...világszerte egész sok építészirodát kértek már fel arra a megrendelők, hogy ahelyett, hogy kivágnák a telken álló fákat, inkább építsék be őket a nappalijukba, konyhájukba vagy a teraszra.

Óvd a fákat: ne vágd ki őket, építsd köréjük a házad! - 24.hu

Múlt héten eltűnt a hátsó telekről a vackorfa, pedig ott állt az már Fodor András költő gyerekkorában is, amikor Mérőben elvégezte a jó hírű református iskolában az elemit... Sajnáltam. Petőfi körtefájának törzsét Székelykeresztúron úgy fogatták már össze, de őrzik, védik. Végül is Fodor még nem Petőfi. Tegyük túl magunkat! Különben is kellett a hely az apríték tárolónak és az oda vezető útnak. "Csinos" látvány lesz. Azzal biztos nem fényképezkedünk, hogy kitegyük a gyülekezeti naptárra, ahogy néhány éve a virágzó hatalmas vackorfát. 

Vannak helyek, ahol érték és fontos egy fa, másutt pedig felülírja a praktikum annak megőrzését. Vannak, akiknek célja a természet egy-egy szeletének megőrzése közvetlen lakókörnyezetükben, míg mások megelégednek a faluszéli erdővel is. Nem gondolkodunk, és nem cselekszünk egyformán. Mert, hogy nem ugyanazon értékek alapján rendezzük sorainkat. Nem csupán telkeink és házaink különböznek egymástól, hanem néha szöges ellentétét gondoljuk mindarról, ami minket körülvesz, ill. körülöttünk zajlik: gazdálkodásról, divatról, kultúráról, orvoslásról, hitről, vallásról, szabadságról, migrációról.

És itt meg is állok, mert ez egy olyan pont, ami körül átrendeződik Európa. Úgy, ahogy a hátsó telek csupán azért, mert másra kell az új tulajdonosnak. Európa után új tulajdonos érdeklődik. Van ebben kényszerűség (háború, vízhiány) és van ebben tervszerűség is. Nyomorultak és gazdagok egyaránt birtokba veszik kontinensünket. Az új tulajdonosnak pedig nem azért kell az öreg kontinens, hogy beolvadva megőrizze annak kultúráját, nemzeteinek sokszínűségét és (maradék) vallását, hanem hogy a sajátjával átszínezze, és a sajátját maradéktalanul érvényre juttassa. Mindezt pedig úgy, hogy pl. kihasználja a jövevény fogalmához kapcsolódó be- és elfogadó viszonyulásunkat, valamint a tudatlanság és elkényelmesedés miatt mára kialakult szentimentális és naiv értelmezést is. 

Nem gondolom, hogy téves, gonosz vagy elavult lenne István király intelme, miszerint „A jövevényeket pedig gyámolítsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak…”  Ugyanakkor úgy vélem, hogy helyesen kell értelmezni ezen szavakat azoknak is, akik zászlajukra tűzik, hogy a migráció folyamatának  tapsolva teret biztosítsanak.

A legfontosabb, hogy a jövevény nem különcködni jön, és nem vágyódik máshova, hanem azzal a szándékkal érkezik, hogy hasonulva otthont leljen a befogadók között. A moábita Ruth hozzáállásával: néped az én népem, és Istened az én Istenem (Ruth 1,16). Két alapvető dolog, amit tehát nem hagyhatunk figyelem nélkül: nemzet és vallás. Mindkettőhöz ragaszkodhatunk a Szentírás alapján. Ragaszkodjunk is, sőt keressük a megvalósítás lehetőségét, ahogy a fák köré építkezők.