"Egy felfelé fordított tenyerű kézcsonk körüli tizenkét tányérra élethű emberi ürüléket rakott egy művész a Reökben látható installációjában, melynek azt a címet adta, hogy Nem érzek hálát, amiért részt vehetek a teremtésben..."   index Nem vagyok hálás

A szegedma.hu megkérdezte a Reök művészeti vezetőjét, a keresztény ikonográfiával foglalkozó művészettörténészt, Nátyi Róbertet is, aki szerint az installációt teljesen félreértelmezték. „Sajnos többen valami oknál fogva a keresztény kultúrkörbe, az európai vallásossághoz, szakralitáshoz próbálták kötni az installációt, ami semmi képpen nem igaz. Egy memento mori ábrázolást láthatunk, ami tulajdonképpen, utalás a barokk korra, lényegében annyit jelent óvakodja a haláltól – nyilatkozta Nátyi – Semmiféle tiszteletlenség a művész részről nem volt, nem is gondolkozott akármelyik vallás megbántásán, ezért nincsenek is a kereszténységre, vagy bármely más vallásra utaló attribútumok." A művészettörténész hozzátette: „Nem állítom, hogy az ingerküszöböket nem feszegeti az alkotás, de közel sem azokat, amiről a sajtóban szó volt".

"Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen." (Madách) Valami elkészült. Kiállítódott, de már nem most, hanem 2009-ben. Csak most hallottam róla először. Csak most láttam fotón először.

2009-ben még ezt írták róla:  http://www.balkon.hu/pdf/2009/Balkon_2009_7_8.pdf

„Nem-helyen” járunk, egy olyan színpadon, amely a művész-szubjektum bensőségességnek és a kollektív művészetipar (a „műgyűjtés”) kölcsönös korrumpálódásának a terepe, amihez Győrffy a felbomlás és széthullás jelölőit társítja. A montparnassi katakombákban készített, koponyákat ábrázoló fotó-print festménynek álcázza magát, de a fotómédium ablak-szimulációt ébreszt, vagyis az enteriőrt a katakombák alvilágába, egy infernális kiterjedésbe helyezi át. A morbid és egyszerre rituális hangulatot az asztalon látható úrvacsora-paródia erősíti fel. A levágott (művész)kéz hamis ereklye és horrorfilmek banális kelléke," ..."A tragikum megfosztódik higiéniájától, mert a túlzás torzító ereje felfüggeszti a testi-lelki horror metafizikus karakterét. Ami megmarad, az egyfajta horror-paródia: a funsplatter,a műfekália poétikája"

A művész maga pedig arról ír, kinek is készülnek a művek, kik illetékesek megítélni a műveit. http://kunszt.postr.hu/12-tenyer-muszar-maria-orszagaban-botrany-szegeden-gyorffy-las

Győrffy László a Kunsztblognak elmondta, hogy szerinte a képzőművészet mesterséges konstrukció: a műveket a saját intézményrendszere legitimálhatja (művészek, művészettörténészek, kurátorok, galériások, gyűjtők stb.), nem pedig politikusok vagy egyházi méltóságok – természetesen ettől még minden nézőnek szíve-joga elutasítani egy művet vagy látásmódot. Hozzátette még, hogy ez a fajta „végtelenül polarizálódott, idiotikusan redukáló kultúrpolitikai magatartás, amely két erővonal (baloldali/liberális és nemzeti/konzervatív) mentén határoz meg bármilyen művészi megnyilvánulást, kiszorít mindenféle diszkurzív hangot vagy ideológiáktól mentes szándékot, miközben fenyegető módon a művészet kanonizáló rendszerét mintha a politika gyakorlatával akarná helyettesíteni."

Mára átalakult tehát a mű tartalma, pedig a mű ugyanaz maradt. Nem kételkedem abban, hogy a művész nagyon el akar valamit mondani, meg akar valamit mutatni. A nagy kérdések azonnal előjönnek. Kinek készül egy ilyen mű? Ki mondja rá, hogy jó? Ki veszi meg? Ki állítja ki? A mű létrehoz egy atmoszférát, vagy egy atmoszféra hozza létre ezt a művet? Melyik volt előbb a tyúk vagy a tojás?

A mai magyarázata, azonban már egy kicsit kilógó lólábbal, a "barokk memento mori", emlékezz a halálra. Míg a művet még 2009-ben még a teremtés anyagiasult világától való undorodás légkörében indították útjára. Vagy legalábbis meg akarták fosztani a valóságot a "rárakódott" misztifikumtól. Éppen ezért hiába magyarázza a művészettörténész, hogy semmiféle vallási utalás, vagy attribútum nincs benne, mert van. Maga a művész említi a tizenkettes számot, mint ami hordozza ezt a tartalmat, bár a vallási összefüggéseit tagadja; Izrael 12 törzse, 12 apostol, tágabb értelemben 12 hónap stb... 

Michelangelo Ádám teremtése (Sixtus-kápolna mennyezetfreskója)

Az asztalon elhelyezett kézfej akár lehet Ádám kezének fordított mása. Vélhetjük. De rosszabb esetben a Teremtő kezét látjuk így ábrázolva. Ha ez így van ez egy anti-teremtés.

Az más kérdés, hogy mit akar kifejezni vele a művész. Illetve, hogy önálló életre kelt az alkotás, tőle független önálló magyarázatokkal. A mű betöltötte a célját. Elindult és mindenki magyarázza. E magyarázatok mögött azután elindulnak a társadalmi elvárások, berögződések, politikai haszonszerzés reményében tett nyilatkozatok, vagy csak simán esztétikai értetlenkedés. Majd a művésztársadalom kezdi mosogatni, hogy mégiscsak megmaradhasson a mi is ...,  mecenatúra, ...  a felvevő társadalmi réteg...

Sokan szeretnék úgy látni, hogy ez keresztyén ellenes mű. Politikai támadás. Fricska, ez tény. Az is, hogy Bnegáziban ezért öltek. Mózest vagy Mohamedet így nem fricskázhatnák, mert lenne következménye. A művész egy dolgot azonban nem ért. Az apostolok éppan hasonló emberek voltak mint ő. Egy elvárásokkal teli világban valami egészen mást, szokatlant és újat cselekedtek. Az is installáció volt. Mintegy, ha nem is új teremtés kezdődött, de mindenképpen az apostolok elhívójával a teremtés kiegészült. Újjá lett. A művész, valószínűsítem az erre évszázadosan rárakódott tartalmat fricskázza, nem az eredeti mondanivalót. Mert ha ismerné az eredeti értelmét, akkor boldog lenne és nem ez az anti-kultúra sugározna a műveiből.  Ahogy ő megfullad, ha nem alkothat szabadon és nem mondhatja el véleményét, úgy sok ember megfullad, ha nem hihet. (Arányaiban itt akár 1: 6 millióhoz  beszélünk. Hasra ütve mondtam egy számot) Valószínűleg nem ürítjük ki a Földet a művészi szabadság miatt. Ahogy a kenyeret nem szabad elvenni az emberektől, úgy a hitet sem szabad. Legyen akármilyen nyomor és egzisztenciális katasztrófa, azért a Teremtés létezik. A nyomorgókat nem fosztanám meg az élet szép pillanataitól. A szegényeknek nemcsak a kenyérre van joga, hanem a szépre is. Sőt minden embernek joga van a szépre és jóra való szabadságra.

Ha emlékeim nem csalnak, akkor a recski munkatábor történeteiből olvastam. A foglyokat, akiket kihajtottak és dolgoztattak, meg is alázták. Kutyát uszítottak rájuk. De a foglyok a kenyerükből adtak a utyáknak és hamar megbarátkoztak vele. Ezért az őrök egyike lelőtte a kutyát, mert az egy kicsi emberséget vitt a foglyoknak. A nyomorban a gondoskodás és barátság pillanatait. Amikor az irtásra mentek fáért, vagy vágták és gyűjtötték a fát, láttak egy gőtét napozni egy tuskón. Gyönyörködtek a rongyos ruhások a napon fürdő jószágban. Mire egy őr odalépett és a puska tusával szétzúzta a gőtét. A tábor túlélői mesélték, hogy visszanézve nem az étel hiánya, a nélkülözés, verés fájt a legjobban, hanem a megalázás és  az az embertelenség, ahogy megfosztották őket a széptől, a jótól.

Minden ember a Teremtésből vett szépből és jóból él. A többi nihil.

Csak erős idegzetűeknek a benne lévő művészi trágárság miatt: Papírkutyák - cserépléctörés  http://www.youtube.com/watch?v=jC_boSzk8Lg

 

Hozzászólások