Biztos azt gondoljátok, hogy a rák maga a szörnyűség, és nincs is abban semmi jó, ha mindez megtörténik az emberrel. Ez így, ebben a formában tévedés. Igen, a rák valóban maga a szörnyűség, senkinek sem kívánom. Én mégis sok mindent kaptam tőle. Persze most egy kicsit magas lovon ülök, miután meggyógyultam… de kérlek benneteket, ne így értelmezzétek a mondandómat! Mert ez az egész sokkal összetettebb annál, mint ahogy elsőre gondolná az ember. Ma már tisztán látom, mit tanultam a betegségemnek köszönhetően magamról és a kapcsolataimról. És viccelni is tudok vele, hiszen a humor életmentő. 

Szentesi Éva: 7 dolog, amit a ráknak köszönhetek - wmn.hu

Nonszensz. Eredetileg francia kifejezés: non sense. Jelentését szó szerintiségének megfelelően használjuk az értelmetlenség kifejezésére, de magába foglalja a képtelenséget, ostobaságot, lehetetlenséget és badarságot is. Ahogy a költészetnek, úgy az élet értelmezésének is van egy ilyen iránya, vadcsapása. Elismerem, első olvasatra túlzó a cím - nonszenszizmus - , ami azt sejteti, hogy egy kiforrott, általánosan elterjed, korsajátosságként jelenlévő élet-felfogásról van szó. Nem is ezért választottam. Inkább arra utal, hogy egy egyén vonatkozásában lehet ereje az értelmetlenség értelmezésének, az ostobaság árnyalásának. Úgy, ahogy Szentesi Éva író számára a rák nem a veszteség, hanem a nyereség kategória (is).

Olyan betegségben szenvedni, vagy csak hordozni azt, ami megfoszt az élet kerek egészétől, nem könnyű. Az ahhoz való viszonyulás is sokféle lehet. Nem csupán embere válogatja, hanem még az egyén esetében is többféle lehet. Tagadás, titkolás, kisebbítés, eltúlzás, bezárkózás, túlreagálás... szinte naponként változik az ember viszonya nyomorultságához. Tulajdonképpen egy harc része a betegség értelmezése. "Ő" vagy én kerekedek felül? "Ez" vagy én határozom meg az életemet? A "Dög" diktál vagy én?

Úgy gondolunk rá, vagy beszélünk róla, mintha külön álló lenne, pedig valójában nincs elválasztva tőlünk a betegség. Hozzánk tartozik, ahogy esetenként az elálló fül, a dacosság, a  rövidebb bal láb, az érzékenység, a szabálytalan fogsor, és sok-sok egyéb belső és külső tulajdonság. Az "Ő", az "Ez", a "Dög" nem rajtam kívül, tőlem függetlenül és elválasztva létezik, hanem bennem, velem együtt, és hatást gyakorolva rám. Fizikai, lelki, pszichés állapotomra. Előfordul, hogy még az imádság idejét is megszabja. A fájdalom a legszentebb szolgálatból kipöccint... Muszáj alkalmazkodni hozzá, hogy élhető maradjon az élet. El kell fogadni. Ebben segít a humor, a változatosság megkedvelése, a fájdalom nélküli jó felértékelődése. Segítenek azok, akik nem a nagy vesztest, hanem továbbra is téged látnak és tartanak számon. Legfőképpen pedig a hit. Újra és újra hallom szavát: Bízzál leányom, a hited megtartott téged.

Betegséget jónak aposztrofálni csak addig furcsa, amíg nem harcolsz ellene, és harcod során nem tapasztalod meg téged formáló erejét. Lehet gyűlölni, lehet félni tőle, vagy akár meglátni a  hasznát hozadékát. Ami lehet nyereség és veszteség is, csak értelmezés kérdése az egész. Értelmezésé, ami nonszensz lehet azok számára, akik nem ismerik ezt az utat.