Ma már nem igazán tudjuk mire használni, régen viszont nagyon fontos volt a farmernadrág apró zsebe, közvetlenül a normál zseb felett.

...a Levisre varrt kiszseb eredeti funkcióját tekintve órazseb volt. Noha manapság a zsebóra már ritka kuriózumnak számít, a Levis egyik márkajegyeként a nadrágokon mind a mai napig fennmaradt az órazseb.

Miért van kiszseb a farmernadrágokon? - origo.hu

Életünket, környezetünket, döntéseinket többek között a praktikum határozza meg. A praktikusság dominál akkor, amikor otthonunkat berendezzük, amikor időnket beosztjuk, vagy amikor egymás között elosztjuk a feladatokat. Előfordul, hogy óhatatlanul is megmarad valami, amire már tulajdonképpen nincs szükség. Ragaszkodunk hozzá érzelmi okokból, vagy a megszokás miatt hiányozna. Jóllehet, ez a hiány nem emésztene fel, de mégsem változtatunk. Sőt, esetenként még védjegy is lesz a régről örökölt dologból.

Néhány hete elkezdtem figyelni a környezetemben lapuló apróságokat. Azokat a tárgyakat, amelyek nem bírnak jelentőséggel, ezért a lényegtelenek kategóriájába sorolhatnánk őket. Az otthonokban sorakozó nippek, giccsek rengetegén túl most hadd időzzek az egyházi környezeten. Ott van a rengeteg toronyóra, ami hosszú ideje meg sem moccant. Azért, mert napjában csak kétszer mutat pontos időt, vagy a kéznél lévő karórák és mobiltelefonok miatt nem tekintenek felfelé az emberek? Sok helyütt fellelhetőek a harangkötelek régi lyukai, amik az elektromos harangozás következtében okafogyottá váltak. Csak apróbb állatok járnak ott ki-be, vagy a toronyból ott hullik le a por és kosz. A karzatokon rissz-rossz orgonák, amelyek jól mutatnak, és bár nem hallja a fülünk, de megszokta a szemünk. Végül is elférnek, és a legtöbb helyen úgysincs kántor... A karzati énekkirakó táblákat sem használja rendszeresen a falusi református iskolák megszűnését követő harmadik generáció. Hiszen ki mászik fel oda minden vasárnap? 

Emléktárgyak ezek. Egy aktívabb gyülekezeti múlt hátra hagyott tanúi. Abból az időből, amikor az egyházfi harangozott és felhúzta a toronyórát, a kántor-tanító kísérte az énekeket, az iskolások fújtattak és kifordították az énektáblát, mert még nem rekvirálták el a harangok egyikét sem, nem fosztották ki az orgonát, nem ette meg a rozsda az óraszerkezetből megmaradt alkatrészeket. Legfőképpen pedig azért, mert a lelkészen kívül volt még másik két-három "fizetett alkalmazott".

Ezek az emléktárgyak azonban nem védjegyek. Ezek a régi mementók nem márkajegyek. Nem is fejezik ki az egyház lényegét. Sokkal inkább az erőtlenségről, a hit meggyengüléséről tanúskodnak. Nem okafogyottá lettek, mint a Levi's kiszseb, hanem elfogytak a használók. Hiszen az idő észlelése ma is fontos dolog; ha látnánk az istentiszteleti énekek számát, akkor nem kellene háromszor elmondani; az elektromos nyenyerék pedig nem szebbek, csak olcsóbbak az orgonánál. A Levi's korabeli templomi tárgyak mellőzötté váltak, mert megváltozott körülöttük a gyülekezet. Széthullott. Az ősi romok felett felszínes élet zajlik. Legtöbbször a lelkészi javadalom 20-25%-ának kifizetése is hatalmas teher, ami után már nincs mit a templom tetőre költeni, beázik. Ahol pedig külső forrásból tatarozott az épület, mégsem éledt fel a közösség. Mert nem a tárgyak, hanem a LÉLEK az, aki megelevenít. A tárgyakon, mint nüánsznyi dolgokon csak érzékelhető az eleven élet, vagy annak hiánya.

A mi márkajegyünk Jézus Krisztus, Isten Báránya, aki nem okafogyott és nem nüánsznyi. Sőt! 

Hozzászólások