A német Gerhard Müller bíboros szerint a protestáns reformáció nem "reform" volt, hanem "a katolikus hit alapjainak teljes megváltoztatása". A Hittani Kongregáció előző prefektusa a La Nuova Bussola Quotidiana olasz weboldalon fejtette ki a reformációval kapcsolatos gondolatait. A bíboros szerint a mai katolikusok gyakran "túlzott lelkesedéssel" beszélnek Luther Mártonról, elsősorban teológiai ismeretek hiánya miatt. Müller bíboros írása azután jelent meg, hogy az olasz püspöki kar főtitkára, Nunzio Galantino püspök azt nyilatkozta, hogy "a Reformáció, amit Luther Márton 500 éve megvalósított, a Szentlélek eseménye volt", hozzátéve ehhez, hogy "A Reformáció annak az igazságnak felel meg, ami szerint 'Ecclesia semper reformanda'" ["Az Egyházat állandóan meg kell újítani." - KV szerk.]
Müller bíboros: A reformáció "forradalom volt a Szentlélek ellen" - katolikusvalasz.blog.hu
Méltóságteljes októberi napok vannak hátunk mögött. Nem egyedül, hanem együtt éltük meg egyházközségekben, intézményeinkben, egyházmegyéinkben, egyházkerületünkben. A látható egyház szép ünnepei különböző felekezetek képviselőinek jelenlétével megtisztelve. Hálás vagyok értük Istennek, aki arra indította római katolikus testvéreinket (a felekezetek sorolását bátran folytassa az olvasó megélt élményei alapján), hogy együtt ünnepeljenek velünk, reformátusokkal és evangélikusokkal. S bár a közösségi netes felületeken gyászzászlók lobogtak miattunk, mégsem elkárhozott lelkekként tekintettek ránk templomainkban ülve és úrasztalainknál szólva. S ezt inkább tekintem valóságnak, mint a virtuális felületek fekete zászlóit és egyéb sértő megjegyzéseit.
Nem boncolgattam, hogy a katolikusvalasz.blog.hu mögött ki vagy kik állnak; és hogy Müller bíboros véleménye mennyire fedi a hivatalos vagy többségi r.kat. álláspontot. Az egészre úgy tekintek, mint egy magánvéleményre, ami miután elgondolkodtatott hitem egyéni és közösségi megélését illetően, le is pereg rólam. Mert tudom, hogy ki vagyok. Az vagyok, aki a szentek egyességének tagja, aki az egyetemes = KATOLIKUS egyháznak része, Krisztus-véren megváltott gyermekként az örökéletnek örököse. Az vagyok, akinek apostoli egyházi múltjában nem csupán 1517, hanem 1054 is szerepel. Apropó: ha egy német, római katolikusoknak fájdalmas Luther REformációja, gondolom, mélységes szégyent érez a korábbi gyökerekkel bíró ortodox egyháztól való elszakadásuk miatt is.
Tehát elgondolkodtatott hitem tartalmát és megélését illetően, s reflektorfénybe helyezte a következőket:
Az vagyok, aki kenyérrel és borral vesz úrvacsorát, ahogy példát mutatott Jézus.
Az vagyok, aki Krisztus halálának jele helyett születésének hírnökét, a csillagot tűzi kabátjára, mivel őseinek tilos volt a kereszt használata.
Az vagyok, aki nem hajt térdet pap előtt, de belső szobájában az Úr jelenlétében megalázza magát, és annak mélységét kifejezve térdet hajt.
Az vagyok, aki naponként kiolvassa a bibliai igéből Isten üzenetét.
Az vagyok, aki nem ül be gyóntatófülkébe, de mély bűnbánattal kéri el Isten bocsánatát egyedüli közbenjárója, Jézus Krisztus által.
Az vagyok, aki szentelt vízzel sem vet keresztet, de soha nem feledi, hogy homlokára hullott a keresztvíz.
Az vagyok, aki toleráns a feszülethasználattal, de soha nem csókolná meg a Dekalógus miatt, és mert hitvalló eleit ezzel szégyenítették.
Az vagyok, aki az Úri imát megszakítás nélkül végig mondja anyanyelvén.
Az vagyok, aki nem használ rózsafűzért, de ujjhegyre szedi napi csendességében, hogy kikért imádkozzon.
Az vagyok, aki az egyház fejének kizárólag Krisztust tartja, és a pápát róma püspökeként tekintve is csak egyházszervezeti funkcionáriusnak fogadja el.
Az vagyok, aki Mária nyomába sem léphet, de anyja szeplőtelen fogantatását és az ő mennybemenetelét illetően kétség ébred szívében.
Az vagyok, aki evangélium szerint reformált, de nem kálvinista.
Az vagyok, aki Lélek szerint ismeri Istent, és az egyház tagjai, azaz szentek felé testvériséget mutat.
Az vagyok, aki a szentté avatottak követendő magatartását példaként elfogadja, de megváltottságában érdemeiknek hasznát nem veszi.
Az vagyok, aki nem használ liturgikus színeket, mégis minden ünnepe aranyló.
Az vagyok, aki a töredezettségben észreveszi az űrt kitöltő Szentlelket.
Az vagyok, aki Péter nyomán elfogadja a pásztorok házasodását.
Az vagyok, aki türelemmel várja Krisztus visszajövetelét, hogy igazsága ne töredékesen, hanem teljességében nyilvánvalóvá váljon.
Ha attól kivagy, hogy én ki vagyok, akkor én nem tudom, te kié vagy?
Hozzászólások