Léber Gabriella, a megyei rendőr-főkapitányság sajtóreferense arról tájékoztatta a kemma.hu-t, hogy szombat éjszaka és vasárnap délelőtt között Tata és Mocsa között ismeretlen tettesek elloptak 15 kg vöröshagymát, 20 kiló sárgarépát és 15 kiló petrezselymet. A hagyma még 7 napig, a répa és a petrezselyem 23 napig nem fogyasztható, mert nemrég permetezték őket. A rendőrség kéri, hogy a tolvaj ne egyen belőlük, és senki se vegyen, fogyasszon a "fű alatt" vásárolt zöldségekből. kemma.hu Zöldséget loptak
a rendőrség attól tart, hogy a tolvaj életveszélyben van. hirado.hu
Hajdú-Bihar megye egyik falujából származik a családom egyik része. Ott lakik még nagynéném. Ott lakott nagyanyám, nagyapám míg éltek. Még gyermekként de sokat jártunk, bicikliztünk a határban. Mentünk a kanális mellett. Két falu közti "gyógyvizes fürdőbe", ahonnan kannával vittük haza a kénes, meleg vizet a nagyi lábának. Mentünk a külső kertbe, ma zártkertnek mondanánk, ha lennének. Mert ebben a faluban a 70-es, 80-as években még volt kiskert paradicsommal, paprikával, szőlővel, szilvával, barackkal, zöldséggel. De a 80-as évek közepétől már csak a nagyon kitartóak vagy akiket még vitt a tehetetlenségi erő, és a megszokás, jártak ásni, kapálni, permetezni. De termés már nem volt. Hiába volt mezőőr, aki egyébként nagynéném férje volt, míg le nem bénult, de elvittek mindent még érés előtt. Ma nem lehet eladni ezeket a területeket. Aki örököl átoknak veszi, mert többe kerül a hivatalosan kirótt illeték, mint maga a telek értéke.
A nagynéném szomszédjában népes család lakik. Az ő kertjét is le szokták szüretelni, hiszen lebénult férje is meghalt. A fia is süket egy kicsit. A kertjét, ami a ház mellett van. Jó múltkor elvitték 20 csirkéjét. A szomszéd népes família. Kihívta a rendőröket. Nem is volt semmi hiba. Ki is jöttek. A szomszéd be is vallotta, sőt még azt is elmondta, hogy olyan finoman készítették el, mintha kacsa lett volna. Végül feljelentést nem tett, mert a rendőrök fenyegették azzal, ha nem megy be a tárgyalásokra a rossz lábaival a közeli városba, akkor megbüntetik, előállítják... A szomszéd família meg röhögött. Majd felültek segélyből vett elektromos robogóikra, melyet a sok gyermek után felvett támogatásból, egyéb most meg nem nevezhető (nem tárgya az írásnak ennek a háttere) támogatásból vásároltak, és elmentek a kocsmába. A rokkantnyugdíjas pedig ott maradt tehetetlenül, munkát keresve, hogy majd megvehesse a boltból azt, amit egyébként a kertjéből is leszedhetne. De nem tud.
A zártkertekben pedig már régen nem dolgoznak. Minek? Kinek?
Most ezt érzem Mocsán. Tudom kiét vitték el. Tudom mennyit dolgoznak. Hogy honnan tudom? Mert gyülekezeti tagjaink. Ez csak a jéghegy csúcsa. Többeknek törik le hektárnyi kukoricáját, ássák ki sárgarépáját, krumpliját. Úgy is, hogy traktorral dolgozik a föld egyik végén, a másikon szedik fel a termést. Mire odaér már el is tűntek. Viszik a pulykát, a fát. A másét. A falusiak a legtöbb esetben tudják. Néha feljelentést is tesznek. De általában nincs ügy, nincs következmény. Vagy ritkán visszatartó erejű. Nálunk élnek olyanok, kik életükben nem dolgoztak, csak járják a falut és lesik, mit lehet elvinni. Bármit. Egyre többen költöznek be, akik életmódjukból adódóan azonnal kapcsolódnak a helyi erőkhöz.