A Századvég Alapítvány nyolc pontja a keresztény kultúráról
1. Európa kultúrája keresztény, ez nem lehet vitakérdés.
2. A keresztény kultúra felvállalása nem hit, hanem sorskérdés. A közös jövőnk függ tőle.
3. Függetlenül attól, hogy ki hányadán áll Istennel, a keresztény kultúra a mi közös sorsunk. Megvédése kötelességünk.
4. Európa keresztény kultúráját veszély fenyegeti kívülről. Ha az iszlám teret hódít a kontinensünkön, nem élhetünk úgy tovább, ahogy eddig.
5. A keresztény kultúrát veszély fenyegeti belülről. Vannak olyan politikai erők Európában, amelyek gyengíteni akarják a keresztény elköteleződést, mert azt gondolják, az visszafogja Európát.
6. Azért is gyengíteni akarják, mert a keresztény kultúra Európában szorosan összefügg a nemzeti keretekkel. Aki tehát a keresztény kultúrát gyengíti, az a nemzeteket is gyengíteni akarja.
7. Mi, magyarok büszkén vállaljuk keresztény nemzeti elkötelezettségünket.
8. A hit személyes meggyőződés, amelynek védelme a keresztény közösség feladata. Az ebből kinövő kultúra védelme pedig az állam kötelessége.
Századvég: kötelességünk megvédeni a keresztény kultúrát - 888.hu
A Századvég Alapítvány konferenciát rendezett „Mit köszönhetünk a keresztény kultúrának?” címmel, majd egy nyolc pontból álló nyilatkozatot fogadott el. A konferencia rövid összefoglalója itt olvasható, a nyilatkozat pedig itt. Ennek harmadik pontja így szól: „Függetlenül attól, hogy ki hányadán áll Istennel, a keresztény kultúra a mi közös sorsunk. Megvédése kötelességünk.” Vélhetően ez a mondat sokak véleményébe – hívőkébe és nem hívőkébe – ütközhet, hiszen azt állítja, hogy a keresztény kultúra attól függetlenül létezik, hogy ki hogyan viszonyul az Isten-kérdéshez. Ez nyilvánvalóan ellentmondás, mert a kereszténység mégis csak vallás, s mint ilyennek a lényege a személyes viszonyulás Istenhez. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy a kereszténység kulturális dimenziója vajon elképzelhető-e a személyes istenhit nélkül, s vajon az idézett mondatban megfogalmazott ellentmondás feloldható-e?
Az ellentmondás nem feloldható, amit az mutat a legjobban, hogy úgy tűnik, nem bír kialakulni széleskörű egyetértés arra vonatkozóan, hogy Európa tekinthető-e még keresztény kontinensnek, avagy sem. A konszenzus hiánya éppen ennek az ellentmondásnak a lenyomata. Nem véletlen, hogy az a ma liberálisnak számító nézőpont, miszerint a keresztény kultúra már nem lehet az európai társadalmak átfogó keretkultúrája, arra hivatkozik, hogy egyre kevesebben osztják a kereszténység hitét. Míg a másik, összefoglalóan a konzervatív oldal, a kereszténység kulturális-közösségi kiterjedésére teszi a hangsúlyt, s azt állítja, hogy ez a kultúra bizony létezik, függetlenül személyes istenhit nélkül is. Ahogyan Antal József mondta, „Európában még az ateista is keresztény”.
Ez bizony ellentmondás. De a kérdés nem feltétlenül az, hogy ezt miként lehet feloldani, ha egyáltalán, hanem az, hogy ez az ellenmondás felléphet-e ma érvényes igazságigénnyel? Nos, ha a keresztény kultúra jelensége sokak szemében ellentmondásosnak tűnik is, mint ahogyan az is, akkor nem biztos, hogy a jelenség egyértelműsítése a feladat, hanem épp az ellentmondásosság feldolgozása és megértése. Ez pedig magából a kereszténység többrétegűségéből következik.
Valóban, a kereszténység elsősorban vallás, s így elég bajosan elképzelhető személyes istenhit nélkül. Másrészt, mégis, a kereszténység világmagyarázat, a nagy világmagyarázó elbeszélések egyike, amelyen keresztül itt, Európában a világ, s benne az emberi sors megfogalmazhatóvá vált. A keresztény kultúra lényege nem abban áll, hogy mintegy járulékos vallási díszítőelemként ráépült az amúgy már világnézetében „kész” Európára, hanem abban, hogy itt maga a kereszténység lett az a világkép, amely Európát Európává tette.
Természetesen, azt elismerjük, hogy vannak más vallási alapú világmagyarázatok is, ám ahhoz nem férhet kétség, hogy itt, Európában a kereszténység fogalmazta meg azt a világképet, amellyel a kontinens azonosult, s amely azonosulásban a kontinens eszmeileg létrejött. Ez még akkor is így van, ha amúgy ezt sokan tagadják, avagy nem tudatosul bennük.
Mit is tartalmaz az a világkép, amelyet a kereszténység megfogalmazott? – Csak néhány, szerintem fontos és ma is érvényes tétel.
Például azt, hogy a világ halad valamiféle cél felé. A történelemnek célja van. A haladás-eszme tipikusan keresztény eszme, még akkor is, ha a kereszténység a haladás beteljesedését nem a történelmen belül képzelte el. A szekuláris messianizmusok tipikusan keresztény hátterű ideák, még ha eltorzult formában is.
Például azt, hogy az emberi létnek erkölcsi küldetése van. Amikor a mai Európa folytonosan értékekre hivatkozik, lehetetlenség nem felfedezni azt a keresztény hátterű világképet, amely nem az emberből kiindulva fogalmazza meg az emberi kötelességet, hanem sokkal inkább fordítva, mintegy levezeti egy, az embertől függetlenül létező erkölcsi világrendből. A mai európai érték-ideológia pontosan erre a keresztény eredetű képletre épül.
Például azt, hogy Isten előtt minden ember egyenlő, fajra, nemre való tekintet nélkül. Ez az alapvetően keresztény gondolat ma szinte magától értetődőnek tűnik.
Egyáltalán, ma bajos lenne olyan jelentős, akár önmagát nem kereszténynek tartó áramlatot is megnevezni, amelynek ne lennének kimutatható keresztény gyökerei.
Amikor ma éles vita folyik arról, létezhet-e keresztény kultúra istenhit nélkül, avagy létezik-e még keresztény kultúra, akkor valójában még az egymással kibékíthetetlen ellentétben álló nézetek is ugyanazon a körön belül mozognak, s ez nem más, mint a keresztény kultúra.
Ellentmondásos? Igen, az. De vélhetően épp ettől is keresztény kultúra. Egyetértek tehát a nyilatkozattal. Ezt a kultúrát meg kell védenünk, mert ez a miénk. Nem kellene megvárnunk azt a történelmi felismerést egy másik kultúra uralma alatt, hogy amiben éltünk, bizony keresztény kultúra volt.
De elvesztettük.
Hozzászólások