Nagy vihart kavart Cynthia Nixon színésznő, amikor bejelentette: leszbikus. Az pedig csak rátett erre egy lapáttal, hogy hozzátette: ezt ő maga választotta.

A Szex és New York sztárja nemrég beszédet mondott egy meleg közösség előtt, ahol elmagyarázta, hogy ő a nemi hovatartozását maga választotta. - Voltam heteroszexuális, de melegnek lenni sokkal jobb. Tudom, hogy a legtöbb embernek ez a dolog adottság, de nekem nem az, én szándékkal választottam. Miért ne lehetne elfogadni, ha valaki maga választja meg a szexualitását? - idézi a színésznőt az Új Ász.                                                 stop szándékkal választottam 

Nem volt szép gyermekkora. Mindentől félt. Egyszer lehányta a nylon nadrágját a menzai szalontüdővel és azzal riogatták, ha odaszárad, le kell majd a kórházban operálni. Nem volt biciklije, sem motorja, de még csak Matchboxa sem, csak valami műanyag fekete kerekű kisautó, amit a gumicumi mellé adtak. Mikor a srácok letették a jogosítványt és Simsonjaikkal borzongatták meg a lányok szívét, ő csak megtűrt barátként némelyik motorossal tudott felvágni a csajok előtt. Úgy feküdt le minden este dacosan, majd holnap jobb lesz. De el is bizonytalanodott. Mi változna. Így telt el a gyerekkor és a kamaszkor. Nem volt lázadó. Valahol benne összegyűlt csomókba a keserűség és befedte az időközben rárakodó idő.  Az ifjúkora is csendesen telt. Nem szájalt. Kis munka, kis ház, kis kert, kis fizetés, kis autó. Feleségül vette Szabó Teréziát. Két gyerek. Névadó. Sör és lángos. Boney M. Amanda Lear. Modern Talking. Neoton Familia. Ezek szóltak a Balatonlellei kikötőben a körhintán és céllövöldében. Esténként kiszámolták mennyit költhetnek, hogy meglegyen a visszaútra a pénz. Még álmai sem voltak. Igaz néha a munkahelyi öltözőszekrényekre ragasztott meztelen felsőtestű lányaival szeretett volna. De még ez sem sikerült. Olyan gyorsan ringatta el magát, hogy ne gondolhasson sem elérhetőre sem elérhetetlenre.

Egy este Kovács János álmodott. A nap szokásosan kezdődött. A Móricz Zsigmond körtéren elterült és mint cukros és gyengénlátó, fehér botjával kalimpált, mint a felfordított katicabogár. Az arra járók szokásukhoz híven ledisznózták. Délelőtt tizenegy óra és már részeg.  Kedves kéz ragadta meg. Nem tudni miért gondolta kedvesnek, de az illata ismerős volt. 4711. Kölni. Még a kezébe nyomta a zacskó krumplit. De már csak a kedves illat maradt.

Álmában nagymamája édes leánytestvére jelent meg, aki kimérős nápolyit dugott a kezébe. Az ölébe vette és szokásához híven egy pici üvegcse 4711-es kölnivizet nyitott meg és az orra alá nyomta. Így fizetett a nápolyiért. Megszagolta. Persze a története is megvolt az üvegcsének, amelyet a család már régóta titokban újratöltött. Szerették a nagynénit. Csodabogár volt, és még mindig szép. Ahogy csak idős asszony szép lehet, akin a szomorúság és munka sem hagy nyomot. Szeme huncutul kezdte a történetet.
A háborúban magyar katonák jártak erre, nyomukban az oroszokkal. Helyre legény ugrott le a szekérről és kezembe nyomta ezt az üveget, csak töltögessem magamra, mert akkor megtalál, ha meg is vakulna a harcban. Értem nemcsak meghalni, de túlélni is érdemes ezt a ronda világot. Mindenképpen vissza fog jönni a jussáért. Visszajött. 60 évvel később. Erre jártak malacot venni. Rám nézett és kérdezte, nem találkoztunk már valahol. Egész életemben ezt vártam. Beszaladtam a házba és magamra szórtam az üvegemből, majd kimentem hozzá, egészen közel. Kezemben az üvegcsével. Lehajtott fejjel ment el. Egész életemben mások gyerekét neveltem.

De Kovács János álmát másik álom törte szét.  Rendőrségi irodában ült szemben a snájdig fiatal tiszttel. Jegyzőkönyvet vettek fel.
Anyád neve? Nem érdekes húzta el a száját. Gúnyosan mosolygott. Tegezte ez a fiatalember, aki fia lehetne.
Apád? Mikor kimondta érződött az undor. Szája legörbült, orrát felhúzta, szeme elkeskenyedett.
Hagyjuk.  Tudunk mindent rólad.
Feleséged? Izgatottan felállt és némi teátrális felháborodást mímelő kézmozdulattal megtámogatta a következő kérdését, melyre szintén nem várt választ. Gyerekeíííííííííd? Ezt mondta hangosan, mint mikor a malacot vágják úgy visított. Mintha olvasott volna Kovács János gondolataiban. Mikor fog rákérdezni a gyerekeimre.
És mondja, tényleg természetes úton nemzetted őket?
Igen, válaszolt Kovács János némi meglepődéssel.
A tiszt tovább kérdezett. Tényleg úgy, ahogy … És itt naturális módon leírt egy szeretkezést. Ahogy férfi és női nemiszerv készen áll egymásra. Egyre jobban tűzbe jött és már-már topogva, fröcsögve emelkedett, szinte számonkérő hangon vijjogott. Kovács János úgy látta fel fog robbanni a feje.

De ekkor csendesen, de határozottan belépett valaki.  Finoman megérintette a tisztet és elnézően rámosolyodott. Drágám, hogy áll a nyakkendőd? Tudod, hogy az izgalom megárthat. De eddigre már meg is igazította az inggallért és végighúzta kezét az egyenruhán. Menj! Készíts egy teát!
Ön meg jobban vigyázhatna! Tudnia kell hallgatni! Nem mindenki viseli el magukat. Elég undorító amit csinálnak. Hányszor figyelmeztettük, ennek a viselkedésnek nincs jövője a társadalmunkban. Én a barátja vagyok. Megtörtént. Megtörtént. De jóvá lehet tenni. Jóvá kell tenni. Ezt kedvesen, de ellentmondást nem tűrő hangon közölte. Mi azonos korúak vagyunk. Nem sokáig bírok ezekkel a fiatalokkal. Ezek azonnali eredményt akarnak.
Tehát felajánlom az új életmódot. Először furcsa csak. Később pedig rájön mennyi előnnyel is jár. Önnek joga van nőnek lenni. A feleségének joga van férfinak lenni. Sőt joguk van azonos nemű párt választani. Ez nemcsak jog, de kötelezettség is, mert a haladást nem lehet megállítani. Ezzel tartoznak ennek az új hazának. Ez jogállam.
Ezzel a viselkedéssel, ha így marad deportálni fogjuk az egész családját. Mi nem végzünk ki senkit. Új vidékre szállítjuk. Ahol négerek, busmanok, indiánok, abók, meg ki tudja mifélék élnek. Remélem jól dönt. Én ezt szeretném.
Duruzsolt még, lassú, édes, ragacsosra főtt tésztahangon.

Kovács János egész gyermekkorától összegyűlt keserűség gombócai, melyre rárakódott az idő, feszülni kezdtek. Nyirokcsomó tele váladékkal tud csak úgy kifakadni, ahogy ezek a keserűség gombócok.

Kovács János felébredt.

Kovács János életében először álmodott, vagy életében először emlékezett az álmára felébredése után. „Végignézett” rossz szemével  kitakart, megöregedett testén. Elnézte Szabó Terézia hálóruha alatt is jól sejthető összement melleit, és asszonyi testét, mellyel gyermekekkel ajándékozta meg nélkülük sivár életét. Minden eszébe jutott. A gyalogtúrák, társasjátékok, krumplis ételek, a titokban tanult kerékpározás, a barátok, a csalódások, békülések, ünnepek, karácsonyok.
A kisember életében először nagy Ember lett. Mint aki megtalálta a helyét a Világegyetemben  életében először. Kovács János úgy döntött férfi marad.  Ez így volt jó! Ez így volt szép.
 

 

 

 

 

Képgaléria: