A brit legfelsőbb bíróság szerdai jogerős végzése szerint nem járt el diszkriminatív módon az az észak-írországi pékség, amely évekkel ezelőtt megtagadta egy torta elkészítését, mivel a megrendelő az azonos neműek házasságát támogató feliratot is rendelt a süteményhez. A potenciálisan precedensteremtő jellege miatt komoly érdeklődéssel várt legfőbb fellebbviteli határozat – amelyet az eljáró öttagú bírói tanács egyhangúlag hozott meg – kimondja, hogy az Ashers nevű családi vállalkozásként működő belfasti pékség mindenképpen visszautasította volna a megrendelés teljesítését, függetlenül a megrendelő szexuális irányultságától. A végzés szerint a pékségnek nem a megrendelő, Gareth Lee melegjogi aktivista „személyes jellemzői", hanem a tortán feltüntetni kívánt üzenet ellen voltak kifogásai. Ennek megfelelően a legfelsőbb bíróság arra az álláspontra jutott, hogy a megrendelőt nem érte diszkrimináció szexuális orientációja alapján.
Nem diszkriminatív a pékség, amely nem volt hajlandó tortáján a melegházasság támogatására - mandiner.hu
Nézem a tortalapokat, látom a színeket, és rádöbbenek, hogy nem a kislányos csilli-villi öröm, vagy a Noé-féle szövetség ismerete fut át először az agyamon, hanem a csúnya "szó". Ami több másikkal együtt kimondhatatlan bizonytalanságot idéz elő gyomortájékon. Ott van abban a halmazban, ahova a náci, cigány, zsidó, kurva soroltatik. A tiltott övezet ugrik be, mert annyiszor lengetik a szivárványos kendőket, esernyőket és zászlókat a különböző médiumok közvetítésében, hogy előretör. Pedig én nemet mondva rá, újra és újra visszautasítom, mert nekem a szivárvány ne jelentse az LMBTQXYWZ etc-etc mozgolódást, hanem maradhasson Isten égre feszített íve!
Van véleményem, és annak mentén élek. Érdeklődéssel olvastam az ír pékség perének végkifejletét, annál is inkább, mivel a múlt tanévben konfi órán vetették fel tinédzsereim, hogy mit csinálnék, ha azonos neműek kívánnának templomi esküvőt. A beszélgetés során különböző helyzetek is felvetődtek, pl. ha az állami törvény megengedné, sőt, ha kötelezi rá az egyházakat... Az iskolai csengő megszólalásával nem zárult le bennem a téma. Minden továbbgondolkodás esetében arra jutottam, hogy a csillagos tornyú "pékségemben" nem szolgálnám ki őket.
Mit vonna maga után a nemleges válasz? Társadalmi helyzetek és összefüggések változataitól függ. Vegyük a legkellemetlenebbet: feljelentenek és perré alakul a dolog. Egy magánszemély perel egy magánszemélyt vagy jogi személyt? Identitás egy másik identitást? Világnézet világnézetet? Esélyegyenlőségi bizottság az egyházat? Nem véletlen, hogy a belfasti Ashers pékség jogi képviseletét és perköltségét a The Christian Institute nevű jótékonysági szervezet vállalta. Az indok, amivel nemet mondtak, abszolút keresztyén és bibliai. Egy dolog valamit nem üldözni, és teljesen más kérdés valamit reklámozni. Ahogy igen is különbség van aközött, hogy a gyülekezetbe befogadunk megtérő bűnösöket, illetve hogy ellenezzük a bűnöket.
Nem szeretem azt a gondolkodást, miszerint lazán hagyhatsz magad után szemetet, mert úgyis az a takarító dolga, hogy takarítson. E logika mentén nem is haladnék tovább, mert nem gondolom, hogy a pékség dolga, hogy olyat süssön, amilyet akar a megrendelő. Ahogy a lelkipásztornak sem az a dolga, hogy Isten házában áldást kérjen XX és XX, vagy XY és XY közös istentelenségére. (S ez utóbbi kifejezést nem a hitetlenség, hanem a paráznaság fertőjének szinonimájaként használom.) Nagyon is létezik egy belső és felső mérce, amihez az anyaszentegyház tagjai igazodnak. Ahogy az Ashers pékség vezetői is igazodtak, felvállalva kellemetlenséget.
Azon az ominózus konfi órán az egyik fiú megállapította: de hát így gondolkodni nem trendi! Csak annyit válaszoltam: döntsétek el, hogy trendik akartok lenni, vagy keresztyének kívántok maradni!
