Egy huszonöt éves radiológus orvost ütött el a vonat vasárnap hajnalban. Évzáró kórházi ünnepség után egy diszkóba ment a kollégáival. Lehet, hogy önhibáján kívül bedrogozták.
Döbbenetes tragédia Győrben - Orvoshalál lett az évzáróból - kisalföld.hu
Karácsony közeledtével sok protokolláris eseményen, ünnepélyen kell/illik részt venni a mindenkori lelkésznek. Ha nem vigyáz az ember, egy idő után úgy érzi, hogy „sikító frászt” kap, ha még egy karácsonyi műsor végig kell ülnie. Én amúgy sem vagyok az a protokolláris, smúzolós alkat. Most mégis úgy esett, hogy a győri kórház meghívásának -gyülekezetünk képviseletében- nekem kellett eleget tenni.
Sajnos jól ismerem a helyet személyes érintettség okán is, az elmúlt években anyukám betegségei miatt kezdtem igazán kiismerni magam ebben a hihetetlen labirintusban és kezdtem látni a magyar egészségügy szép és árnyékos oldalát is egyaránt. És persze nem egyszer jöttem látogatóba is ide gyülekezeti tagjainkhoz az elmúlt év során is.
Furcsa is volt most „csak” vendégként érkezni egy karácsonyi műsorra, melynek keretében kitüntetéseket, kinevezéseket adnak át, megköszönik a nyugdíjba vonulók munkáját és mindazoknak a segítségét, akik az év során valamilyen formában hozzájárultak a gyógyító munkához.
Aztán alig kezdődött el az ünnepség a kivetítőn megjelent egy fiatal férfi arca, és kértek bennünket, hogy egy perces néma felállással adózzunk az elhunyt emlékének. Önkéntelenül is kibuggyant belőlem az évszámokat látva: „Milyen fiatal gyerek volt! Vajon mi történhetett vele?” Az evangélikus kolléga sem tudott semmit az eset hátteréről. Bevallom, ezután csak félig figyeltem az eseményekre, kitüntetettekre, mert ott zakatolt az agyamban sok-sok gondolat, mely mind mind a fiatalon elhunyt orvos körül járt. Mi történhetett? Valami betegség? Á, az kizárva: orvos, fiatal, életerős. Nem titkolom, én autós vagy motoros balesetre gyanakodtam. Aztán átvillant rajtam az is, vajon milyen karácsonya lesz a családjának? Hogy lehet egy ilyen hírt közölni a szülőkkel? Mennyi szép remény omolhat össze egyetlen pillanat alatt! Nesze neked karácsony! Ezek után fel is tettem magamnak a kérdést: Miért is elégedetlenkedek vagy éppen nyavalygok valami 'nem szeretem' feladat/kötelesség miatt, vagy hogy sok az elfoglaltság, mikor voltaképpen örömmel készülődhetek már a sokadik karácsonyomra?! Neki, aki elment, összesen 24 jutott. Biztosan most is készült, és nem gondolt rá ő sem, és senki sem, rémálmában sem, hogy nem lesz több karácsonya! Nekünk meg nagyon úgy néz ki már, ha csak a következő 24 órában nem történik valami, hogy újra megadatik az ünnep. Nos, ilyesmik jártak a fejemben, miközben véget ért a rendezvény, megkaptuk a főigazgató 'köszönöm'-jét egy kórházról szóló kiadvány és zenei CD kíséretében. Benne van a könyvben az elhunyt orvos is a radiológiai osztály csoportképén. Vidáman néz a kamerába társaival együtt.
Délidő volt, még jó néhány elintéznivaló várt rám. Néhány percre hazaugrottam ebédelni, és ekkor kerül kezembe a megyei lap. Ebből tudtam meg, hogy nem „sima” balesetről van szó a doktort illetően. Úgy is elég döbbenetes lenne, de az eset ennél sokkal komplikáltabb. Felmerült a szórakozóhelyen történt szándékos bedrogozás, rablás gyanúja is, nem tudni pontosan hogy is került hajnalban a vonat elé egy kellemesnek induló, könnyed évzáró bulizás következtében. Kiderült az is, hogy a társaságból a fiúk az italtól furcsán érezték magukat, az egyik vele szórakozó kollégája szervezetében drogot találtak az önkéntes teszt után. A pontos részletekre, a sok kérdőjelre a vizsgálat talán majd választ ad.
De azt a vizsgálat nélkül is tudhatjuk, hogy veszélyes világban élünk, nagyon törékeny az életünk és benne nagyon törékeny az ünnepünk, a karácsonyunk is. Hányaknak nem adatik meg az örömteljes ünneplés saját vagy mások bűne miatt, a fájdalom miatt, a reménytelenség miatt, az összetörtség miatt, a nélkülözés miatt, üldöztetés miatt, szeretetlenség miatt. Milyen lehet a karácsonya a válófélben lévő, huzakodó szülők gyermekeinek? Milyen a karácsony friss gyásszal a szívben, magányosan, kiszolgáltatottan vagy épp súlyos betegen?
Csak egy pillanat, és a mi törékeny karácsonyi álmaink, tervezgetéseink, előkészületeink is beleütközhetnek a hideg-rideg valóság falába. Ugye milyen kicsinyes gond az előbb felsoroltakhoz képest, hogy még egyszer végig kell állni a sort a kasszánál, hogy lefolyik a csokikrém a sütiről, összegyűrődött a csomagolópapír, esetleg letörött az ajándékbögre füle, csálén áll a karácsonyfa, vagy fél óráig kell keringeni a kocsival, hogy parkolót találjunk, hogy késnek a gyerekek stb.!?
Mindig mellbe vág, amikor katolikus temetéseken elhangzik, hogy imádkozzunk a következőért, akit elragad majd a halál. Gondolom, sokan furcsának találják. Pedig valahol nagyon helyén való, hiszen nem mindegy, hogy ki milyen lélekkel, milyen szívvel áll majd meg Teremtője előtt. Készül-e rá? Nem mindegy, hogy kihasználjuk-e a még nekünk adott időt, hogy meghalljuk-e az Úr szavát, jól élünk-e a nekünk adott lehetőségekkel, képességekkel. (Csak persze azért nem halljuk szívesen ezt a mondatot, mert általában mindegyikünk reméli, hogy nem rólam van szó; de a kimondott szó mégis elér valamit a lélekben, ami meg azt viszhangozza, hogy te sem vagy kivétel, te is sorra kerülhetsz egyszer.) Hálásan fogadjuk-e a küszöbön álló újabb karácsonyban rejlő sok-sok minősített alkalmat?
Előttünk az ünnep. A sokadik. Talán az utolsó ebben a formában, talán az utolsó azokkal, akikkel most együtt lehetünk! Mit kezdünk vele? Élünk-e vele úgy is, hogy hagyjuk, hogy újra átjárjon bennünket a Megváltó születésének örömhíre, és úgy is, hogy legalább egy reménytelen, magányos, fájdalommal élő, nélkülöző, üldözött, kiszolgáltatott, idős vagy beteg ember, összezavarodott vagy éppen éhes, elhagyott gyerek számára mi hozzuk el a karácsonyt, mi tesszük tapasztalhatóvá, kézzel foghatóvá Isten földig, a nyomorúságig leérő/lehajoló, megtestesülő szeretetét közvetlen szeretteinken túl. Mindezek nélkül a karácsonyunk csupán a szűkkeblű, önző szeretet ünnepe lesz, és ez mindannyiunk, a keresztyénség közös tragédiája lenne.
Exkluzív, mindent és mindenkit kizáró, elkülönülő, mese karácsony helyett inkluziv, befogadó, másokat is meglátó, valóságos, áldott, békés ünnepet kívánok!