De az ilyen történetekben az a különösen visszatetsző, amikor az úgynevezett keresztények érzik az kereszténységükben, a fehérek a fehérségükben, a heterók a heteróságukban támadva magukat, rasszizmust kiabálnak, jogfosztást és jogegyenlőséget követelnek. A recept a régi: játszd el az üldözöttet, az mindig nyerő önigazoló pozíció lesz ahhoz, hogy üldözhess másokat.
Balavány György megint tanítást adott az egyházaknak. Kiosztotta a katolikusokat, az evangélikusokat és a reformátusokat is. A támadás apropója az, hogy szerinte a keresztények megsértődtek Niedermüller Péter polgármester minapi kijelentésén, miszerint a fehér, keresztény, heteroszexuális ember „rémisztő képződmény”. A publicista szerint ez az állítás „érthető és tényszerű”. És ezt a HVG leközli. Gyorsan szögezzük le: a mai Magyarországon a fehér, heteroszexuális, keresztény embert „rémisztő képződménynek” nevezni szalonképes kijelentés. Sőt, ha ezen a hazai kereszténység megsértődik, egy ilyen mondat ellen tiltakozik, ha rasszizmussal és gyűlöletkeltéssel vádolja a polgármestert, akkor ez újabb alkalom a kereszténység nyílt támadására. A szerepcsere nem megengedett. Hogy jön ahhoz a kereszténység, hogy gyűlöletkeltéssel vádoljon meg valakit, ha egyszer neki az ügyeletes balliberális narratíva szerint a gyűlölködők oldalán van az örök helye? .
Szóval Balavány visszatámad a Niedermüller-mondatra adott keresztény reakciókra. És mindezt teszi valami egészen álságos módon. Előbb kioktat arról, hogy Jézus szerint imádkozni kell azokért, akik a követőit, vagyis a keresztényeket támadják. Magyarán, azok a keresztények, akik az inkriminált mondatot visszautasítják, valójában nem is „tényleges” keresztények. A „tényleges” keresztény ő, de neki viszont valamely rejtélyes oknál fogva meg van engedve a kereszténység támadása. Értjük mi, persze. Jobb, ha a kereszténység, ez a „rémisztő képződmény” kussol. Mondja ő, a „tényleges” keresztény.
Hanem ami ezután következik, az valami egészen elképesztő egyházkritika. Komolytalan, de mégis komoly, mert egészen ijesztő egyházkép bontakozik ki a HVG, egy országosan jegyzett influencer felület olvasóinak a szemei előtt. Egyházkritikának mindig van helye. De ez valami más. Tényleg imádkozni kell Balaványért, hogy az Úr, adja meg neki a józanság Lelkét. Eltévelyedett keresztény testvérünk ugyanis nekimegy mindhárom nagy történelmi egyháznak. A katolikusnak, az evangélikusnak, és a reformátusnak. De hogyan? Ami most jön, az breaking news. Balavány szerint ugyanis
Magyarországon keresztényüldözés van!
S hogy kik üldözik a keresztényeket? Hát, az egyházak – állami segítséggel. Szerzőnk az evangélikusokat a Niedermüller-mondat kapcsán tett bátor tiltakozásuk miatt "hülyeséggel" és aljasággal vádolja, de magáról a nyilatkozatról nem mond semmit. Mi, reformátusok sem maradunk ki, s ez igazán megtisztelő. Érdekes, hogy nem Bogárdi Szabó István püspöknek a Niedermüller-mondatra adott zseniális reflexióját idézi. A református egyház úgy üldözi a keresztényeket például, hogy egy „Fidesz-politikust raknak Balog Zoltán személyében a református vezetőségbe”. De a legsúlyosabb az, amit a katolikus egyházról mond. Ezt muszáj idézni: „Csak azt állítom, hogy a betegesen hierarchizált szervezetekben, ahonnan elillant a krisztusi lelkület, a vallás pedig politikai ideológiává csupaszodott, a gonoszság, valamint a gyűlölködő képmutatás már rég nem rendszerhiba, hanem alapértelmezett beállítás.” Tetszik érteni? A katolikus egyház alaptermészeténél fogva, hogy úgy mondjam, ontológiailag gonosz és gyűlölködő.
S a HVG ezt a – hogy is mondjam – kevéssé kiérlelt és árnyalt kereszténység-kritikát közli. Nem tesz jót a HVG hitelének, amely szerintem egy jobb sorsra érdemes újság.
Egy szó, mint száz, a lényeg, amit a cikk üzen: nem szabad a stigmatizált keresztényeket kiengedni a karanténból. Nehogy már ezután ők mondják meg, ki a rasszista, a gyűlölködő, kirekesztő, az üldözött. Ez a megmondó szerep a balliberális oldalnak van fenntartva, s hogyan is lehetne egy balliberális rasszista, gyűlölködő és kirekesztő? Egy balliberális mindig csak a jó oldalon állhat, ez az „alapértelmezett beállítás”, a történeti kereszténység pedig csakis rossz lehet. Jobb tehát, ha kereszténység a Niedermüller-mondat kapcsán kussol, s nem próbál meg kitörni az „alapértelmezett beállításból”.
S jön a kulcsmondat, ami valami egészen elképesztő csúsztatás, ugyanis átértelmezi a keresztényüldözés fogalmát, miközben a világban folyó valóságos keresztényüldözésről mélyen hallgat. (Ez persze nem meglepő Balaványtól, aki a valóságos keresztényüldözés kapcsán le tudta írni ezt a mondatot: "Az áldozatok nem a keresztények.".) „A recept a régi: játszd el az üldözöttet, az mindig nyerő önigazoló pozíció lesz ahhoz, hogy üldözhess másokat.” Nos, se Magyarországon, se Európában nincs keresztényüldözés.Tehát aki a Niederemüller-mondat ellen tiltakozik, az nem játssza el az üldözöttet, pláne nem azért, hogy aztán üldözhessen. Ez aljas hazugság. Ebben a cikkben egyetlen egy ember van, aki eljátsza az üldözöttet, s az maga a szerző. A Niedermüller-mondatot azért kell védenie Balaványnak és elvtársainak, mert különben a keresztények kerülnének a gyűlöltek pozíciójába. De ez nem megengedhető, mert felülírná az uralkodó balliberális elbeszélést. A valóságos keresztényüldözés ellen pedig azért nem kell tiltakozni itthon és Európában, mert "nyerő, önigazoló pozícióba" juttathatja a kereszténységet. De ez egy nem megengedhető fordulat lenne az uralkodó balliberáis történelemértelmezésben. Ehelyett a keresztényüldözés fogalmát át kell tematizálni.
Szomorúan állapítom meg tehát, hogy a mai Magyarországon a kereszténységet lehet a „rémisztő képződmény” jelzős szerkezettel illetni. Sőt, ha a kereszténység emiatt tiltakozni merészel, az csak újabb bizonyíték arra, hogy ez a „fehér, heteroszexuális, keresztény” társaság tényleg egy „rémisztő képződmény”. Mi ez, ha nem nettó krisztofóbia? De mint tudjuk, a keresztényeket gyűlölni szabad. Ez bőven belefér a pollitikai korrektségbe, s nem fog összeomolni az európai alapértékek rendszere.
Itt tartunk.