„Egyenesedjetek fel, emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a ti megváltásotok” – idézett Balog Zoltán a kisebbségi létre utalva a Bibliából a felújított somorjai református templomban mondott igehirdetésében. A templom legrégebbi része a mai kutatások szerint a XI. században épült.

Felújították Csallóköz legrégibb templomát - mandiner.hu

Kerestem valami erőt adót, lelkesítőt, jó útravalót erre az esztendőre. Bóklásztam a neten, hátha lelek valami ízes összefoglalót, ami tájékoztat s ugyanakkor előre is mutat. Kattintottam ide-oda, görgettem az egeret, elolvastam főcímeket és beleolvastam néhány tartalmi részébe is. Ám nem volt olyan élményem, hogy aha, na erről tudnék írni.

 

Pedig tulajdonképpen színes tárház kínálkozott: Pumped Gabótól klímacsúcsig, Simicskától Ákosig, terrorveszélytől Áder Jánosig széles volt a paletta. Az újévi beszédet többször is a lehetséges közé soroltam, de végül kiütötte AZ EVANGÉLIUM, ami még csak nem is egy friss, újévi cikkben olvasható, hanem majd' egy hónapja tették közzé. Mégis megállja a helyét, van itt és mostja. Általánosságban nem a templomi hálaadás (a résztvevőknek az átélt élmény miatt ez is lehetséges...), hanem elsősorban a Szentírás elevensége adja ezt az élményt. Üzenetté tud lenni újra és újra. Az egyén és közösség számára is. Sőt! A legteljesebb, legfrappánsabb és legaktuálisabb üzenet lesz belőle. Kezdjük el ízlelgetni!
"Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, 
nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; 
mert elközelget a ti váltságtok." Lukács 21,28

Nem a múltbeli eseményeket veszi csupán számba, hanem tovább irányítja a figyelmünket a jövő felé. Nemcsak  evilági síkot tár elénk, hanem úgy értelmezi az azon túl lévőt is, hogy egyúttal reményt ad. Reményt, amire leginkább szükségünk van egyéni és közösségi életünkben is.

Sokféle szempontból értékelhetjük gyülekezeteink elmúlt évét. Egyik eredmény lelkesítőbb, másik elkeserítőbb. Attól függ, mire tesszük a hangsúlyt. Például az anyakönyvek lezárásakor elengedhetetlen annak megállapítása, hogy sajnos jobban fogytunk, mint szaporodtunk; továbbá különféle költségvetési jogcímen adott adományok összesítésekor örömtelien nyugtázzuk az adakozási kedvet, vagy éppen az egy év alatt elénekelt zsoltárok és dicséretek összehasonlításából kitűnik, hogy bővült-e a repertoár. A gyülekezeti önkéntes munkák számbavétele után még büszkélkedhetünk is. Ami azonban nehezen mérhető, esetleg csak érzékelhető, az a lelkület és a lelkiség. De akár készíthető statisztika, kimutatás, grafikon életünk egyes részeiről, vagy sem, mindig vágyódunk valóságos remény után. Nem olyanra van szükségünk, ami kecsegtető, hanem ami tápláló. Amiből következik egy mozdulat. Úgy, ahogy a Lukács által lejegyzett jézusi szavak is ösztönöznek, és máris fel akarom emelni a fejemet.

Felemelni, hogy többet lássak és értsek, hogy jobban elfogadjak és befogadjak, valamint hogy örüljek és tovább reménykedjek. Mindezt pedig úgy, hogy nem bizonytalanítanak el azok, akik még nem értik és nem látják, vagy még nem fogadják be és el, sőt nem akarják remélni és nem akarnak örülni Krisztus visszajövetelének. Amihez tulajdonképpen ismét egy évvel közelebb jutottunk. Hiszen az idő múlása és egy új esztendő elérkezése valójában azt jelenti, hogy közelebb kerültünk a mi Urunk visszajöveteléhez.

Ez esztendőt áldással,
Ez esztendőt áldással,
Koronázd meg, Úr Isten,
Hogy víg hálaadással,
Hogy víg hálaadással
Dicsérje neved minden.
Tetőled jőnek Kedves napjai az időnek;
Nyújts hát, kérünk, bőséget Kezeddel,
Tőlünk a békességet Ne vedd el;
De midőn megtartod testünket,
Ne hagyd el lelkünket!
(RÉ 191. Budai Ézsaiás, 1766-1841)

Hozzászólások