A CDU és a CSU közös Bundestag-frakcióvezetője, Ralph Brinkhaus nem tartja elképzelhetetlennek, hogy egy muszlim vezesse Németországot. A kereszténydemokrata politikus erről az Idea evangélikus hírügynökségnek beszélt – számolt be a Welt.
A CDU-CSU frakció vezetője szerint egy muszlim is lehetne német kancellár - hirado.hu
A német Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) hagyományosan közös Bundestag-frakciójának vezetője, Ralph Brinkhaus, azt találta mondani, hogy Németországot akár muszlim kancellár is vezetheti. Nyilatkozta ezt egy evangélikus hírügynökségnek. Mondhatnánk erre, hogy ez szimpla árulás, hiszen egy keresztény hátterű pártformáció képviselője nem mondhat ilyet. De azt hiszem, a helyzet ennél rosszabb.
Nem ismerem ugyan a nyilatkozat konkrét hátterét, Brinkhaus motivációit, de azt feltételezem, hogy ő ezt tényleg teljesen ártatlanul, komolyan gondolja. Annál rosszabb.
Itt áll előttünk ugyanis egy nem is akármilyen pozíciót betöltő politikus egy, a nevében a keresztény jelzőt hordozó pártból, s azt állítja, hogy Németország kancellárja lehet akár muszlim is. Hozzáteszi azt is, hogy csak akkor, ha a feltételezett muszlim kancellár „képviseli értékeinket és politikai nézeteinket”. Ez még rosszabb.
Brinkhaus érvelése egészen sajátos kereszténység-képet mutat. De nem jobb a helyzet az iszlámról alkotott véleményével sem.
Azt hiszi egyrészt – ahogyan nyilatkozza is – hogy a kereszténység társadalmi-kulturális jelentősége csak az egyháziasság mai mértékén mérhető. Azzal érvel, hogy "egyes régiókban a német lakosság töredéke vallásos". Keresztény politikus létére sem gondolja azt, hogy a kereszténység történelmi keret-kultúra, viszonyítási pont, civilizációs alap, amelynek az identitásadó jellege és súlya messze túlnő az aktuális keresztény egyháziasság körén. A kereszténység számára egy vallás a vallások közül. A keresztény civilizációs-kulturális öntudat feloldódásának tipikus tünete ez. Csak azt nem tudom ezek után, hogy miként lehet Brinkhaus egy keresztény pártszövetség frakcióvezetője? Vagy talán éppen azért lehet az, mert a keresztény kulturális öntudat már nyomokban sem fedezhető fel nyilatkozatában?
Másrészt Brinkhausnak fogalma sincs az iszlámról. Vélhetően a maga, és tegyük hozzá, a német és európai keresztény öntudatvesztés történetéből indul ki, s azt kivetítve azt gondolja, hogy majd az iszlám is hasonló utat jár be, mint a nyugati a kereszténység. Vagyis, megszünteti önmagát. Jellemzően, úgy gondolja, hogy a német kancellár lehet muszlim is, amennyiben képviseli értékeinket. Mármint a német és európai értékeket. Csak az itt bökkenő, hogy ha képviseli, akkor ez a feltételezett muszlim kancellár mitől lenne még muszlim? Mert hiszen miféle értékeket kellene képviselnie? A szekuláris államot? Állam és egyház szétválasztását? A hatalmi ágak szétválasztását? Azt, hogy a hit magánügy? A multikultúrát? A vallási relativizmust? Férfiak és nők egyenjogúságát? Ezt képviselné egy muszlim? Miből gondolja Brinkhaus, hogy az iszlám minden további nélkül összeegyeztethető az európai értékrenddel? Nem az. Vagy csak abban az esetben az, ha az iszlám is feladja önmagát, s hasonló kulturális öntudatvesztésen megy keresztül, mint a kereszténység.
És még mielőtt bárki is az iszlám elleni gyűlöletkeltéssel vádolna, igyekszem leszögezni, hogy tisztelem az iszlámot, mint az emberiség történetének egyik nagy civilizációalkotó vallását. Egyszerűen arról van szó, hogy a különböző világképekből fakadó értékrendek és erkölcsi hagyományok alapvető kérdésekben a legnagyobb jóakarattal sem illeszthetők össze. Legfeljebb csak akkor, ha mindegyik feladja önmagát. Természetesen egy keresztény hátterű pártnak is lehet muszlim kancellár-jelöltje. Akkor, ha ez a párt valójában már nem keresztény, s akkor, ha a muszlim jelölt valójában már nem is muszlim. Egyszóval, lehet Németország kancellárja akár muszlim is, feltéve, ha már nem muszlim.
Attól tartok, ez az egész bevándorláspárti-multikulturális vízió azon a meggyőződésen nyugszik, hogy a keresztyén és iszlám civilizáció találkozásából azért nem lesz majd konfliktus, mert mindkettő feloldódik az úgynevezett „európai értékekben”, amelyek ugyebár felette állnak minden korábbi, hagyományos civilizációs értékrenden. Valójában, amiről a multikultúra ideológiája szól, az nem a különböző kultúrákból származó különféle értékrendek tisztelete, hanem egy uralomra törő hatalmi ideológia, amely önmagát a civilizációs hagyományok felett állónak tartja. A multikultúra akkor multikultúra, ha annak résztvevői feladják hagyományos önmagukat a Nagy Feloldódás folyamatában. Ez az ideológia valójában egy nagyon is zárt és homogén, és önmagát felsőbbrendűnek tartó világképen alapul, amely annyira tiszteli a másságot, hogy nem tűr semmiféle sajátszerűséget.
Ennek a nézetnek egy tipikus megnyilvánulása Brinkhausé, aki állítólag keresztény politikus, s egy keresztény párszövetség frakciójának a vezetője. Annyira keresztény, hogy egy muszlim kancellárt is el tud képzelni Németország élén. Magyarán, annak, hogy valaki keresztény-e, avagy muszlim, az égvilágon semmiféle jelentősége és következménye nincs, mert hiszen mindkettő feladta önmagát. Így néz ki a multikultúra. Ember legyen a talpán, aki ezt a nyilatkozatot nem téveszti össze egy mai szélsőségesen liberális nyilatkozattal. Csak az a baj, hogy ez egy keresztény politikus nyilatkozata.
Hát, így állunk.
Hozzászólások