A tankönyvet, amelynek Családtervezés című fejezete tartalmazza az egyértelműen abortuszellenes szövegrészletet (132. oldal) az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) adta ki. (...) a szerző a szövegben egyáltalán nem tér ki arra, hogy a férfiaknak milyen felelősségük van a fogamzásgátlásban és a nem kívánt terhességhez vezető helyzetekben. Arról sem tájékoztatja a diákokat a szöveg, hogy milyen egészségi okokból lehet szükség a mesterséges terhességmegszakításra.

Állami tankönyvben írnak az abortuszellenességről, és hibáztatják a nőket - hvg.hu

Gyermekként, majd főleg kamaszként gyakran próbálgattam a határok feszegetését. Próbálkoztam vegyíteni dolgokat, hátha valami különleges és világraszóló kerekedik ki belőle. Így aztán egyszer összeöntöttem csokis, vaníliás és epres pudingport, kevertem hozzá sok-sok kanál cukrot, és megfőztem másfél liter tejjel. Idő és energiaspórolásnak tűnt. Egy jó ötlet, de pocsék végeredmény. Seízű, seszínű katyvasz lett. Pedig én mindenízű és mindenszínű pudingot akartam. Valahogy úgy, ahogy sokan azt elképzelik a tankönyvekről. Jelen esetben  a biológia tankönyvtől: tájékoztasson mindenről, sőt mindenről is; ne reklámozza az abortuszt, és ne tekintse bűnnek; együttérző legyen, miközben többségi normában gyökerezik; bárki olvassa, legyen számára szalonképes. Csakhogy túl sok a szalon, amihez igazodni kellene.

Az állami tankönyv (egyelőre) abortuszellenes. Nem elég erőteljesen fogalmaz egyesek szerint, nem elég körültekintő mások szerint, és nyilván van egy politikai és társadalmi mozgolódás, amelyik ezt egyáltalán nem így szeretné értelmezni és tálalni. Amennyiben kormányzóvá lennének, meg is változtatnák a sorokat, hogy azáltal abortuszelfogadóvá tegyék a következő generációt. Véleményem szerint az abortuszok száma azt igazolja, hogy éppen elég elfogadó már a magyar nép. Túlon-túl is elfogadó volt, ami miatt meg nem születettek tömege hiányzik mára. Mire egyébként az iskolában felvetődik a családtervezés témája, a gyerekeknek (félfelnőtteknek) kész véleményük van családi és környezeti hatásokból gyúrva.

Az abortusz kérdése egyéni és közösségi válaszokat generál. Érintetté válhatnak azok is, akik soha nem gondolnák, hogy az életük során találkoznak ezzel a szélsőséges "megoldással". Hogyan kerülhető el? Hogyan előzhető meg? Annak tudatosításával, hogy az élet, ami a fogantatással kezdődik, védendő, és a védelem lelki, fizikai, anyagi erőfeszítésbe és összefogásba kerül. Ez pont egy olyan terület, ami nem csak a nőket vagy nem csak a lányos anyukákat érinti.

Miért megvetett a lányfejjel gyermeket szülő nő? Miért megvetett a csecsemőt örökbeadó nő? Hát nem az életet választotta a halál helyett? De igen! Abortusz helyett nem a kihordásban működött közre? De igen! Mégis az évszázadok óta így-úgy elintézett meg nem születés tabuja megtűrtebb, mint az, aki nem lemond az életről, hanem átadja azt. 

Önrendelkezés, szabad döntés, egyén jogainak tiszteletben tartása - mind remek érték, csakhogy nem készülhet belőle mindenízű puding. Mert az egyik egyén önrendelkezésével sérül a másiké, és az egyik joga maga alá gyűri a másikét. Csakis az elfogadás, az egyéni felvállalás eredményezi a megfogant és születendő élet védelmét.