Kelet-Németországban sok ezerre becsülhető azoknak az egykori fiataloknak a száma, akiket állami erőszakkal elvettek szüleiktől és kényszer-adoptáció keretében olyan „gyermekvédelmi” intézményekbe zártak, ahonnan húszévesen csak emberi roncsok kerültek ki – ismertette a rémes tényeket Hildigung Neubert, Türingia tartomány Stazi-dokumentumok kezelésével megbízott kormánybiztosa.   http://mno.hu/Honeckerné szocialista embertípust akart/gyerekagymosodák az emberarcú NDK-ban

"A büntetési szándék és az ideológiai (át)nevelés egyidejűleg jellemző volt rájuk. Azok a gyerekek kerültek ide, akiknek a szülei politikai foglyokká, vagy köztörvényes elítéltté váltak, vagy netán csak „disszidáltak” az NDK-ból. Sokszor a kényszer-adoptáláshoz elég volt az is, hogy hatóságilag megállapították: a szülő nem megfelelő a szocialista nevelésre, mert például antikommunista nézeteket vall, vagy mert vallásos. A „beutalóhoz” az iskolakerülés vagy a magatartászavaros viselkedés is elég volt (ma az ilyet különleges nevelési igényű gyereknek mondanánk), sőt megtörtént, hogy egy megerőszakolt lányt irányítottak ide, mondván, kapcsolati zavarai vannak a közösségben. Akadtak olyan párttagok is, akik önként adták be a gyereküket, mert maguk nem bírtak vele, de a Jugendwerkhofba került renitensek sorát gyarapították a rocker, a punk, a neonáci fiatalok is, és minden kamasz, aki valamilyen irányba kilógott a sorból – aki az életkorának megfelelő lázadást az átlagnál látványosabb formában élte meg"

Sajnos nem egyedi eset. Ezt a különböző elvek mentén bárhol megcsinálták, csinálják. Finomabb avagy durvább eszközökkel. Ausztráliában az aboriginalok ellopott generációja. Szovjetúnió, Észak-Korea, Kína és még ki tudja hány állam átnevelő táborai. Régmúlt Spárta, s talán az inkák is. Vagy éppen a Skandináv országok egyházai az ott élő lappokkal.Ebben a híradásban éppen a kommunista ideológia érve alatt gyártott emberi roncsokról van szó. Nem kommunistázni akarok most itt.

Minden ideológia, de ideológia nélküliség is kitermeli a maga ellopott, vagy ronccsá tett generációját. Magam is hordozom a dédszüleim, nagyszüleim, szüleim félelmeit, reakcióit, fájdalmait, traumáit és az azokra adott megoldási kísérleteket, törekvéseket. Trianont, a háborús konfliktusokat, a beszolgáltatásoktól való félelmet. A téeszesítést, a kilépés utáni teljes létbizonytalanságot. A szorongást, hogy csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja. Meg csak tedd amit a többiek, abból baj nem lehet.

Az igazi kérdés most az, hogyan neveljünk boldogtalan, bizonytalan, hosszútávon életképtelen nemzedéket, nemzedékek sorát, vagy éppen az utolsó generációt. (Miközben írtam a következő címsorokat, akkor rájöttem, hogy ehhez igazán nincs is szükség ilyen táborokra. Mintha a társadalmunk külső feltételei egy ilyen rendszerré álltak volna össze.)

Válaszd el a szüleitől és testvérétől, testvéreitől! Sőt, minden személyesnek tűnő emberi kapcsolatától! A legtöbb erősen transzcendens függő (vallásos) országban védik a család egységét és ellenzik a válást. A fogyasztói és kizsákmányoló társadalmak igény tartanak mindkét szülő munkaerejére. Ezért idő előtt el kell választani a kicsit és másra kell bízni a nevelését. A mennél nagyobb profit érdekében vond be a fiatalokat vágyaiknál fogva az elektromos és egyéb kütyük vásárlói és felhasználói körében. Előbb-utóbb nem lesznek barátai, és testvérei sem. Csak a cyber tér lesz számára valóságos. Nem szeretném csupán a "lelketlen" üzleti óriásoknak a számlájára írni az elválasztást. Ehhez partnernek kell lennie a társadalom jó részének, hogy ez kialakulhasson és az emberi fejekben belső törvénnyé esetleg szokássá, készséggé váljon.

A személyiségét meg kell szüntetni. Lehetőleg minden "egyen" legyen! Itt természetesen nem gondolok az iskolai nyakkendőre, ünneplőre. Az az összetartozás jele. Míg amiről itt szó van, éppen a sehova tartozás végett elvégzett egységesítés. Az identitás elvesztéséhez szükséges kényszerítés. Munkában, viselkedésben, tanulandókban, öltözködésben, étkezésben. Madách EMBER TRAGÉDIÁJA 12 színből részlet.

AZ AGGASTYÁN
A hetvenkettedik szám!

MICHELANGELO (kilépve)
      Íme, itt. -

AZ AGGASTYÁN
Rendetlenül hagyád el műhelyed.

MICHELANGELO
Igen, mert mindig széklábat csináltam,
És azt is a leghitványabb alakra.
Soká könyörgtem, hagyják módosítnom,
Engedjék, hogy véssek rá holmi díszt,
Nem engedék. Kivántam változásul
A szék támláját, mindent hasztalan.
Megőrüléshez voltam már közel,
S otthagytam a kínt, ott a műhelyet. (Visszalép.)

AZ AGGASTYÁN
E rendbontásért a szobába mégy,
S nem élvezed e szép meleg napot.

ÁDÁM
Michelangelo, mily pokol lehet
Szűd istenének, hogy nem bír teremtni. -
Óh, mennyi ismerős mindenfelé,
És mennyi szellem, mennyi őserő.
Ez vélem harcolt - az mártírhalált halt,
Ez szűknek érzé a világtekét,
S mi egyformára, mily törpére szűrte
Az állam. Óh, Lucifer, jőj, jerünk;
Nem bírja lelkem e látványt tovább. -

Vedd el az intimszféráját! Az a terület ahová a közhatalom, de egyéb emberek sem hatolhatnak be. A wc ajtó levétele, esetleg szexualitás közösség előtt erre tökéletes. Az intimitás amúgy is veszélyben van a kamerák, internet, okos telefonok világában. Bármikot, bárkiről, bármilyen felvétel készülhet, amely következő percben már a neten landol és ezrek nézhetik meg szinte azonnal.

Minden korlátot végy el a helyéről és helyezd át olyan helyre, ahol többet árt, mint véd! A jó helyen elhelyezett korlát az véd és kapaszkodó. De a rosszul kihelyezett korlátokról a balesetett szenvedő motorosok tudnának sokat mesélni, ha még élnének, vagy tudnának beszélni.

Még kisgyermekként rontsd meg! Ne csupán a szexualitásra, pedofíliára gondoljunk elsősorban. Mindarra, ami nem a korához való és mégis rákényszerített. Indiai, pakisztáni stb... kis gyerek rabszolgák, akikkel szőnyeget csomóznak, szőnek és a gazdagabb országok akciók keretében megveszik a lakberendezési áruházakban, mint bio terméket. Hát persze. Csak kisgyerekek gyermekségéből és szenvedéséből készült. Motiváld rosszul. Ígérgess, de ne tarsd be. Lehetőleg minden felesleges, ám megszerezhető dolog iránt keltsd fel benne a vágyat. Tanítsd az emberi értékek ellen. A barátság nem számít, ha pénzt is lehet keresni.

Ne taníts neki semmi hasznosat, csak ideológiát!  A cikkben marxizmust tanultak, de szakmát, használható ismeretet nem. Csepegtess bele bűntudatot, kisebbrendűségi érzést. Mond neki, hogy nem ér semmit, és soha nem is fog, hacsak nem az ideológia szerint cselekszik. Mi a hittanal tudunk így bánni. Nem mint Istenről való helyes ismeretet, gondolkodást és cselekvéssort igyekszünk átadni és vezetni és nevelni. Mint tant, doktrinát, bebiflázandó szöveget példák és gyakorlat, példamutatás nélkül. Így neveljünk templom és gyülekezet kerülő embereket. Így utáltassuk meg velük Istent.

Bármilyen kreatív gondolata van, azt csírájában fojtsd el! Recski történet jut eszembe. Ahol valamelyik rab gyönyörködött egy napozó foltos szalamandrába. Mire az egyik őr látva a boldogságát és mosolyát a puskája tusával agyonütötte az állatot. Csakis azért, mert az örömet szerzett és ő ezzel kínozta a foglyot. Valószínűleg ott és akkor jobban fájt a rabnak, mintha ő kapta volna az ütést. Ne engedd játszani, tévedni. Mert még megtanulja kezelni a kudarcot és javítani is képes lesz. Mindent kontrolálj, még az érzéseit is. Ne dönthessen soha egyedül.

Nincs messze tőlünk ez a honeckeri "táborozás" és nevelés. Mindegy milyen ideológia, tan, hit nevében történik, egyértelműen kontraproduktív. Emberi roncsok szegélyezik az útját.

Remélem nem értjük félre az írást. Nem azt mondtam, hogy mi ilyen embereket neveljünk. Így írtam, hogy a végeredményt látva éppenhogy elmenjen ettől a kedvünk és keressünk olyan lehetőségeket, amellyel a következő generáció inkább megelégedett és egészséges lehet.

Az a nép, vagy ország, melynek tagjai, állampolgárai elszigetelődnek egymástól, elveszítik egymást gazdagító egyéniségüket, a személyiségüket, intimitásukat, vagy az arra való igényt, a jog és felelősség harmóniáját, gyermekeik jövője iránt érzett felelősséget, nem képesek kreatív gondolkodásmódra csak a kiadott ukáz teljesítésére, akár ideológia formájában, az a nép és ország tulajdonképpen vitalitását vesztette el és így szükségképpen a jövőjét. Minket Isten nem erre tanít.

Tudom nem helyén való "a mi lett volna ha..."? De néha elgondolkodom azon, valóban mi lenne velem, ha nem konfirmálok, nem hallom meg Isten hívó szavát. Ha nem lenne részem. Életem nagyobb része romokban heverne. „Elég neked az én kegyelmem..."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások