Tömény irracionalizmus, aprólékosan rendszerbe szervezve. Megvan benne a helye minden angyalkának és krampusznak, van pokol és mennyország, van megváltás és van az imának helyes módja, és igen, ott ólálkodnak a démonok a tévében, hogy beszippantsanak, ha gyönge vagy. Ott van a Jelenések könyvében maga a sárkány. Sok-sok embertársunknak hoz rendet, célt, értelmet az életébe, hogy halálkomolyan vesz egy trehányan összetákolt szerepjátékot. Tudják, miféle szörnyek lesnek rájuk a sötétben, de azt is, hogy milyen rituálékkal védhetik meg magukat. Rendelkezésükre áll a kő-papír-olló szabálya, és ez nekik jó. Középút nincs. Aki a jógamatrac alatt lopakodó démont kiröhögi, az jó, ha tudja, hogy vele együtt kiröhögi a homályosan, néhanapján eszébe jutó jóistent is. Semmivel sem idétlenebb gondolat, hogy egyes tornagyakorlatok ránk hozzák az ördögöt, mint az, hogy a csecsemőt össze kell vizezni, és attól jobb lesz az élete. És semmivel sem butább elképzelés a jógával támadó sátán, mint a ránk vigyázó isten.

Jézuska és a jógadémon - hvg.hu

De nincs igaza, mert van középút. Vannak középutak. Nemcsak hinni vagy tagadni lehet bármilyen isten vagy szellem létezését, hanem nem tudni is lehet. Vagy lehet hinni, hogy valami istenféle létezik, és ugyanakkor bizonytalannak lenni abban, hogy miféle. Lehet nem tudni, hogy a Tóta által idétlennek nevezett gondolatok, elképzelések idétlenek vagy üdvösek, buták vagy bölcsek, s hogy egyformán ilyenek, illetve olyanok, vagy az egyik ilyen, a másik olyan. Éppen másfél évszázaddal ezelőtt alkotta meg Thomas Huxley az agnosztikus kategóriát azok számára, akik határozatlanok, elkötelezetlenek vagy tudatosan tudatlanok, ami az istenféle lények, szellemek, túlvilágok létezését vagy nem létezését illeti.

Hol hit, ott sértés! - hvg.hu

Eddig sem tartozott kedvenc firkászaim közé Tóta W. Árpád, ahogy gondolom ő sem az én blogbejegyzéseimet keresi feszült érdeklődéssel, ám a keddi kreálmánya kivágta a biztosítékot. Legalábbis nálam. A stílusa lekezelő, bagatellizáló és sértő. Persze nem annyira, hogy emberjogi, pontosabban vallásjogi pályámról kizökkentsen, annál is inkább, mivel el tudom helyezni az "ez is egy vélemény" polcra. Révész Sándor ügybuzgó folytatólagos kiegészítésével együtt. S míg én úgy kezelem ezt a polcot, hogy van olyan is a nagyvilágban, addig sokaknak ez lesz az etalon polc. Ahol végre meghatározhatják, elkülöníthetik, analizálhatják magukat. Csakhogy én a rengeteg krisztushívővel együtt nem tudok azonosulni a felvázolt lehetőségek egyikével sem! Tóta ezt eltolta. 

Tóta plusz Révész egy olyan hitértelmezést vázol, ami a hisz- nem hisz - nem akar hinni háromszögben gondolkodik. Ez egy olyan rendszer, amelyben az ember lehet hiszékeny, racionális vagy semleges. Semmi egyéb. A hívő ember erejéről, méltóságáról és büszkeségéről szó sem esik, hiszen azok, akik összevizezik a gyerekeiket (értsd: keresztség sákramentuma) jót remélve, nem lehetnek erősek, csupán meggyengült és gyermeteg állapotúak. A papok (az agyonegyszerűsített rendszerbe nem sikerül a lelkipásztorokat belefoglalni) varázslók. Ni-ni! A jó öreg trükk: pont azt a bélyeget süti Tóta az egyházra, ami ellen alapvetően küzd. Vatikáni varázsklub összeesküvés rendszerét próbálja leleplezni felekezetek figyelembe vétele és tanaik valódi ismerete nélkül. Gratulálok! Így aztán nagyon fair újracsomagolt demagógiát gyártani! Az ókori szamáristenség imádásáig és a vérivás gyanús lehetőségéig ugyan még nem jutott el, de már-már súrolja a határt.

Tóta karakteres. Az általa is idézett jánosi apokalipszis (Jel 3,15-16) fényében ő tulajdonképpen a hideg, míg a hívő a forró. A krakter nélküli langyos, akit pedig kiköp az Úr, nem más, mint Révész. Aki előnyösnek tartja, hogy a hideg-meleg vitában nem foglal állást, és az ilyen is - olyan is lehetséges variációt támogatja, persze úgy, hogy a minden lehetséges az ellenkezőjével együtt fenntartatik igazságként. Végül is nem más ez, mint a nesze semmi, fogd meg jól verzió óvatos duhajok számára. A hideg Tóta és langyos Révész karaktere tulajdonképpen a hitetlenvédő mozgalom buzgó harcosának motívumát testesíti meg. Mindkét szempont, ahonnét a vallás kérdését szemlélik, a hitetlenség aspektusa. Persze szabadon hagyják a döntési fázist, de mindent latba vetnek azért, hogy az emberek ne döntsenek Isten mellett. Sőt azért is teljes erővel bedobják magukat, hogy még az esélyét is elvegyék annak, hogy hittel a szívében normálisnak érezze magát az ember.  Gyakorlatilag szabadságát arra használja, hogy a szabad döntés lehetőségét korlátozza. Még hogy a keresztyénség tesz szolgává!

Hozzászólások