Utuk folytatását tervezik az állatkínzásért őrizetbe vett huszárok Svédországban. Azt mondják, be volt tervezve a kényszerpihenő. A lovakat ápolják.  index.hu/belfold magyar huszárok Svédországban

"Fájdalomcsillapítót és gyulladáscsökkentőt kapott a korábban állatkínzással gyanúsított két várpalotai huszár Kőrös nevű hucul lova Svédországban; a nyolcezer kilométeres utazás nincs veszélyben."

Csepin Péter abban határozta meg útjuk célját, hogy felelevenítsék a magyar huszár- és lovas hagyományokat, népszerűsítsék a lovas sportot, a tartalékos katonai szolgálatot, valamint jó hírét vigyék az országnak. (Csepin Péter, a várpalotai Bakonyi Poroszkálók Hagyományőrző és Sport Egyesület vezetője)
Svédországba érve, lesántult lóval kerestek menedéket, gyógyító helyet, istállót, állatorvost, lovardát. Ezt látta meg egy lelkes állatvédő. Kik ezek a csúnya emberek ezekkel a lovakkal! Jaj, összementek a lovak!  Egyébként tudomásom szerint huculok. Amúgy is kis termetű lovak, átlag 130-145 cm marmagassággal. A hucul lovakon egy nagyobb felnőtt úgy néz ki mint majom a köszörűkövön.  Itt meg azért az egyik sánta is volt, meg régi seb kezelve volt lila spray-vel. Ezt nem tudom mi lehet. Mivel dolgoztam lovardában, használtunk fertőtlenítő spray-t, amely valóban lila színű volt. Kálium-permanganát alapú. Mikor a vasvilla beleállt a lábamba ezzel kezdődött a fertőtlenítés.


A nyugati ember  (nem szeretnék általánosítani annyira, tehát a nyugati, városi, civilizált, motorizált, tájképekhez szokott, nyaraláson a fizetett emberek által bemutatott kultúrákat ismerő, romantikus, csak a szépet meglátó ) lélektana egy kicsit más. Nem is olyan régen holland vendégeink voltak. Régi ismeretség családos kivitelben. Meghívtuk őket ebédre. De jó is, hogy pont le kell vágni a kakasunkat, jó pörkölt lesz, tejfölösen, nokedlivel, uborkasalátával. Apuka, aki már ismer bennünket jóízűen evett. Anyuka már tudja, hogy a gyereket nem a gólya hozza, ezért bele mert vágni az ebédbe. A gyerekek, mint akik horrorfilmből kerültek elő, egyik rémületből  a másik utálatba estek bele. Mi ez, volt az arcukra írva, miközben emelték a kakas combját és pottyantották vissza a lébe. Apuka később elmagyarázta. Ők húspultból vásárolnak és ott is csak a filézettet. Otthon nem kötik össze a húst és a legelő tehenet, kapirgáló tyúkot, röfögő malacot.
Így már nem is olyan valószerűtlen a svéd állatvédő megdöbbenése. Náluk lovagolnak. De futószáron, körben, néha sétalovagláson. Szépen ápolt, jól tartott lovakon, akik kipihenik magukat este az istállóban. De Csepinék jó régen úton voltak. Ki tudja hány száz, ezer kilométer volt már mögöttük. Ez meglátszik lovon és emberen.
Félreértés ne essék. Nem szeretem az állatkínzást. De valóban az történt, vagy esetleg egy másik nép tagja más, svédidegen módon közlekedett. A ló nem az utánfutón volt, sőt még ültek is rajta.
Most várják, hogy továbbindulhassanak.
Nehéz megmondani mi értelme van egy ilyen hosszú lovas túrának. De ilyen erővel értelmetlen volt Heyerdahl papirusz hajóval tett kirándulása (többek között 6100 km Egyiptomból indulva). De értelmetlen a Csomolungma megmászása is. A hasonlat nyilván sántít, mert a papiruszhajó és a serpa nem hasonlítható lóval. De valaminek az igazolása, hogy meg tudom csinálni, vagy valaha így közlekedtek őseim, már éppen elég ok az induláshoz.
Van egy-két lovas ismerősöm. Sokszor próbálják ki, milyen is a lóval együtt a szabadban, különböző körülmények között.  Mínuszban két napos téli túra, szabadban éjszakázással. Napi ötven kilométerek. Edzeni kell a lovat és magukat. De a lóra vigyáznak és társként tekintenek rá.

Ha a helyi állatorvos kiadja az igazolást folytathatják az utat. A helyi magyar közösség addig is felajánlotta segítségét. Azért ez jó hír.

 

Egyéb link:                       Csepin Péter levele            http://magyarbajusz.hu/node/124


 

Képgaléria: 

Hozzászólások