'Nevelőapám meghal. 54 évesen Szív. Testvére fél éve halt meg. 56 volt. Szív. 120kg felett vagyok. 31 évesen. 20-25 év van hátra? Kevesebb, mint amit eddig éltem? Dr. House a tévében: "Nincsenek kövér öregemberek". Anyád! Apu temetésén nem ismernek fel a ritkán látott ismerősök..."
"Moós Gergely vagyok. DK. Szeretnélek motiválni, hogy fuss, és ha nem tudsz még futni, ne keseredj el, hanem gyalogolj! Kezdj el mozogni és ne add fel! Jó eséllyel sokkal jobb állapotban vagy, mint ahonnan én indultam..."
- Fiatalember! Milyen dolog ez itt? Megmérjük a másik kezén is, vagy még egyszer ezen a vérnyomását. Adja csak ide szépen. - Nem lesz jobb doktornő. Ez sajnos ilyen. Nem tévedés, jó a műszer. - De ezt meg hogyan? - Tudja a stressz. Stresszevő lettem. A toronyépítés, pályázat, elszámolás, hitel. A háziorvos már észlelte drága doktornő. Valahogy így zajlott az első beszélgetés a régi vágású, idős, azonban temperamentumos és katonás tüdőgyógyásszal. De folytatta: - Dohányzás nincs! Dohányzik? Néha pipa... Vége. - Értettem! Összevágtam a bokámat és tisztelegtem. Kisztihand! (kezét csókolom)
Ez a beszéd. Így már lehet gyógyulni. Csakhogy merre induljak. Ezt még ki sem gondoltam, mikor jött a következő dörgedelem. Fogyás! Mintha parancsot adott volna a rohamra. 2 kg mínusz 1 Hgmm lefele. (Vagy 1 kg mínusz, már nem emlékszem. A háziorvos rosszabb arányokat mondott és írta receptet a vérnyomáscsökkentőre) Mindegy. Ekkor 105 kg voltam.
Akkor tudtam, hogy nem elég koplalni. Már próbáltam, mert rosszul éreztem magam a bőrömben. (Próbáltam biciklivel közlekedni a városok között, de egy idő múlva az időhiány nem engedte. Gyalogolni is próbáltam, de nehéz volt beiktatni a célokat) De az első sikeres mínusz után csak nőtt a súlyom és nem állt meg az indulásnál. Mindig feljebb érkezett. Eldobtam hármat, hogy később hat érkezzen meg.
A doktorok azonban abban megegyeztek, hogy ha élni akarok és nevelni a gyerkőcöket, akkor változni, és változtatni kell. Ekkor jött a szobabicikli. Mágnesfékes. Majd annyit tekerek... Esténként "elmentem" Tatabányára meg vissza. Megnéztem a Híradót. Nem igazán történt semmi. Csak amit előre jósoltak. A bicikliből szobainas lesz. Lőn. Fogyni kellene, de hogyan? Elég kétségbeejtő. Mondjuk van ellenszere. A férfi nem férfi, ha nincs száz kilo. Meg a többi bölcsesség.
Már tudom mi volt a baj. Fogyni akartam. Mert nekem csak az a bajom. De ez nem igaz. Semmi nincs a helyén az életemben. A cél nem a fogyás. Az csak melléktermék. Egy évvel ezelőtt alig vonult el a hó, március 23-án szombaton elkísértem unokaöcsémet és sógoromat a BSI Balaton Szupermaraton Badacsony-Balatonfüred etapjára. 43 km. De valakinek ez a harmadik napi etapja volt már Siófok óta. Kocsival mentem utánuk. Ezek lefutották. Jó, mindig sportoltak. Nem nekem való ez. De amikor 60 és 70 éves bácsik és nénik kocogtak el mellettem és némelyike az egész 4 napot futotta, akkor csak nyeltem. Háromszáz méter után összesek.
Mikor hazajöttem kölcsön kaptam egy otthoni elektromos futógépet. Kipróbálásra. Sikerült egy félórás program. Király vagyok. Na ez volt a sétaprogram. Jó hónapig volt nálam, addig használtam. Már az erősebb programokból is tudtam fél órát. Ekkor kerestem egy használtat és lett egy saját futógépünk (mert a család is használja). Közben a tavasz már nyár lett. Próbálgattam azt az 1 perc futás két perc gyaloglás, meg ilyen edzésterveket. Nem jött be. Itt falun nem olyan egyszerű ez. Nem bírja el a kapát! Még nem fáradt el a munkában! Ilyen reakcióktól félve nem mertem megszégyenülni. De a gépen lehetett bővített programokat is beállítani. Egy idő múlva már nem esett nehezemre a negyvenöt perc sem. Mikor már egymás után több programot is teljesíteni tudtam, nekiindultam a régi álmomnak, és célomnak a tatai Öreg-tó körüli távnak. Persze csak az erdei út részen a lovardától a Tófarokig meg vissza. Sikerült. Igaz három négy gyaloglós pihenővel, de akkor is. Kitűztem a célt. A tókör megállás nélkül. Két hete szombaton megtörtént. 8.5 km 55 perc alatt. (Közben 95 kg lettem)
De már nem fogyni akarok, hanem futni. De hátra van még a jó étrend kialakítás. A jó napirend, elég alvással. Van még mit formálni. Közben figyelmeztettek, hogy ne erőltessem túl magam, mert a kezdeti sikerek, fejlődés, felelőtlenné tesz. Az izmok fejlődnek, de az ízületek azok nem terhelhetők gyorsan. Erre három hét kényszerpihenő vezetett rá. De jó, hogy nem szúrtam el véglegesen. Mondjuk bandázsoltam is a lábamat. Bárhová megyek, megpróbálom betenni a futócipőmet és sporvackokat. Vettem egy pulzusmérőt is. Azért a futógépen a pulzus nem emelkedik olyan magasra, mint a terepen (simán van legalább 10-15% különbség).
A z egyik legérdekesebb futó kalandom presbiter ismerősömmel esett. Kocogtam egy tókört, persze sétával kombinálva. Akkor találkoztunk. Menjek vele még egy kört, mert ő is szeretne mozogni. Hát én huszonegyre nem húznék lapot. Kaptam egy biciklit és úgy kísértem. De elhozta a kislányát. Vett egy futó babakocsit. Nagy sikere volt. Az összes nőnemű egyed, de a a legcsinosabbak is mosolyogva biztatták. Mondtam is neki, legközelebb én tolom a gyereket. Közben a Pikanto étterem előtt a vár felé tartva hallottuk az értetlenkedő szavait is. -Itt mindenki megbolondult. Mi van itt? Mindenki futkos össze-vissza?
Na ekkor értettem meg, amit ez a "DK (dagadt köcsög)" gyerek is. Sorsot választunk. Életet választunk. Életmódot választunk. Ennek megfelelően változik az utunk. Régen nem fogyásról van szó. Az életről. A szemléletről. Életmódról. Nyughatatlanul keresel valamit ahelyett, ami már egyszer cserbenhagyott, de eddig még nem volt erőd szembenézni vele és beismerni ezt.
Régebben nem szerettem énekelni az énekeskönyvünk énekeinek utolsó verssorait. Azok sokszor szólnak az elmúlásról, halálról, mennyországbeli befogadásról. Mára tudom, hogy ez mennyire fontos. Főleg az időseknek. A jó halál. Aki az életet választja a jó halált is választja. Az pedig olyan, ahogy éltünk. Lehet elfogadni és lehet vergődve kínlódni, és elutasítani. De aki azt mondta élni jó, az a jó halálra is igent mond. Része az annak. Tudom, nem egészen ez a kontextusa Petőfi versének, de azért idézem:
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le...
Engem még két gondolat "bánt". Az egyik, hogy ha Isten éltet és még megengedi, hogy kocogjak, akkor egy pólót szeretnék ezzel a felirattal " ... nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené." Róma 9,16
A másik, amely ennek a futásnak valamiféle igei elődjének, tematikájának is nevezhetnék: "...keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek." Máté evangéliuma 6,33
Moós Gergő végül csak ezt üzeni: "Nekem fontos, hogy tíz évvel többet éljek, mert tartozom ezzel magamnak és a leendő gyerekeimnek is. Lehet fogyni, lehet kövéren is futni 5 km-t, jobban élni, barátokat találni, eljutni akár egy maratonig, de mindez nem cél, csak eszköz egy jobb élethez. Nem ítélkezem: ha valakinek jó érzés túlsúlyosként élni, ne változtasson. Biztos van oka, mentsége. De azért jó, ha tudja: ez rizikófaktor a javából."
linkajánló:
97 éves, mégis hetente kétszer jár edzeni
Rákbetegen fut félmaratont Szilvi a tanárnő (Bors lapról, tehát bulváros) "Sokat segít a hitem, Istennek adtam a félelmemet, az én életem eközben letisztult."