Új madárfaj Magyarországon. A vágómadárfélék csoportjába tartozó kuhi (Elanus caeruleus) bukkant fel a vértesi natúrparkban, és ezzel 406-ra nőtt a Magyarországon megfigyelt madárfajok száma. index.hu Új madárfaj Magyarországon
A szakirodalom szerint a kuhi általánosan elterjedt a Szaharától délre, de Indiában, Hátsó Indiában és az egész Indonéz szigetvilágban is fészkel. Északnyugat‐Afrikában kis számban található meg. Spanyolországban 1975‐ben költött először, azóta már jelentős fészkelő állománya alakult ki. Portugáliában először 1944‐ben, majd 1963‐ban költött egy‐egy pár, rendszeres fészkelőnek azonban csak 1976‐tól tekintették. Európában Lengyelországban, Görögországban, Ausztriában és Németországban alkalmanként szintén észleltek már kuhikat.
Szalai Gábor, a madár észlelője biztosan másképpen írta volna meg ezt a cikket. A hitelesség kedvéért leírta volna, hogy esetleg ő ismerte fel először ezt a madarat. Mert ő ismeri a madarakat. Kinek tűnne fel a Collins féle EURÓPA MADARAI című könyv 84. oldalán meghatározott, 85. oldalon képpel bemutatott kuhi. Megbújik a vörös és barnakánya meg a kígyászölyv képei között. Nem mindennapi madár. De hát az átlag polgár a madarakról is annyit tud veréb, galamb, harkály, rigó, cinke, liba, kacsa, sas, sólyom, fülemüle, gólya, fecske. Ezekbe a szavakba nagyjából mindent bele lehet gyömöszölni. Viccekben, szépirodalmi művekben, könnyűzenében, mondásainkban megtalálható. CINEGE CIPŐJE Móra Ferenc. A FÜLEMILE Arany János. A FRONTÁTVONULÁS Sas elvtársa és Sólyom elvtársa, vagy "Szállj, szállj sólyomszárnyán..." Egy fecske nem csinál nyarat. De kuhi? "Hol jártál az éjjel cönege madár?" Senkinek nem jut eszébe kuhit énekleni.
Esetleg a kakukk még eszünkbe jut.
Nem gyakori madára kuhi. Ha lenne, sem ismernénk fel. Bár tudnunk kell, hogy nincs egyedül. Vannak más olyan fajok is, amelyek egyszer csak megjelentek, majd idetelepedtek. Balkáni fakopáncs. Balkáni gerle. A nevük is mutatja, hogy máshonnan érkeztek. Most itt vannak és ha kérdezik ki látott galambot, akkor egyből a szürke, nyakán pici sötét, nem teljes nyakörvű gerle a válasz. Ki hinné, hogy a múlt század közepe előtt még nem ezt mondták volna. Nemrégen Naszályon ismét felbukkant a haris. Harminc éve nem látták, most meggyűrűzték egy példányát.
De nem csak madarak jönnek. Aranysakál szintén a balkán felől terjeszkedik a rókáink és borzaink, és juhos gazdák szomorúságára. Kínai razbóra egy hal, amely megjelent a vizekben, a küszök, snecik nagy ellenfeleként, mert jobban bírja az oxigénben is szegényebb vizeket. Vannak telepített halak is, mint a busa, angolna, amúr. Az akácfa se volt mindig "őshonos" fajta. Így az akácméz sem volt mindig hungaricum. A parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) sem volt mindig otthonos, és ma nem Csokonait idézzük, ha találkozunk vele. "Teljesítsd angyali szókkal, Szeretőd amire kért: Ezer ambrózia csókkal, Fizetek válaszodért." (Tartózkodó kérelem 1803) Ma az ellenségünknek kívánnánk ilyet, meg jó bronhitis-t, kellemes allergiát. Bár Csokonai nem erre az ambróziára gondolt, hanem az olümposzi istenek eledelére, mely örök fiatalságot ad.
Az állatvilágban, növényvilágban tehát nem ismeretlen a vándorlás, költözés, alkalmazkodás. Az emberek, bár szeretik örökkévalónak feltüntetni magukat, és a kőből épített műveikbe belefaragnak ezt azt a jövőnek szánva, gondolva örökké tart. De ez tévedés. Alapjában véve jövünk és megyünk mi is. Hatalom alá vagyunk vetve. Nincsen itt maradandó városunk. Pontosabban nem itt van. Azután meg ki ismer fel bennünket? Ki örvendezik azon, hogy vagyunk?
Jön ez a kuhi és tovább is száll. Valahogy így vagyunk mi is. De közben mégis nagy dolgokat és sokat élhetünk meg a világegyetem dimenzióinak árnyékában. Isten Teremtésében.
Hozzászólások