Achim Irimescu, a romániai mezőgazdasági miniszteri tárca várományosa a hétfői parlamenti bizottasági meghallgatásán arról beszélt, hogy hagyományos román termékként regisztráltatná az Európai Unióban a kürtőskalácsot.

Kürtőskalácsbalhé Romáia és Magyarország között - origo.hu

Hogy is van a mondás? Ami a tiéd, az az enyém is, ami az enyém, ahhoz közöd nincs? Remélhetőleg nem eszerint gondolkodik mindenki, de sajnos tapasztaljuk, hogy némely népek és emberek igen. A szlovákok egy időben a Tokajinkért küzdöttek, az olaszok és osztrákok a szürkemarhánkért...

Miért? Főként mert egy-egy, a régi területünkre magát befészkelő nép a mi múltunk darabját saját jelene miatt magáénak érzi, és annak kizárólagosságát követeli. Ma valóban a Királyhágóra felérve románoktól vehetsz kürtőskalácsot, Törcsvárnál is ők sütik, és Fogarason is ők árulják. Finom, ezért megszerették. Másoknak is ízlik, ezért jó bevételt jelent.

Egész nagy kálváriát járt meg a Tokaji is, amit a Felvidéken trónoló szlovákok akartak magukénak, mondván, amit a hegy túloldalán készítenek, az is az. A szürkemarháért és a mangalicáért a sógorok szálltak síkra, mint ami a Habsburg Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből igazolható sajátjuk. Hát persze-persze, mert tőlünk hajtották el, még pontosabban velünk hajtatták el hozzájuk. Egyébként az erdélyi kopóra szintén fáj a románok foga, mondván, ha Transilvania az övék, akkor ami ott van, az minden a Román Államhoz tartozik.

Dühít? Hát persze.

De egyúttal büszkévé is tesz! Sőt, sokkal inkább vagyok büszke, mint dühös. Mert lám-lám, micsoda kiváló tenyésztők, sütő-főzők és borászok vagyunk mi! Ami ízt Európának adtunk, az annyira jó, hogy mások is szívesen dicsekednek vele. De hát az a mi tollunk, ne ékeskedjen vele más!

A mi magyar voltunknak záloga a túró rudi, a puli, a gyufa, a matyó hímzés, a busó, a racka, a herendi, a dobos torta, a vizsla, a szóda, a reflexíj, a Tévé maci, az Erős Pista, és még sok-sok remek dolog között a kürtőskalács is. Méltán neveztetnek magyarnak, és büszkén érzem hozzánk tartozónak! Ez a mi kezünkben lévő zálog. Ennek megfelelően pedig ismertessük is el a világgal. Nagy meccs lesz, ahogy a Tokajiért vívott harc is az volt.

(Az atlantai Farmers Market-ban temérdek fűszernövény és őrlemény volt. Kerestük a magyar paprikát, hogy jó pörköltet főzhessünk. Nagy nehezen találtunk egy zacskót. A színe oly halovány volt, hogy csodálkozva és gyanakodva néztem a papírkáját. Döbbenetemre ez állt rajta: Hungarian paprica from Mexico. Erről ennyit.)