A legfontosabb közös célunk, hogy politikai pártoktól független keresztény diskurzust szeretnénk. Ugyanis jelenleg Magyarországon nem papok és teológusok, lelkészek és hitoktatók mondják meg, ki keresztény és ki nem, mi a keresztény kultúra és mi nem, hanem politikusaink. Úgy hivatkoznak Istenre, keresztény értékekre mint pártprogramra. Ez soha, egyetlen történelmi korban nem kecsegtetett túl sok jóval.
Megjelent egy új keresztény közéleti blog, amelynek indulásáról Laborczi Dóra főszerkesztő ezt írja: „Ha az ember szinte hetente találkozik olyan szövegekkel, amelyeket nem tud hol lehozni, létre kell hozni egy új felületet. Ebből született, születik most ez a blog, hirtelen felindulásból, a Kötőszó evangélikus közéleti blog egykori szerkesztőitől.” Nem ismerem a konkrét történetet, de annyi azért átjön ebből a néhány mondatból is, hogy manapság éppen nem kockázatmentes vállalkozás egy keresztény/keresztyén közéleti bloggal a nyilvánosság elé lépni. A miértre a válasz nagyon egyszerű: a politika miatt. S mint a Keresztény Kultúra elindításának indoklásából kiderül, Laborczi Dóra és szerkesztő társa, Nagy Szabolcs, szeretnének egy „politikai pártoktól független keresztény diskurzust” elindítani. Ugyanis: „Ugyanis jelenleg Magyarországon nem papok és teológusok, lelkészek és hitoktatók mondják meg, ki keresztény és ki nem, mi a keresztény kultúra és mi nem, hanem politikusaink. Úgy hivatkoznak Istenre, keresztény értékekre mint pártprogramra. Ez soha, egyetlen történelmi korban nem kecsegtetett túl sok jóval.” A diskurzust üdvözlöm. De egy keresztény/keresztyén közéleti blog, már ha tényleg a szó elsődleges értelmében a közéletről szól, soha nem lehet politikamentes. De nincs ezzel semmi baj. Ez nem a szerkesztők hibája.
Ilyen az általános szerkezet, amelyben egy keresztény/keresztyén blog működik. Vagyis: pártdemokrácia van, s a pártoknak megvan az a csúnya tulajdonságuk, hogy üzeneteket, tartalmakat fogalmaznak meg, amelyeket el akarnak juttatni az emberekhez, hogy szavazatokat szerezzenek. A szavazatok pedig azért a kellenek, mert rajtuk keresztül lehet hatalomhoz jutni. Minden párt hatalomhoz akar jutni. De ez nem rosszindulatú megjegyzés. Még szép, hogy hatalomhoz akar jutni, mert a hatalom: cselekvőképesség. Ha egy párt azt mondja, hogy nem akarja a hatalmat, az nekem minimum gyanús. Akkor hogyan akarná megvalósítani a programját? Szóval, egy pártdemokráciában a pártok fogalmazzák meg a témákat. S egy pártdemokráciában, ha tetszik, ha nem, az egyes témák, tartalmak, állítások és elutasítások mindig egy-egy párthoz kötődnek, még akkor is, a látszólag a legártatlanabb, „politikamentes” témáról legyen is szó. Egy pártdemokráciában minden téma politizálódhat. Ha tehát például azt mondom, hogy a házasság egy férfi és egy nő házassága, akkor ez az állítás nem pusztán a házasságról szól, hanem politikai állásfoglalás is. Még akkor is, ha annak, aki ezt állítja, s ezzel a nyilvánosság elé lép, messze nincs szándékában politizálni.
No de itt jönnek a problémák. Mit tegyen ebben a helyzetben az egyház? Mit tegyen egy egyházias-keresztény/keresztyén közéleti blog? Nyilván tartalmakat akar megfogalmazni. Ezért van, ezért lép a nyilvánosság elé. Embereket akar elérni. De abban a pillanatban, amikor ezt megteszi, ha akarja, ha nem, politikai állásfoglalást is közvetít, mert az, amit mond, egybecseng bizonyos pártok nézeteivel, míg másokkal szemben elutasító. És hiába mondja ekkor a keresztény/keresztyén üzenet tolmácsolója, hogy bocsánat, eszem ágában sincs politizálni, én csak az általam hitt biblikus meggyőződésemet közvetítem, az olvasatot mégis csak a politika fogja értelmezni.
S hogy ez jó-e, avagy rossz, most teljesen mellékes. Ez van. Aki tehát most és itt keresztény/keresztyén hátterű „politikamentes” közéleti blog írására adná a fejét, jobb, ha belátja, hogy ilyen nincs. Vagy nem kell közéleti blogot írni, avagy a közélet fogalmát úgy ki kell tágítani, hogy abba minden beleférjen. Az nem lesz kockázatos.
De ezzel nem elkeseríteni akarom a Keresztény Kultúra szerkesztőit és szerzőit. Egyszerűen csak számolni kell azzal, hogy egy keresztény közéleti blog mégoly ártatlan és jószándékú „politikamentes” művelésében sem a szándék számít, hanem az olvasat. S ez már csak úgy van, hogy azt a tartalmat, amellyel egyetért, az olvasó politikamentes tartalomnak, a nagybetűs Igazságnak fogja elismerni, míg azt, amelyet nem, politikainak. Ez már csak ilyen. Ezt vállalni kell.
Például, én hiába mondom, hogy nem azért írok, mert a Fideszt akarom támogatni. Nem kapok ezért egy fillért sem. Ellenkezőleg, van véleményem sok mindenről, például nemzetről, történelemről, multikultúráról, keresztyén kultúráról, migrációról, Európáról. S ha ez egybecseng azzal, amit a Fidesz képvisel, arról nem tehetek. Még jó, hogy nem az Orbán Viktor mondja meg, mit gondoljak. Ez így elég necces. De még ha szándékom szerint nem is politizálok, csak a saját meggyőződésemet mondom el, valóságosan, mégis csak politizálok. Kormánypárti vagyok. El kell ismernem, ezzel egyes keresztény/keresztyén testvéreim szemében nagy bűnt követek el. Nyilván agymosott vagyok. De ezt vállalni kell. Na, ez a kockázatos, főleg azokkal szemben, akik nem értenek velem egyet. Ilyenkor jön a rosszindulatú szöveg, hogy politizálok. Amúgy pedig, hogy a „politizáló” jelző miért tud negatív tartalmú lenni, míg a „politikamentes” pozitív, fel nem foghatom. Pont fordítva: az, hogy „politikamentes”, számomra azt jelenti, hogy nem mond semmit, és nem vállal semmit. Nincs tétje. Komolytalan.
Úgyhogy nyugodjon meg kedves Laborczi Dóra, a Keresztény Kultúra nagyon is politizáló blog, s messze nem politikamentes. S ahogy az Imádság Orbán Viktorért c. induló cikkből kivettem, ez a blog ellenzéki blog. Még akkor is az, ha szerzője, akiről sajnálatos módon nem derül ki, hogy kicsoda, őszinte szándékkal csak a saját maga keresztény meggyőződését mondja el. De miután ezzel a nyilvánosság elé lép, a tartalom politizálódik. Ha meg aztán az Index szemlézi, akkor pláne.
De nincs ezzel semmi baj. Csak fel kell vállalni.
Hozzászólások