Politikai témában ez volt az utolsó megnyilvánulásom.
Majd egyszer, ha valaki ahhoz az örökzöld, ám választások előtt ugyancsak virulens témához akar valami jó kis illusztrációt találni, hogy politizálhat-e a pap, ajánlom Hodász atya történetét. Hogy a történet kezdő és végpontját gyorsan összekapcsoljam: ez az önmagát ultraortodoxnak tartó pap eljutott odáig, hogy a Mandineren már ilyen címmel jelent meg Facebook-közleménye: „Nem lettem liberális.” A közlemény megjelent a 777-en is ezzel a címmel: "Nem akartam szavahihetőségemet elveszíteni". Hogyan is keveredhet egy teológiailag kőkeményen konzervatív pap a ma liberalizmusnak nevezett gondolatvilág képviselőjének gyanújába? Hogyan is juthatott el odáig, hogy míg korábban ő beszélt arról, hogy a papoknak igenis véleményt kell nyilvánítania politikai kérdésekben is, most azt mondja, hogy politikai témában nem lesz több megnyilvánulása?
Sajnálom. Nem mintha egyetértenék Hodász András közéleti kérdésekben a nyilvánosság előtt kifejtett hangsúlyaival. Hangsúlyozom: hangsúlyaival. Itt van például ez az interjú a 168 órán. Érdemes végigolvasni, mert a mai magyar közélet nagyon sok kérdéséről esik itt szó. Ám mégis, a hangsúlyok. Hodász András teljes ártatlansággal és jóhiszeműséggel sorolja fel a szerinte súlyos problémákat, helyez el hangsúlyokat. Beszél Paksról, az egészségügyről, a politikusokról, a vitakultúráról, a közhangulatról, a menekültügyről, no és, persze, a politikusok „igazi” és „hamis” keresztyénségéről. És itt jön a kritikus rész:
„– Kiszúrja, ha egy politikus valójában nem éli meg a hitét, csupán álarcként használja a kereszténységet? – Hát persze. Nem olyan nehéz. – Mit érez ilyenkor? – Bosszant, hogy a kereszténység politikai termék lett Magyarországon.– Azért már nagyjából ezer éve az. – De ugye nem akarja azt mondani, hogy Szent István és későbbi nagy királyaink ne lettek volna mélyen vallásosak? Arról beszélek, hogy kereszténnyé nem a szavaink tesznek, hanem a tetteink. A tízparancsolat és a jézusi útmutatások követése tesz kereszténnyé egy embert. Márpedig a tízparancsolatban kőkemény elvek szerepelnek, például olyanok, hogy ne lopj, ne hazudj! Ha egy magát kereszténynek valló politikus megnyilatkozásai és tevékenysége között ellentmondás van, az árt a hitnek. Rossz fényt vet ránk, és aztán katolikus papként nekem kell magyarázkodnom az álszent politikusok miatt. – Akkor beszéljünk a kollégáiról is: mit szól ahhoz, hogy számos paptársa, például legutóbb a hódmezővásárhelyi, politikai agitációt folytat a szószékről? – Nem értek egyet velük. Nekem például nagyon markáns politikai véleményem van, amit a barátaim körében, kocsmai sörözések keretében vehemensen ki is szoktam fejteni. Vitatkozom, érvelek. De a prédikációimban soha nem beszélek a politikai nézeteimről, és végképp nem agitálok egyetlen párt mellett sem. Nekem a szószékről kizárólag az evangéliumot kell hirdetnem. Az pedig mindenkihez szól.”
Na, ez a 168 órának így pont jó. Nem véletlen, hogy szinte az egész balliberális-ellenzéki sajtó sztárolta Hodász Andrást. Kellett nekik, mint egy falat kenyér. Végre egy katolikus pap (a sok "lakáj" mellett), aki lerántja a leplet a politikusok álkeresztyénségéről. Értsd: az Orbán-kormányról, amely a keresztyénségből csak politikai terméket csinál. S ugyancsak kritizálja a politizáló papokat, értsd: azokat, akik keresztyén alapon nem átallnak kormány-pártiak lenni, s ennek még hangot is adnak. Régi, már-már unalmas sablon ez: azok a papok, akik támogatják a kormány keresztyén hátterű ideológiáját, politizálnak. Azok pedig, akik ellenzéki szerepet vállalnak, nem politizálnak. Ócska trükk.
Meg vagyok győződve arról, hogy Hodász András tényleg nem akart (párt)politikai nyilatkozatot tenni, mint ahogy arról is, hogy ő tényleg nem liberális a szónak a mai értelmében, hanem nagyon is konzervatív. Csak azt nem vette észre, hogy azzal, hogy ilyeneket nyilatkozik, mégis csak beállt olyan médiumok mögé, amelyeknek a világnézete köszönő viszonyban sincs az ő teológiailag konzervatív alapállásával. Nem véletlen, hogy mostani közleménye valójában elhatárolódás.
Csak annyi történt, hogy a balliberális média manipulálta Hodász Andrást, politikai terméket csinált belőle, anélkül, hogy ő észrevette volna.
Okulásul talán csak annyit, hogy érdemes megtanulni: a keresztyénség mindig politikai termék is, már amennyiben közéleti kérdésekben állást foglal. Mert óhatatlanul támogat és elutasít, s ettől kezdve, ha tetszik, ha nem, hatalmi csoportok küzdelmének eszközévé is válik. Nincs politikailag ártatlan keresztyénség, amennyiben a közélet terepére merészkedik. Úgy tűnik, Hodász András ezzel nem teljesen volt tisztában, s belekerült egy olyan szerepbe, amellyel most szembesült. Ennek eredménye ez a közlemény.
Mindazonáltal ebből történetből nem feltétlenül az a következtetés – ahogyan azt Hodász András levonja –, hogy politikai nyilatkozatot nem tesz többé. Csak vállalni kell. Ha az ember háborúba akar menni, számoljon azzal, hogy akár még meg is sérülhet. Ha pedig nem, akkor vissza lehet vonulni az individuum politikailag ártatlan világába. Lehet a közéleti keresztyénség még ártatlan is. Főleg, ha nem mond semmit.
Na, ez a keresztyénség örök dilemmája.
Hozzászólások