Az egyik legismertebb lakó, Sebestyén Márta így fakadt ki facebookon: „Undorító és kiábrándító...holmi kiskirály és nagykutya pénzes haverjainak tivornyája a művészet templomában.....,nemzeti kincs műtárgyak közt .partyzni,böfögni,az esti csendet szétlövöldözni eszelős robajjal...ezeknek ezt is lehet?? Pénzért bárkinek? Ez ám a kazah módi...!Urak és elvtársak,röstelljétek a pofátokat,a kivagyi nyálverésnek is van határa!" - írta a Kossuth-díjas énekesnő.
Sebestyén Márta kifakadt: Nem rejtette véka alá a véleményét hetivalasz.
"Mint arról korábban beszámoltunk sokakat rejtélyes dörrenések riasztottak fel péntek éjszaka. A Fővárosi Katasztfrófavédelmi Igazgatóságot szóvivője megkeresésre elmondta, hogy este tíz óra előtt egy előre bejelentett tűzijátékot tartottak a Budai Várban, és ez járt a szokásosnál nagyobb hangerővel. ... A budai Várban élők közül sokan nehezményezték a hangzavart, mely mint utólag kiderült, Horváth László, tiszteletbeli kazah konzul 50. születésnapi ünnepsége miatt történt."
A Budai Várban egy négyzetméterre sokkal több minden esik, mint máshol ezer hektárra. Érzékeny művészek. Az egy négyzetméterre eső emlékek száma is óriási. Itt nem csupán a műemlékekre gondolok. Inkább a lelki golyónyomokra, rohamokra, kitörésekre, tusákra, ágyúdörejre, lőporfüstre. Az elmúlt idők katonai akcióira.
Nos. Az ablakok. Azok rezegnek. De már akkor is, ha egy IKARUS 405-ös, 16A jelzésű, Vár viszonylatú autóbusz diesel motorjának csillapított, ám mégis gerjedő rezgése megremegteti az ablaktáblákat. Olyannyira, hogy a szobában a szuszogva alvó ember melletti hangerővel már nem lehetséges meghallgatni a Híradót. Nyilván az újabb ablakok, ahol szilikonos gumitömítések csillapítják ezeket a hatásokat, ott ez nem okoz csak pillanatnyi remegést. Tehát nem véletlen, hogy az Augusztus 20.-i tűzijáték idején kinyitják az ablakokat, hogy a robbanások által keltett léghullámok ne okozhassanak balesetet. De most éppen ónos eső esett. Nulla fok és alatta mutatott a hőmérő higanyszála. A híradás szerint messze Pilisborosjenőn is lehetett hallani.
Kis falunkban a szilveszteri össznépi őrület idején nem csupán a kutyák ingerlése okoz indulatokat. Sokkal kevesebben gondolnak arra, mivel sokkal kevesebben élnek olyanok, akik átélték a II. Világháború borzalmait. Idős emberek rezzennek össze a durranásokra. Gyerekként, kamaszként élték át ezeket. Csak olyankor a durranás után sok esetben véres cafatok is maradtak síró emberekkel. Vagy éppen haláltusájukat vívták még órákig, napokig a hastájékon sebesültek.
Egyszer repülő kötelék bombázott. Cserépfalvy Rátz Lázár tanító és rektor úr még élő, Csaba fia mesélte el ezt. Észak-nyugat felől érkeztek a római katolikus templom felől. Jelenlegi gyülekezeti házunk és volt református iskola udvarán katonai társzekerek voltak talán csizmával, zsákokkal. Nem volt sem lőszer, sem fegyver. De mégis ezt igyekeztek megszórni. 4 bombát oldottak ki. Egy nem robbant fel. Belefúródott az iskola udvarán a földbe. A tanító úr egész családja éppen a kútnál volt kint, ahová ez a bomba becsapódott. Azt mondják nem tudott befordulni és bár élesedett, de nem robbant fel. A többi három igen. Később halálra ítélt katonák ásták ki az utászoknak, hogy hatástalanítani tudják. Ha húsz bombát segítenek hatástalanítani, akkor nem végzik ki őket. Ez volt a tizenhatodik bombájuk.
Azok, akik egyszer átéltek már ilyet, egész életükben összerezzennek minden egyes durranásra. De nem is kell átélni, elég erről hallani és ugyanúgy kollektívan rosszat álmodunk. Közösen.
Így akarjon bárki is a Budai várban robbangatni, mégha szép tűzijátékot is. A művésznő kifakadása talán erősnek tűnik. Valószínűsítem, hogy nem a kazahoknak, sőt még csak nem is egy pártnak szól. Hanem minden olyan embernek, aki tapintatlanul, orcátlanul, minden empátia nélkül csak a saját önös ösztöneit éli meg.
Idézem Orosz Ilonka nénit, a Leányfalusi Szeretetotthon már időskori demenciától szenvedő lakóját, amikor kifakadt éppen valakire. "Ha azt mondom, hogy inkorrekt a viselkedése, akkor disztingváltan neveztem meg a kilétét."