-keresztyén kulturális önvédelem és a fasizmus között, sőt egyenesen azt lehet mondani, hogy az iszlámtól való fenyegetettség kormányzati hangsúlyozása mögött valójában valamiféle körmönfont restaurációs szándék áll. A mai magyar migránspolitika tehát semmi más, mint a két háború közötti kurzus egyenes folytatása. E történelemképből szinte logikusan következik az az abszurditás, hogy a liberalizmus jobban fél a keresztyénségtől, mint az iszlámtól.

No de mi van akkor, ha a liberális demokrácia ideáltipikus országaiban a hétköznapok világában hasonló jelenségekre bukkanunk, mint az állítólag „retrográd”, „reakciós”, „mucsai” magyar néplélekben? Akkor beáll a kognitív disszonancia, az a jelenség, hogy a valóság nem úgy működik, ahogyan az a róla alkotott képben elvárható lenne tőle. S létrejön a hasadás az „értékrend” és a valóság között, s valahogy a valóság nem hajlandó engedelmeskedni az értékrendnek. Ez az, ami történt Svájcban, s történik mindenütt a nyugati világban, ahol valamilyen rejtélyes oknál fogva rendre téma lesz a burka. Mi több, a vita rendre azt a pikáns eredményt hozza, hogy még az amúgy befogadáspárti elit is egyetért a népakarattal, mire aztán a szélsőséges liberalizmus kemény kritikával illeti a burka betiltását szorgalmazó döntéseket. Ez történt Merkellel is, aki azt találta mondani múlt év végén, hogy „a teljes lepel nem megfelelő itt, be kellene tiltani, ahol csak törvényesen lehetséges. Nem tartozik hozzánk.” Mire a következetesen liberális Human Rigthts First nekiesett a kancellárnak, egyenesen azzal vádolva őt, hogy a burka betiltásának támogatása aláás néhány emberi jogot, s igazolja az iszlám és a nyugat kulturális összecsapásának szélsőséges nézeteit. Valóban, a burka jelenségéhez való viszony komoly kihívás elé állítja az emberi jogok filozófiáját.

Ugyanis a multikultúra, az emberi jogok, az egyén autonómiájának, a toleranciának, a vallásszabadságnak, az önkifejezés szabadságának az értékrendje felől nézve nem lehet kérdés, hogy az öltözködésben is megnyilvánuló vallási hovatartozást nem szabad tiltani. Mindenki úgy öltözködik, ahogy akar. Ha burka, akkor burka. Az európai polgár attól lesz úgymond európai, hogy toleráns, hogy tiszteletben tart mindenféle kulturális-vallási hagyományt.

De valahogy, amikor a burka viselésének a kérdése előkerül, rendre az lesz a végeredmény, hogy az európai emberek döntő többsége, mint ahogyan most a svájciak, ellenzi a burkát. A Pew Reserach egy felmérése szerint a franciák 82, a németek 71, a britek 62%-a ellenzi a burkát. S láss csodát, a liberális demokrácia nem egy mintaországa be is vezette a burka viselésének tilalmát. E mögött nyilván lehetnek biztonsági szempontok is, de szerintem többről van szó. A burka betiltása nyilvánvalóan ellentmond jó néhány európai emberi jogi elvnek, ám mégis, úgy tűnik, a teljesen fedett női arc olyan kihívást jelent az európai értékrend számára, amelyre csak önellentmondással tud válaszolni.

Talán a teljes női arcot fedő burka az a ruhadarab, amely mindennél brutálisabban, látványosabban fejezi ki a különböző kultúrák közötti áthidalhatatlan különbségeket. Mert lehet ugyan azt mondani, hogy a kultúrák közötti különbségek csak formai, avagy stiláris jellegűek, amelyek kis fazonigazítással harmonizálhatók. Lehet ugyan azt mondani, hogy a kultúrák, erkölcsi hagyományok különbözősége ellenére az egyetemes emberi kis erőfeszítéssel megteremthető. Ám a burka jelensége mégis azt tükrözi, hogy sokkal mélyebb dologról van itt szó, mint valamiféle öltözködési szokásról: mind a burka viselése, mind annak elutasítása emberképet fejez ki. A burka az európai értékrend felől nézve megszünteti az egyént, szimbolikusan felszámolja a személyiséget, megkérdőjelezi az ember férfiban és nőben megtestesülő egységét, s mélységesen sérti a zsidó-keresztyén hagyományon alapuló Isten-képűség embereszményét. Beavatkozás az emberi méltóság mindenkire érvényes egyetemes rendjébe.

Kép

S lehet ugyan, hogy az európai kultúrán belül számtalan törésvonal és feszültség van, az azért mégis csak világos, hogy igenis létezik valamiféle, épp az zsidó-keresztyén hagyományon alapuló európai kulturális egység, amely éppen akkor válhat nyilvánvalóvá, ha Európa találkozik a brutálisan, az áthidalhatatlanul és elviselhetetlenül mással. Ilyenkor evidenciává válik, hogy a ragaszkodás ahhoz, akik vagyunk, felülírja a tolerancia erkölcsi törvényét, s ki kell mondani, hogy eddig, és ne tovább. A burka jelensége mint kihívás ilyen szimbolikus döntési helyzet tolerancia és identitás között. Igenis ki kell mondani, hogy a nyilvánosság előtt megjelenő teljesen fedett arc egész egyszerűen nem fér bele az európai emberképbe. Elviselhetetlen.

Ha tehát a svájciak többsége, mint ahogyan más európai országok lakosainak a többsége is úgy érzi, hogy be kell tiltani a burkát, akkor szó nincs idegengyűlöletről, avagy a más kultúrák iránti tiszteletlenségről, hanem egész egyszerűen arról, hogy az európai kulturális identitásnak igenis vannak olyan rendíthetetlen világképi alapjai, amelyek a legnagyobb jószándék, s a legbuzgóbb tolerancia ellenére sem egyeztethetők össze más értékrendekkel és vallási hagyományokkal.