„A brit tanárok több mint egyharmada elismeri, hogy képes lenne beleírni a diákjainak a dolgozatába annak érdekében, hogy azok jobb eredményeket érjenek el – derült ki egy felmérésből, amelynek az eredményeiről a The Guardian számolt be. A felmérés szerint a válaszadó tanárok mintegy 35 százaléka úgy érzi, hogy olyan nagy mértékű a nyomás, hogy a diákjaik minél jobban teljesítsenek, hogy akár csalnának is a jobb eredmények érdekében.”
Ugyanakkor a brit oktatási hivatal úgy nyilatkozott, hogy a szülők „mélyen fel lesznek háborodva”, ha a tanárok valóban manipulálják a diákok eredményeit. „Nincs bocsánat az ilyenfajta tanári csalásra. Ez ugyanis aláás számos más dolgot is: tönkreteszi a gyerekek nevelését és megszünteti a társadalomnak az oktatásba és a tanárokba vetett hitét”
A valóságot mindig szépíteni igyekszünk. Azután meg belezavarodunk. Már nem tudjuk mikor, hol, mit mondtunk, szépítettünk, csaltunk. Ez bizonytalanságot okoz, rossz közérzetet, rossz munkahelyi légkört. Egy idő elteltével fogalmunk sem lesz mit tegyünk. Persze van megoldás.
Mark Twain javaslata: „Ha nem tudod mit tegyél, mondd el az igazat.”
Ezt tapasztalom én is. A statisztikáinkban.
Például népszámlálás.
- Valld magad reformátusnak! Milyen jó lesz, ha sokan leszünk.
- Reformátusnak vallottam magam, megtettem a magamét, kereszteld meg a gyerekemet.
- Sajnos ezek a feltételek barátom.
- Ott egye meg a penész a reformátusokat. A szavazatom kellett, én meg nem vagyok jó. Soha többé nem jövök ide.
De mindez miért? Miért van kényszer a missziókon, hogy mutassanak eredményeket. Mert ha nem, akkor nincs több anyagi forrás. Miért kell mellébeszélnünk a létszámokat illetően? Alapvetően tudom. Az anyagi támogatások mértéke, az elismerés, a sikeresség, az önmagunknak felállított mérce, a kudarctűrő képesség sokszor áll arányban a statisztikai képpel.
Pedig Isten tőlünk hűséget vár és nem eredményeket. Engedelmességet és nem a kép retusálását.
Mi azért vagyunk, hogy tanítsuk az embereket és a Krisztus közösségébe vonjuk be őket. Ott nem számít a statisztika.
Persze az igaz, hogy az Egyházunk, társadalmi szolgálatunk anyagiaktól, és bizonyos feltételektől is meghatározott. De nem azt mondta az Úr, hogy nézd meg mennyi pénzed van, ha nincs elég ess kétségbe. Inkább azt, hogy keressétek először az Isten országát, és a többi megadatik nektek. (forrás Biblia Mt. 6.33)
Amikor bajban vagyunk, kudarcot vallunk, amikor szépítgetünk, akkor nem az Úr nem bízik bennünk. Mi nem bízunk Benne.
A bizalom drága dolog.
Egyik tanítványa azt kérdezte Konfúciusztól:
- Mik a jó kormány nélkülözhetetlen összetevői? Azt a választ kapta:
- Élelem, fegyverek, és a nép bizalma.
- És - érdeklődött tovább a tanítvány - ha valamelyiket el kellene hagynod, akkor melyiktől válnál meg?
- A fegyverektől.
- És ha a maradék kettő közül is meg kellene válnod az egyiktől, akkor melyiket hagynád el?
- Az élelmet.
- De élelem nélkül elpusztulnak az emberek!
- A halál emberemlékezet óta az emberiség sorsa. Az a nép viszont, amelyik már nem bízik a vezetőiben, valóban elveszett nép. (Anthony De Mello nyomán)
A bizalom drága dolog.
„hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.”
(1937. július-augusztus József Attila – részlet - TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT)
A feltámadásban Isten hatalmán túl reménysége is határozottan megjelenik. Úgy (azzal a reménységgel) szerette Isten az egyszülött Fiát, hogy neki adta a világot, hogy akiben bízik, az övéit összegyűjtse és részeltesse mindabból, amit Ő is megkapott.
link ajánló: Karinthy Frigyes: Barabbás
Hozzászólások