Egy ritka albínó jávorszarvas elejtésével kanadai vadászok feldühítették az őslakosokat, akik szerencsétlenségtől tartanak az általuk szentként tisztelt állat megölése miatt. Három vadász Kanada legkeletibb részén, Nova Scotia tartományban lőtte ki a hófehér jávorszarvast, és a ritka vadásztrófeával az interneten is eldicsekedtek, nem tudták, hogy a térségben élő mikmak indiánok őseik megtestesülését látják az albínó állatokban. Ritka albínó jávorszarvas miatt virrasztanak a mikmakok index.hu
"... A mikmakok úgy hiszik, az albínó állatokban valamely ősük tér vissza, hogy jelentős események bekövetkezését adja hírül. ... A baj elhárítása céljából az őslakosok a jövő héten négynapos engesztelő szertartást tartanak, ami során oltárt állítanak, imádkoznak és áldozatokat mutatnak be. ... A vadászok bocsánatot kértek, a szarvas kitömetni tervezett bőrét átadták a mikmak közösségnek, és a Facebookról is eltávolították a felháborodást okozó fotókat. Egy mikmak vadász elmondta a CBC kanadai köztévének, hogy immár közel 500 éve próbálják megértetni a nem őslakosokkal az albínó állatok, köztük a jávorszarvasok jelentőségét."
- Nagyapa! Merre van Kanada? – kérdezte az unoka.
- Arra! – mondta nagyapa. Persze mit tudta ő azt. Csak a térképen látta sárgállani Alaszka és az USA rózsaszíne meg Grönland szürkéje között. Arra! - ismételte.
- Most olvastam a neten, hogy a albínó jávorszarvast nem szabad lelőni, mert jönnek a mikmakok és áldozatot hoznak. Mik azok a mikmakok?
Szegény nagyapa. Abban sem volt biztos, hogy mi az a net. A szarvas, persze, a szarvas az szarvas. Ilyenkor már régen bőgnek. De hogy mikmak, hát ilyet nem hallott. Talán a felesége olvasott a gyereknek a mesekönyvből. De nem azért volt ő a nagyapa, a háború poklában a hadszínterek mókamestere, hogy megijedne egy ilyen magyarázattól.
- A mikmak az utazik Kanadába. Néha hajón, meg repülőn. Van amikor csak úgy… - Ez az úgy bármi lehet nagyapa gondolataiban, mert ki tudhassa azt, hogy mit találtak még ki. Mondjuk tengeralattjáró, drón meg léghajó.
- A fehér szarvas az meg különös állat. Éjjel eszik ezüst legelőn. Aranyforrásból iszik. Olyan helyeken szeret lakni, amitől mások csak rémüldöznek. Olyan szépeket álmodik, hogy azt még nem tudta megfesteni senki. Hívásra, kényszerre nem jön. Azt mondják, néha felszáll a magas égre, hogy a hold karéján tegye a szépet valamelyik csillagkisasszonynak. Néha évekre elbújik, majd egyszer csak megérkezik a hóolvadás után, fürjek etetik és itatják a csőrükből, ha legyengült. Azt is mondják ahol toppant ott nagy kincs van. Ahol megáll, ott kell házat építeni. Oda költözik a boldogság is.
- De miről beszélsz nagyapa? A szarvas az nem tud a hold karéján megpihenni, mert lecsúszik a patája.
- De ez beleakasztja a holdba az agancsát. Néha néz a nagy szemével. Néha megbök az orrával. De az ritka. Akárkivel nem áll szóba. Már az is boldog lehet, ha valakinek megmutatja magát. Igazán csak egy mikmak tudja ezt.
- Te meglested már?
- Nem kellett lesni. Csak jött, jött. Mi éhesek voltunk, vadak. Fegyvert ragadtunk, mint mindenki és céloztunk. Az meg csak jött, jött. Óriási agancsát magasba tartotta. Jobbról is meg balról is céloztuk. Tüzeltünk. Minden lövésünk után, amikor eltaláltuk, felgyulladt egy gyertya az agancsán. Minden lövésünk után vérezni kezdett egy ember. A fehér szarvast lőttük és magunkat találtuk el. Véreztünk egyre többen. Olyan fénnyel ment el közöttünk, mintha a nap költözött volna közénk. Azok a gyertyák a mi életünk fényei voltak. Magával vitte az egészet.
- Ilyenről még nem hallottam. Mikor volt ez?
- Ezerkilencszázötvenhat október huszonharmadikán.
- De öreg vagy már. Akkor is születtek emberek?
- Akkor születtek a mikmakok. Csak ők érezték meg, hogy a fehér szarvas drága kincs. Lelőni, megfogni nem lehet. Meghalni érte, vagy miatta annál inkább. Egyszer még visszajön, és ahol toppant a lábával mikmak föld lesz. Szabad föld lesz, szabad emberekkel.
- Mi van Kanadával?
- Hát… Ott a határon mindenkitől megkérdezik, hogy ha puska van a kezében és lát egy fehér szarvast azt merné-e lelőni? Aki lelőné, az nem mikmak, és az ilyet nem is szívesen látják. Aki meg nem lőné le, az mikmak. Rá csak mosolyognak, mint a szerencse. Te se lövöd le, meg már én sem a fehér szarvast … Tehát te is, meg én is mikmakok vagyunk. Mindenütt élnek mikmakok.
Hozzászólások