Gilliamet, aki eredetileg a Monty Python animációit készítette, majd többek között a Brazil és a 12 majom rendezőjeként vált ismertté, a Karlovy Vary-i Filmfesztiválon kérdezték az ügyről. Kiderült, a rendezőnek nincs túl jó véleménye az új direktíváról, csalódását erős szavakkal fejezte ki. "Ez baromság. Nem is akarok többet fehér férfi lenni, nem akarom, hogy a világ minden bajáért engem hibáztassanak. Ezentúl mindenkinek azt mondom, hogy egy fekete leszbikus vagyok. Mostantól hívjatok Lorettának."

Ezentúl leszbikus fekete nő vagyok, mondta a Monty Python-tag - 24.hu

Úgy ismerem magam, hogy nincsenek fóbiáim. Nem félek póktól, nem rémiszt a sötét, nem kezdek pánikolni, ha a lift megáll két emelet között... S miközben sorolom a lehetőségeket, eszembe jut Novák Katalin államtitkár homofób jelzője körüli mizéria, valamint felsejlik egy stop islamophobia feliratú táblával tüntető képe, s belátom, némely szemszögből nézve mégis csak vannak fóbiáim. Mindezt előrebocsátva dönthet az olvasó, hogy ugrik-e a szeme még egy sort, vagy elkattint.

Nos, ha már ide ugrott a szeme, folytassuk! Egyértelmű, hogy LMBT-jogokra megy ki a BBC-nél a játék. Ami nem is annyira játék. Vagyis annyiban mégis, hogy ott is (itthon is) elválik majd, ki nevet a végén. Mert olyan nincs, hogy Döbrögi és Lúdas is egyszerre örül. 

Azért folyik a játszma, hogy a képernyőről minél színesebb kép jusson el az emberekhez. Ehhez hasonló megtörtént már évtizedekkel korábban az afroamerikaiakkal kapcsolatosan, s ennek ellenére a 21. században is külön szórakozóhelyre és templomba járnak feketék és fehérek a gyapot vidékén...

Színes kép kell elénk táruljon, nem olyan, mint a Monty Python hat fehér férfije által közvetített szegregált valóság. Ami valójában, lássuk be, cseppet sem volt steril. Giliam válasza remekül utal az 1979-es Brian életében felbukkanó karakterre, aki magában hordozta akkor azt, amiért ma kendőzetlenül harcolnak. O tempora, o mores! Régen a Napóleonokat elkülönítették, ma pedig felvonulást szerveznek köréjük... Budapesten prájdot...

Legyen szabadság, bátorság, szolidaritás, sokszínűség, egyenlőség, elfogadás azok irányába (is), akik jelzik Stennek, alias Lorettának, hogy neki nincs méhe, ezért nem tud gyerekeket kihordani, maximum csak egy szatyorban. Nevetünk-e még ezen a poénon, vagy felháborodunk az értetlenkedő és a normákat vonalasan követő szereplőn?

A komédiások első sorban tehetségesek legyenek, és ne orientációjuk szerint színesek. A lovira sem cipelnek oda mindenféle lovat csak azért, hogy színes legyen a kép. Csak a legtehetségesebbek kapnak helyet. Vagy majd lesz ott is változás? Jönnek a póni-jogokért küzdők és félresöprik a pónifóbokat?