S mert a részeg embert utálom, legalább úgy, mint a kákabélűt, aki fanyalogva ásványvízzel keveri a bort – meddig és miért akarsz ilyen óvatosan élni, szomorú barátom? - tartok majd egy kivénült sváb csaposlegényt, aki megtanít vendégeim számára fröccsöt készíteni. Mert a szódavíz nem ásványvíz, ezt jegyezzük meg jól. A szóda már a civilizáció, az igaz, de nemzedékek és évszázadok fortélya kellett hozzá, míg a magyar megtanulta és feltalálta a fröccsöt, ami a hosszú élet titka. Márai Sándor A magyar borokról

"Sajátságos, de igaz, hogy fröccsöt nem tud a magánember készíteni. Hiába tanulod meg a leckét, hasztalan vásárolsz háromdecis poharakat, igen, hiába méred ki és vegyíted aggályos gondosan a két deci bort egy deci szikvízzel, a fröccs képletét csak hivatásos csapos ismeri. S a magyar, mikor feltalálta ezt a csodálatos bölcs és óvatos vegyüléket, mely elég tömény ahhoz, hogy sarkalja a borozgató férfi képzelőerejét, s ugyanakkor eléggé szelídített, hogy ne ártson a nemesebb szerveknek, mély élettapasztalatról tett tanúbizonyságot. Mert minden ásványvíz gyászos dolog, elrontja a bor jellemét, de a szikvíztől a badacsonyi vagy egri fehér illata nem változik, s a fröccs óvatos-okos keverési aránya, hála az évszázados gyakorlatnak, megóvja a magyart mindenféle kilengéstől. Magánember nem tud fröccsöt keverni. A „tréfa”, a „házmester a „hosszúlépés” keverési titkát könnyebb meglesni, mint a fröccs készítésének mesterségbeli rejtelmeit."

Az én jó ismerősöm közölte, és ezt így konkrétan kell érteni, közölte, hogy ő bizony nem iszik több sört. Bort és fröccsöt. Talán a hízásra való hajlam okozta, vagy mert a borhoz néha jobban hozzá lehet férni ezt nem tudhatom.

Jegyzem vannak kékkeresztes ismerőseim is. Sőt néha magam is eljárok egy-egy találkozóra, ahol éppen az alkoholtól, drogtól való szabadulás, visszaesés, ismerősök vagy saját önsajnálat kivesézése, erőnyerés a téma. Olyankor vigyázok is a teljes alkoholmenteségre. Nem lebecsülve azt az erőfeszítést, amellyel „normális” életmódot szeretnének élni az ide betérők. Gyermekkoromban jól meg is alapozták ezt, amiért nem is nagyon kedvelem az alkoholt. Vicces felnőttek töltöttek belém féldeci pálinkát, aki összebeszélt a zsíros kenyérrel, megnéznék még egyszer honnan jöttek. Meg taszít az a savanyú, kipárolgó szag, ami a pincekocsmák, talponállók nyitott ajtajában már akkor is megcsap, hacsak elsétálok a vendéglátó-ipari egység előtt.

De a nyári nagyon meleg napokon, nyaraláson, téli hidegben, baráti társaságban, bográcsozáskor egy-egy pohár alkoholtartalmú italt fogyasztok. Nem kötelezően, mint inkább megengedően.

A Harkányi költözésünkor presbiterek vártak és segítettek le a csomagokat, bútorokat a teherautóról. Valahogy csak meg kellene őket vendégelnem, ha már ilyen sokan eljöttek segíteni. Gyorsan pécsi Szalon sört hoztam. Ekkor találkoztam az első negatív gondolattal. Borvidéken sört? S még a presbiterek érezték magukat kényelmetlenül, hogy nem jutott eszükbe a jó vörös. Persze jött a szüret, a munka, a társaság, a főzés és a jól megérdemelt pihenés. Ilyenkor sok nyelvet megold a bor. Jönnek a titkok. Mi azt mondjuk nincs a borban cukor, de azért teszünk bele. De úgy, hogy az asszony se tudja. A jó marhalábszár pörkölt titka, vörös borral készült.

Karácsonyra elkészíttettem életem első marhalábszár pörköltjét. Csak borban, az vizet nem látott. Éppen kaptam jóféle vörösbort. Nem kellett volna. Úgy lesz kótyagos az ember főzés közben, hogy még csak egy kortyot sem ivott. Ráadásul a hús sem jó úgy.

Volt ott még több bölcsesség is. Jó bort nem vizezünk. Mert akkor vagy az ember rossz vagy a bor. Persze ezt elmondták az utántöltésre is. Rátölteni nem lehet, mert akkor …

Már Mocsán pedig az idős énekkarosok mesélték, ha ők valahol szolgáltak, énekeltek, később a szeretetvendégség alatt, a második pohár után, a pohár alján új kottát találtak, amit el kellett fújni.

Mocsa a Neszmélyi borvidékhez tartozik. Valaha ez volt területre a legnagyobb borvidék Magyarországon. Ma már ezt nem tudom, mert az Európai Unió fizetett a szőlőkivágásokért.  Vannak kitűnő borok itt, de van amikor a mennyiség számít. Most is van jó savas, vagy nem olyan igazán jól házasított szőlőfajtájú bor. Ezeket meg lehet kóstolni, és meg nem sértve a gazdát, aki büszke borára, finoman hárítani. Ismerve a helyiek vendégszeretetét, ez nehéz.

Ezek azok a borok, amelyek miatt egyszer csak én is ott tartottam, hogy szódával elegyítettem. Kellemetlenül meleg nyári estéken a savanyúságával jobban oltotta a szomjamat, mint bármi más. Persze a hideg citromfűből és borsmentából készült jeges ital sem megvetendő.