A vicc az, hogy nem vicc. Egy divatoldalon azt olvastuk a lentebb látható Gucci 2017-es őszi férfikollekciójáról, hogy "Pillekönnyű óda a flórához és faunához". Így nézzétek. Van baj, gyerekek, nem is kicsi.

Köszönjük Gucci, ez a férfikollekció úgy kellett, mint egy orrbaverés - player.hu

Hrivnák Tünde divattervező evangélikus hitének ruháiban is teret ad: legújabb kollekciójával a reformáció előtt tiszteleg.

Betört a reformáció a divat világába - szemlelek.blog.hu

A szépségtan, azaz esztétika a filozófia világához tartozik. Bonyolult vagy sem az erről valló gondolkodás, a tapasztalat azt mutatja számunkra, hogy mégiscsak van egy ízlés, ami tükrözi az esztétikához való viszonyunkat. A divat lenne a gyakorlati esztétika, ami mögött meghúzódik egyféle filozófia?

A divatvilág talán egyidős velünk, noha az első fügefalevél kollekció és az azt lecserélő bőrből való ruhadarabok nem trendet szabtak, hanem megmutatták ember-Isten és Isten-ember viszonyát. A ruhák koronként változnak, kifejezve saját koruk irányait. Nagy újító volt Luther és Kálvin a reformáció korában a fekete szín elterjesztésével. Az anyagok legkülönfélébb variálása és szőrmék használata miatt egyáltalán nem volt unalmas a sötét ruha, sőt a társadalmi helyzetet is ki tudták vele fejezni. Legelterjedtebb a feketén kívül a sötétbarna és sötétlila szín volt. Luther hétköznap doktori talárját viselte, de az úrvacsorás istentiszteletre mindig a díszes miseruháját vette fel. Kálvin viszont más gyökerekkel rendelkezett, így soha nem viselt díszes miseruhát.

Lucas Cranach festményein fekete színű ruhák tömkelegével találkozunk. Figyelemre méltó, hogy akár férfiak, akár nők vannak feketében, attól még a karakterük nemiségüket kifejező módon közvetíti. Nem lesz bizonytalanná az ember afelől, hogy férfit vagy nőt lát-e a képen.

  

A Gucci férfikollekcióval éppen ennek ellentéte a bajom. Éppen az hiányzik, pontosabban úgy érzem, hogy éppen attól fosztja meg a férfiakat, ami a lényegük (lenne). Nyálasan puha az egész. Értem én, hogy mi a mögöttes a trendben, de elfogadhatatlan számomra. A baj az, hogy félő: ha sokáig és sokfelől nyomatják ezt, akkor egy idő után rábólintanak. Leginkább azok, akik túl sokfelől hallják a gender-mizériát. Nemrég egy divatszakértő, a kezeivel meglehetősen sokat csapkodva vízszintesen, arról próbálta közönségét meggyőzni, hogy a mai férfikollekciók nem annyira idegenek, hiszen a középkorban is hasonló harisnyákat és buggyos nadrágokat viseltek a férfiak szalagokkal és fodrokkal. Hm, csak éppen férfikét álltak abban a ruházatban.

Képzeld magad elé a jelentet: földrajzóra, bemegy A tanár és B tanár az alábbi ruhákban; vagy közgyűlést tart A polgármester és B polgármester; netalán nyilatkozik A politikus és B politikus. Melyiket veszed komolyan? (Még ez utóbbiak közül is, valakit komolyan veszel, nemde?)

 

Miért kellene elhagyni azokat a dolgokat, tulajdonságokat, karaktervonásokat, amik a férfit jellemzik természetüknél fogva? Semmi erő és határozottság nem fakad a kifutós modellekből. A belső szilárdságot hiányolom leginkább belőlük. Mintha mindegyik modell önön karikatúrája lenne. Egy rossz vicc.

Csakhogy ez nem vicc!!!

Hozzászólások