Übermensch

A modern társadalmaknak őszintén szembe kell nézniük azzal a kérdéssel, hogy sok olimpiai sikerre, vagy inkább tiszta sportéletre vágynak – a kettő együtt ugyanis nem elérhető. Különösen akkor alakulna ki elfogadhatatlan helyzet, ha bármely országban a politikai elit éppen a kiemelkedő olimpiai sikerekkel, mint a nemzeti dicsőség jelképeivel akarná legitimálni és stabilizálni politikai hatalmát. Ines Geipel szerint példa lehet erre Kína szereplése a Pekingi Olimpiai Játékokon. index Tapsoljunk genetikailag módosított sportolóknak

"Azon is kell gondolkodnunk, hogy ha katonáink hosszú időn át Irakban vagy Afganisztánban járőröznek, és hétköznapjaik során nyilvánvalóan ki vannak téve a közvetlen testi támadás veszélyének, akkor vajon az ő esetükben megengedhetőnek tartanánk-e ilyesfajta beavatkozásokat. Egyrészt maga a beavatkozás kockáztatná a katona egészségét, másrészt viszont, ha a beavatkozás sikeres, akkor jelentős előnyt nyújtana nekik az esetleges test-test elleni harcban. Vajon elvárhatjuk-e katonáinktól, hogy a mi civil morális aggályaink miatt ezektől a lehetőségektől megfosztva szolgálják hazánkat? De ha tőlük nem vennénk el a saját testük feletti döntés jogát és felelősségét, akkor miért korlátoznánk ebben másokat, mondjuk éppen a sportolókat? És ha honfitársainknak joga van plasztikai műtétekkel megváltoztatni testi adottságaikat, akkor vajon miért nem tehetik meg ezt a szüleiktől örökölt genetikai korlátjaik felülírásával?"

Elöljáróban, a cikket érdemes végigolvasni.

Az emberiség kezdetek óta küzd. Népek, törzsek, hordák, családok. Minden lehetőséget megragadnak, hogy sikeresebbek, dominánsabbak lehessenek. Miért ma lenne ez másképpen. Csak éppen a küzdelem színtere más.

Ma az olimpia egy ilyen helyszín. Itt siker kell. Nem is csupán egyéni, de inkább az országoknak, szakvezetőknek, sportvezetőknek, sportdiplomatáknak. Ugye nem volt hiábavaló a belefeccölt pénz, energia. Ez befektetés, aminek egyszer meg kell térülnie. A kormány, a nép, a szakosztály, de a sportoló is eredményeket vár.
Nem tudom milyen volt az eredeti olimpia Görögországban. Nagyjából azt tudjuk, hogy a háborúságot félretették és az olimpia ideje alatt versenyeztek. De győzni akartak.

Ma is győzni akarnak. A nagy nemzetek, hogy így bizonyítsák nagyságukat. Az elnyomók, imperialisták, hogy nem véletlenül szolgáltok ti nekünk. A kis népek meg azt bizonyítanák, hogy csupán a körülmények áldozatai, de különben ők sem alábbvalóak senkinél. Különösen érdekes ez, ha harcok sújtotta övezetekből, ellenségeknek kell egymásnak megküzdenie a sportban. Számukra a sport a harcmező kiterjesztett része lesz. Ahol a győzelem dicsőség, a vereség halállal egyenértékű.

Sajnos ma már beszélni kell a sport pénzügyi hátteréről is. A sikeresek több reklámlehetőséget, szponzort, több pénzt kapnak. A reklámozó, sportszergyártó és egyéb cégek pedig óhatatlanul a sikert és vagy botrányt várják, amellyel termékeiket jobban el lehet adni, és fejleszthetnek, szerződéseket köthetnek.

Még megjelenik a sportfogadás is. Ez egy külön szegmens, amely képes akár meccseket, embereket befolyásolni, hogy kedvező pénzügyi manőverekkel egyesek sokat keressenek.

Az egyéni ambíciók is szerepet játszanak. Siker, pénz, társadalmi elismertség. Magánéleti problémák megoldása.

Valaha Latin-Amerikában, esetleg Mexikóban volt egy labdajáték. Két csapat játszotta egymással szemben valami több kilós nyersgumilabdával, amit a csípőjükkel kellett az ellenfél vonala mögé juttatni. Szabályok nemigen voltak. Kézzel nem lehet hozzáérni. A veszteseket megölték. Ez is motiváció.

A kép nyilván nem teljes. De ennyi is elég ahhoz, hogy valójában a sport nem játék. Komoly érdekek ütköző helye. Ezért a résztvevők bármit megtesznek a győzelemért, amely győzelemnek sok jelentése van. A bárminek csak valamilyen önkéntes korlát és vagy orvostechnika, illetve sportdiplomácia szabhat gátat. Önkéntes korlát, mint vallási vagy valamiféle humanista meggondolás, naivság, fair play érzete. De ha nincs mögötte kiváló teljesítmény, akkor a balfácán hamar kikerül a sportéletből, keretből. Orvostechnikai korlát, mint a cikk is írja, egyre tágul. Génmanipulációval ma már sok eredményt tudnak befolyásolni. Ennek inkább csupán pénzügyi korlátai vannak. A hitleri Németország genetikai kísérletei kutya füle volt ahhoz képest, amit most végeznek Kínától, Indián, Oroszországon, Izraelen, Magyarországon, Anglián, USA-n keresztül Brazíliáig, az egész világon. A kevésbé jó, olcsóbb doppingmódszereket felsorakoztatók bukhatnak meg. A sportdiplomáciai korlát pedig általában az, hogy a politikailag erős, fizetőképes, a sportjátékokat támogató vagy fenntartó országokat nem úgy és annyit ellenőrzik, és akár nem is buktatják meg. A rendező ország sportolói nagyobb biztonságban vannak. Persze mindig akad éremesélytelen akit áldozatnak lehet odadobni. Lám-lám,itt minden fair… De azért előfordul, hogy érdekek mentén ellenőriznek úgy, hogy abból lebukás is van. Tehát igazán nem is az a kérdés, hogy doppingolnak-e a sportolók, hanem kit kapnak el.

Nem állítom, hogy mindenki doppingol. Nem is ítélem el a doppingolókat. Ki védi meg a sportolókat? Fiatal gyerek élsportba vágyik. Az edző beszél a szülővel, hogy akkor bizony "táplálék" kiegészítőkre lesz szükség, ebbe bele kell egyezni. De ezt elmondják a gyereknek is, hogy dönthessen? Hogy is dönthetne 7 évesen? Később meg elveszíti férfias vagy nőise jellegét. A cikkből is kiderül a génmódosított sportoló már nem sci-fi. Nyilván a sport ebben is csak úttörő. Az eredményeket fel fogják használni a hadszíntéren és egyéb helyeken. Különös erőkifejtést, ellenállóképességet igénylő feladatokat végző embereknél, asztronautáknál, a Holdbázisra készülőknél, expedíciókat vezetőknél.

Azt is rebesgetik, hogy nincs messze az új ember kitenyésztése, fejlesztése, aki mindenkinél erősebb, ügyesebb, ellenállóbb immunrendszerű. Akinél kiszűrik az összes lehetséges betegséget. Akinél kicserélik a végtagokat is ha kell céleszközökre. Új faj? Mi lesz a régivel? Megtörténhet ez?

Vagy eljön az az idő, amikor a saját elgondolása szerint jót „teremtő” ember a kipusztulás szélére sodorja önmagát?

„A biológus felelőssége itt csak annyi, hogy elmagyarázza a felmerülő lehetőségeket, de a döntéseket már a laikus társadalomnak, illetve az őket képviselő politikai elitnek kell meghoznia.” A kérdés jó. Ki dönt? A laikus? A hatalmát féltő politikus, aki a laikust „képviseli”? Vak vezet világtalant.

Nyúlj bele Isten tervébe és már kezet is fogtál Luciferrel.

Aszterix és Obelix meg a varázsital    6. perctől