Flashmob

 „A spanyolországi Sabadell városának egyik zsúfolt terén egy kislány aprópénzt dob egy utcazenésznek látszó férfi kalapjába, mire az Beethoven Örömódáját kezdi játszani, mely egyben Európa himnusza is.”   nlcafe.hu/komolyzene-flash-mob/

„A komolyzenei flash mobbal, vagyis villámcsődülettel az egyik helyi bank alapításának 130. évfordulója alkalmából lepte meg a várost, melynek nevét is viseli. A váratlan eseményt láthatólag a gyerekek élvezték a legjobban, de a felnőtteknek sem volt ellenére, olyannyira, hogy akadtak, akik még az éneklésbe is bekapcsolódtak, mások viszont okostelefonjaikkal örökítették meg az alkalmi koncertet.”

A villámcsődület egy banknak köszönheti a létrejöttét. Ha ezen az alapállításon át tudunk lépni, akkor már szerethető is. Valóban csupán egy bank szervezte, fizette volna a zenészeket? Vagy csupán a követ vetette a tóba?

Hiszen egy kislány némi eurót vagy centet szór a zenész kalapjába, aki ott áll frakkban, és ezzel elindít valamit. A helyzet ismerős. Itt utcazenész haknizik. Pénz be, majd némi hang ki.
De nem ér véget pár taktus után a zene. Besétál a bőgő mellé egy cselló is. Immár ketten játszanak. A körben ülő emberek érezni kezdenek. Kezdődik a gyülekezés. Előkerül  a mobil és kameráznak. Itt olyan érdekes dolog történt velünk, gondolják előre a mondanivalójukat otthonra. De még nem is sejtik, hogy nincs vége. Hiszen jön egy fagott, majd pár violin.
Innentől elszabadul  a zene és az érdeklődő emberek tartózkodása is. Megszámlálatlanul özönlenek a zenészek és az emberek. Valahonnan előkerül egy karmester. Ha már erre jár levezényelné az esetet. Közben a békésen sörözgető középkorú és fiatalemberek felrúgják a nyugodt kis sziesztát. Kabát a vállon, üveg a kézben és indul a vándorlás, mert nem elég hallani, de menni és látni is kell.
Begurul az üstdob, megérkeznek a harsonák, kürtök, elhelyezkednek az utolsó hangszerek, s közben az odaóvakodó tömeg egy része, mintegy varázsütésre, több szólamban énekli Beethoven  Örömódáját.
A sikert nem csupán a zenekar játéka és az énekesek frenetikus hangja mutatja. Kisgyermekek viselkednek karmesterként, apukák és anyukák a karonülő gyermekkel integetnek és énekelnek. Macsó kerekíti a szemét. Szinte hallatszik a hűha.
Ez nem a koncert terem. Ez nem a nézőtér kontra  zenekar. Itt mindenki része lett a műnek. Mindenki bevonódott a maga módján.
Gondoljunk bele. Valaki csak úgy elindul otthonról.  Összevesztem a párommal, felejteni kell. Gyerekem született. Randim van. Egy munkát kell megbeszélnem a társammal. Játszunk egyet a láthatási időben gyerekeimmel. Sétálok. Sokan vannak, jó is ez a zsebesnek. Messziről jöttem látogatóba. Van aki frakkban van, ki öltönyben, ki sportosan öltözik. Ki a gyerekekhez öltözött kúszni-mászni. Van, aki éppen fújja az orrát, ki galambot etet, ki belelépett a rágóba vagy bőszen telefonál.
Ezek az emberek, kik zenélnek, kik énekelnek, kik ringatják fejüket, mind egy élmény részesei lesznek.
Egy röpke villanásra összehangolja őket a zene, a pillanat, a varázslat. Ilyenkor érzem azt, hogy valami nagy hiány van az emberben és szeretné azt betölteni. Itt és most szabad részévé lenni. Nem lehet nem beleélni magam ebbe a muzsikálásba. A zene, a körülmény, a meglepetés, a bevonódás, a közös eszmélés létrehoz valamit. Ez a lélek szférája. Ezt a zenét nem itt írták, csak itt vetették papírra. Ezt a zenét nem itt játsszák, de itt szólal meg.
Egy villanásnyi időre mindenki megváltozik. Persze azok ők, akik voltak, amit hoztak velük maradt. De képesek megnyílni valamire. Talán ez egy jó és új élmény. 
Mindig gondolkodom azon, hogy meg lehet-e örökíteni a pillanatot. Jópáran megpróbálják elcsenni és elraktározni ezt egy kis kártyára, megapixelekbe. De szerintem ez ott egyszeri és ismételhetetlen. Vagy átadja magát valaki ez élménynek vagy kimarad belőle. Vagy hagyja magát, hogy történjen vele, vagy kívül helyezi magát. A dokumentálásnál többet ér megélni ezt az élményt.

Milyen öröm így zenélni és milyen öröm a kandelláberről gyermekien vezényelni.

Mi a tanulság? Kisasszony legközelebb vigyázzon hova is dobja be a pénzét! Mert esetleg orvul megtámadja egy minden hájjal megkent zenemű és előadói köre.  Erősen sokkoló hatással bír, különös tekintettel, mint lélekfelemelés, közösség, csöpp emberség, öröm.