A Katona József Gimnázium a református iskola jogutódjának tekintette magát, 1964-ben, a református oktatás kecskeméti indulásának 400. évfordulóján a gimnázium égisze alatt tartották a megemlékezést. A lelkész szerint a rendszerváltáskor sikeres volt a református oktatás újraindítása: 1990-ben a Katona József Gimnáziumban, majd 1994-ben a Református Általános Iskolában is megkezdődött a tanítás.
Négyszázötven éves a református oktatás Kecskeméten www.hirado.hu
"Varga Nándor a kecskeméti oktatás szempontjából fontosnak nevezte, hogy az iskola - kisebb-nagyobb szünetekkel - az 1948-as államosításig működött. Akkor három iskolát vontak össze: a református, a piarista és egy állami iskolát, amelyekből indult a Katona József Gimnázium - mondta a lelkész, hozzátéve, hogy az állam és az egyház közötti megállapodás alapján a katolikusok több iskolát tarthattak meg."
Nagy eseményre ébredhetett a lakosság Kecskeméten. Már aki valóban felébredt és már akit egyáltalán ma érdekel az iskola. Sajnos ezekből egyre kevesebb van. Leginkább pedagógusok, meg persze az érintettek, szülők, gyerekek.
Négyszázötven év. Nyilván vannak fák, melyek évgyűrűi akár az ezret is mutatják és tanúskodnak túlélt természeti katasztrófákról, aszályos vagy éppen élhető évekről. Nyilván az univerzumban nem tűnik soknak ez a szám. De embereknek, mivel túl van egy emberöltőn és beleszalad az emlékezésbe, máris beláthatatlan. Mennél több emberöltőn keresztül tarja magát, annál több emléke és legendája keletkezik az idővel. Ilyen az idő. Ilyen ez a történés is. Mert ne gondoljuk, hogy épületről beszélünk. Olyan munkáról, melybe az itt dolgozó szorgos munkások, mint a legjobb mesterszakácsok, életük legjobb, akár legtitkosabb fűszereit főzték bele. A nevelés, tanítás az történés. Vannak kézzel fogható nyomai, tárgyi emlékei is. De igazán a tanári, pedagógiai, és a neveltek életének változásai és alkotásai adják értékét. különös érték az, amikor a pártállami időkben (1964) egy intézmény (Katona József Gimnázium) a református iskola jogutódjának tekinti magát. Ennél nagyobb elismerés nem sok van.
Nyilván vannak régebben alapított iskolák is. De ezen a vidéken megmaradni több, mint csoda. Ez már kegyelem. Török, osztrák, kuruc, labanc, orosz, német. Ezek mind jöttek-mentek. Akkor még nem beszéltünk a társadalom botlásairól. Nem véletlen, hogy az iskolának szimbolikus rajza és jelmondata ez, CRESCIT SUB PONDERE PALMA, Teher alatt nő a pálma.www.parokia
Igazán erről a munkáról azok vallanak, akik érintettek. A református általános iskoláról olvastam véleményeket.
"Tetszenek a változatos órák, és a külön programok, amikkel megszínesítik a heteket a pedagógusok (pl. madárkiállításon, vasútmodell kiállításon való részvétel)"
"Tetszenek a motiváló módszerek, melyektől még a leglustább lurkónak is tanulni támad kedve."
"Nem utolsó sorban pedig tetszik a családias hangulat, mindenki odafigyel a másikra."
"Az iskola a tanítás mellett olyan egyéb iskolai és iskolán kívüli lehetőségeket biztosít (floorball és egyéb sportok, cserkészet, zenei képzések, uszoda, keresztény közösség alkalmai) többnyire helyben, amelyek így együtt csak itt találhatóak meg."
"Azért szeretjük a Refit, mert nem csak azt tanítják meg gyermekünknek, hogy mit és hogyan kell tudni, hanem azt is hogy miért."
"Minden reggel az az érzésem hogy otthonról jöttünk és haza hoztam a gyermekeim."
Négyszázötven év. Sokat jelent ez, mert a szellemiség az nem múlik el. Az ott ragad, s ha jó volt a maga idejében ezt őrzi tovább és még suttog is esténként. Azt suttogja, hogy legyél jó te is a magad idejében. Ez ellen semmit nem tehetsz. Ez éli túl az évszázadokat.
Sárospatakon írtam a papi dolgozatom egy részét illetve gyűjtöttem anyagot. Szentimrei Mihály gyűjtemény igazgató fogadott és vezetett be egy szobába. (Az ismeretségünk György fián keresztül történt, aki a budakalászi gyülekezetünk tagja volt. Olyan figyelmesek és kedvesek voltak ők velem, hogy még az esküvőmre is küldtek tokaji aszú bort és hárslevelűt, esküvői méretben a saját pincéjükből.) Az a szoba, ahová bevezetett, a könyvtáron belül, vastag falakkal, boltívekkel szinte tapinthatóvá tette a múltat. Ebben a szobában dolgozhatott Makkai Sándor, Nagy Barna esetleg Darányi Lajos is. Amikor elfáradt a kéz és a lélek, akkor szinte odahajoltak mellém és szinte kezembe adták a tollat.
Ez a négyszázötven év. Van aki kezedbe adja a tollat. Mert nem csak a magad boldogulásáért teszed, hanem folytatod amit előtted elkezdtek a tanárok és diákok.
Hozzászólások