Fegyverrel harcolt 1956-ban az ávósok, humorral 1989-ben a szerinte képmutató ellenzék és a hatalmat átjátszó kommunista elit ellen. Szinte mindenki elhitte, amit mond, de alig valaki állt mellé. Úgy szólt be a rendszerváltóknak, hogy az több mint húsz évvel később is megállja a helyét. Nyolcvan éve született Krassó György. index.belfold Krassó György
"Krassó nem tartotta legitimnek az MSZMP, az ellenzéki pártok és a szakszervezetek közötti háromoldalú tárgyalásokat. „Maffia. Ennyi elég” - mondta az Ellenzéki Kerekasztalról. ... De terjesztettek röplapokat „Kommunisták, nem fogtok lógni! Dolgozni fogtok!” ... „Igazát nemigen vonta senki se kétségbe, de mellé sem állt nagyon senki” - ismerte el a ravatalán Göncz Árpád. ... Valószínűleg nincs még egy olyan alakja a rendszerváltásnak, akinek tiszteletére egymástól függetlenül, de egyszerre tartott volna megemlékezést még 2006-ban is az SZDSZ és a Jobbik."
Apolitikus vagyok, ezért politikusi módon nem tudok mit kezdeni 56-tal, Krassóval, MSZMP-vel, rendszerváltó pártokkal. Csak azzal, hogy igazát nem vonta senki se kétségbe, de mellé sem állt nagyon senki. Mióta emberiség az emberiség már azóta ez megy. Valakinek igaza van. Mondjuk mi az igazság? Utána meg mindenki a saját jólfelfogott rövidtávú érdeke szerint cselekszik.
Most éppen a Filippi levél szavai vannak előttem: "Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban." Filippi 4, 14
80-as évek közepén Belső-Kelenföldön, a gyülekezetben volt egy Balczó előadás hitről, futásról, megmaradásról, magyarságról. Az előadás utáni szabad beszélgetésben valakik egy tiltakozó röpiratot kértek aláírni. Chauchescu falurombolása elleni tiltakozás volt, melyet el akartak juttatni a magyar diplomáciához, hogy végre tiltakozzon a főleg erdélyi magyar falvak elleni támadás miatt. Ezt névvel akkor aláírni kevesen voltak hajlandók. Egyetértünk, de jaj mi lesz. De mit ér ez? Mit tudunk tenni? Azután jönnek és beszólnak a munkahelyre, iskolába. Utánunk nyúlnak (szakszervezet, nem lesz munka). Jobb csak meghúzódni. Nagy Béla, leányfalusi nővérke, Balázsi Laci lónyais tanár te aláírtad. Balczó András aláírtad. Vásárhelyi Barna, akkor még nem doktor, te is aláírtad. Én meg nem, mert féltem. Ti közösséget vállaltatok. Mentegethetném magam, mit tudtam én az erdélyi falvakról. Rá pár évre már egyfolytában Erdélyben lógtunk, amikor csak lehetett. Vonattal, a teológia kék zsiguli kombijával. Pándy Szekeres Dáviddal, Buti Csabival, Webel Zsoltival, az azóta elhunyt Végh Barnával. Volt, hogy csak a harmadik határátkelőn tudtunk átjutni, mert onnan nem fordítottak vissza a gyógyszerrel, magyar nyelvű Bibliával. Mikor Török Ágit a mínusz 15 fokban, az óra eltolódás várakozási idejében meztelenre vetkőztette a vámosnő a határon. Baloghék Lacijával és Tamásával mindig péntek este indultunk Segesvárra, szombat reggel érkeztünk. Mi voltunk a "szombatisták". Mikor Németh Péterrel utaztunk, akkor már Temesvárra masíroztak a katonák, hogy a Tőkés tiszteles úr és társai gyertyafényes, kézfogásos tiltakozását megtörjék. Sok hasonló történet van még.Török Zolit gumibottal verte végig a rendőr Tőkés István professzor háza elől az utca végéig. Azután jött 89 karácsonya, és a véres valóság láthatóvá válása, amikor Bakai Laci, ez a kicsi ember a szembejövő tankok elé állt, hogy élelmet és gyógyszert hoztunk. A nem aláírásból, nem tudatosan, valahogy csak történve mégis közösségvállalás lett. Utólag magyarázható. De minek. Nem érdekes.
Apai egyik unokbátyám, a tipikus "pesti srác", kamaszként (16 évesként) fegyvert kapott, rohangált, lövöldözött. Néha megmenekült, úgy rángatták le a toronyablakból a tank lövege elől. Majd menekülni kellett nyugatra. Győr felé valamelyik pusztán, tanyán egy "jó" magyar ember a szomszédja ellen uszította őket, hogy azokat még el kell intézni, mert kommunisták és a föld... Magyarul, lőjétek agyon, mert nekem útban van. Begorombultak nagyon. Nincs elég bajunk. Magyar a magyart lövi orosz segítséggel. Elég volt a vérből. (mint tudjuk nem volt elég, mert jöttek Kádárék) Azután Ausztria, Németország, Franciaország. idegen légió, Algéria és ... "Anyám temetésére sem engedtek haza a nyolcvanas évek végén. Azután jöhettem. Most meg filmet akarnak velünk csinálni, hogy milyen vitézek voltunk." ... Pont tegnap volt a kezemben az akkori Nemzetőr Igazolványa meg sok képe, cikkek. A vége volt érdekes. Egy cikk melynek végén vallják: Lojálisak vagyunk a befogadó hazához, és az óhazához, Magyarországhoz. (közössöséget vállalok vele; 16 éves kamaszként elkerült ember, aki életének több mint felében csak rosszat tapasztalt belőle)
Krassó, akinek igaza van, de nincs mellette senki. Nem vállalnak vele közösséget. Majd halála után, mikor már nem okoz több galibát.
A közösségvállalás talán nem is igazság kérdése. Az orvos a beteggel, a tanító a tanítvánnyal, akik lehetnek más nemzet gyermekei is, foglyok is, hazugok is. Ha valaki ösztönszerint is anya, akkor ránéz valamely kis gyámoltalanra máris "anyai szolgálatba helyezi magát". Ugyanígy a tanító, aki az utcán biciklivel csalinkázó gyereknek "lekever egy pofont" (ma inkább csak verbális), a miheztartás végett, nehogy elüsse az autó. Mint az orvos, aki nem kérdezi ki vagy, ha ömlik a vér, csak teszi a dolgát.
Egy nép, egy ország sorsa nem az igazságokon múlik. A közösségvállaláson és az áldozathozatalon. A mai magyarság ott vesztette el vitalitását, amikor nem vállalt közösséget önmagával, sorsával, magyarságával. Az egyéni túlélés, érdekek, önmegvalósítás miatt megtagadta társait, a vele együtt élőket. (válás, csalás, gyermektelenség, istentelenség, vallástalanság) Ismét olyan időben találtuk magunkat, amelyet történelminek neveznek, talán már száz év múlva. Most van itt az az idő, amiről írhatnak úgy száz év múlva: "Megoldották. Mégiscsak félretették a lelkükbe rejtegetett kis bosszúkat, és közösséget vállaltak. Ezért vagyunk itt mi hálás utódok. Most pedig imádkozzunk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy... "
( Mondjuk nem tudom megállni, hogy ide ne írjam, az élettel, életben csak az tud közösséget vállalni, aki közösséget vállal az Élet Urával. Mindezt névvel és személyesen))