"... Hagyod, hogy ezek közül valami hasson rád, és belefolyjon a muzsikádba?
Az a természet inkább. Nem vagyok egy magamba forduló típus, de úgy látszik, inkább a versek, meg a felhőnézés áll hozzám közel, más nem nagyon tud megérinteni.

Nem is jársz szórakozni sem?
Az egész életem egy szórakozás végül is, külön nem kell eljárjak. Az utazás is ilyen, egész életemben úton vagyok, minek menjek még külön valahová?...   index  http://langologitarok.blog.hu/ Rajtam látszik,hogy valami nem stimmel - Lajkó félix- interjú

... És a New York-i fellépés?
Azok az életben ilyet még nem hallottak, fogalmuk nem volt mi történik. Itt például ismerik a hegedűt. New Yorkban legfeljebb hallották a Muzsikást. Énrólam meg azért látszik, hogy valami nem stimmel. Nem vagyok hülye, látok magamról felvételeket, őrülten nézek ki. Fogalmuk nem volt, mit kell ezzel kezdeni. Még erősítés nélkül is zenéltünk, ahol oda is kellett figyelni. Amikor jöttünk ki, látszott rajtuk, hogy nem értik ez most mi volt. Konkrétan nem mondták, hogy szar lett volna, de nem értettek szerintem egy hangot se.

Nem lett ettől rossz íze a kiruccanásnak?
Az egész hely nekem borzasztó ellenszenves. Nagy élmény persze, mert az egész egy nagy rakás. Nagy rakás szar. Nagyon jól kéne érezned magad, miközben agyonnyomnak az épületek, tiszta szemét minden. Kérdik miért nem mégy el egy parkba metróval? Minek mennék? Mindig úgy jön ki, mintha a szervező rosszul dolgozott volna. Ez nem igaz, a legjobb helyeket intézte, csak maga a város ilyen. Kérdeztem is tőle, itt mindenki fel van húzva, állandóan rohan? Valójában nincs idejük téged tapsolgatni. Ott nincs is az európai tapsrend, ami ugyan nem elvárás, de úgy megy, hogy meghajolsz, kimégy, és ha tovább tapsolnak, legalább egy kicsit, akkor ráadást kérnek. De ott nem, abbahagyták, majd kérdezték, hogy miért nem adtam ráadást? Mondom, mert nem tapsoltatok. ...

" ... Elengeded magad?
Nem, otthon szépen gyakorlok minden nap, felkészülök a koncertekre. Elmegyek, zenélek, megtapsolnak, meghajlok, ennyi. Föl van építve, ez egy régi kultúra. De ha valaki ezt szereti, akkor annak ez nem munka, úgyhogy én nem dolgozok. ..."      index  http://langologitarok.blog.hu/ Rajtam látszik,hogy valami nem stimmel - Lajkó félix- interjú

 

Nagyon beteg ez az embervilág. Magyarországon olyan mértékben szakadt szét a társadalom, hogy ezt épp ésszel, jó szóval, bölcsességgel összeszedni nem lehet. Olyan mértékű a bizalmatlanság...

Még jó hogy vannak a zenészek, zeneszerzők. Bach, Beethoven, Mozart, John Mclaughlin, Paco de Lucía, Al di Meola, Muzsikás, Sebestyén Márta, Snétberger Ferenc, Dés László, Horváth Kornél, Lajkó Félix. Tévedés ne essék. Nem csak ők vannak, csak az ő említésük is elég ahhoz, amit el akarok mondani.( Majd mindenki megírja  a kedvencét, akitől feláll a szőr a hátán. Nekem is vannak még.)

Mi is  a közös ezekben az emberekben? Valami olyat tudnak, amit más nem. Ó nem a technika, a kottaolvasás, vagy a stadion megtöltése. Olyanok mint Prometheusz.Csakhogy tűz helyett a zenét lopják el és osztják meg az emberekkel. Honnan veszik a muzsikát, a dallamot? Csak ők tudják. A sajátos módszerükkel csak ők tudják megszólaltatni azt a hangot, amit meghallanak. Azt mi földi halandók nem halljuk. Ha igen, akkor sem tudjuk megmutatni.

Lajkó Félix különösen a szívemhez nőtt. Már jó pár éve nem hallgattam, de előtte sokat. Ha ő játszik, szakad a húr. A koncertnek nincs rögzített vége. Őt nem köti idő. Amit el kell játszani azt eljátssza. Ha rövidebben akkor úgy. Ha hosszabban, akkor úgy. Mintha valaki a mennyei karból kiosztaná a hangjegyeket. Először igazságosan. Mindenkinek egyenlőképpen. De azután csak megérezte rossz döntésének következményeit. Fiam! Neked elég lesz a kevesebb is. Egy hangot nem fújtál, nem kongattál, mióta megkaptad tőlem. Amitt ettől elvesz odaadja a másiknak. Te meg játsszál, mert akkor hiába keltünk fel ma is, ha nem hallottunk.

Valahogy így van Lajkó Félixel. Neki volt egy korrupt, ám zeneértő mennyei karvezetője. Így neki a zenéből több jutott.

Tetszik a riport is, amelyet vele készített a riporter. Biztosan kellett a riport után dolgozni az anyaggal, mert nem a szavak embere Félix. Illetve a riporter kategóriába sorolja azt, aki kategorizálhatlan és valami oknál fogva az égi karvezető kedvence. Eleve veszett ügy. Eleve nem lehet koncepcióval, előfeltétellel, előítélettel írni róla.

A riporter a kultúra hatásairól kérdezi. A felhőnézés meg a versek tudnak megérinteni, más nem nagyon. Ez a válasz. Nincs tudományos magyarázat. Nincs felmérés. Nincs félelem. Jaj, kinek mit kell mondanom, hogy népszerű legyek.

Sőt. A szórakozás kérdésére a válasz még egyszerűbb. Én szórakozom. Én utazom. Miért kellene külön szórakoznom és utaznom? Az tudatos, hogy amit csinálok azt szeretem.

Nem lehet a nyitja ez a boldog életnek? A sikernek. Az elorzott hangoknak. A korrupt ám végtelen bölcs mennyei karvezetőnek. Annak adja, aki ezzel amúgy is eggyé válik.

Sokaknak az álmok földje Amerika, New York. De ő nem esik hasra. Gazdagok, de nincs tapskultúrájuk. Még csak vissza sem tudják tapsolni. Mit érnek a parkok, a házak, a gazdagság, ha nem eleven emberek laknak benne.

Az élet pedig egyszerű. Nincs nagyon lazítás. Munka van, gyakorlás, felkészülés. Zene, taps, meghajlás. Régi kultúra ez.

A végeredmény számomra az, hogy nem lehet nem odafigyelni rá. Pedig semmi mást nem tesz, mint amit a magának, feladatának érez, és tud. Régi kultúra ez.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások