Egy videó, mely megmutatja a körölöttünk lévő értékeket! Ácsok, asztalosok, varrónők, pékek, szakácsok, lakatosok, épületgépészek, esztergályosok, marósok, kőművesek, bádogosok, ápolónők, és még sorolhatnánk reggelig a mesterségeket, melyek nélkül egy pillanat alatt visszapottyannánk a kőkorszakba.
"Sokan lenéző tekintettel méregetik a közterület munkásait, a segédmunkásokat, vagy az útépítőket miközben elégedetten sétálnak be az "ofiszba". Pedig belegondoltál már, hogyha ezt más nem csinálná meg, akkor ellepné az egész várost a szemét? Amikor reggelente munkába mész, vagy csak sétálni, futni, egy percre csodáld meg innovatív társadalmunkat, aminek mindannyian (szakmunkástól az egyetemi professzorig) a részesei vagyunk. Becsüld meg az emberi kéz alkotta dolgokat magad körül, és nem utolsósorban embertársaidat a legjobban."
Nemrégen gáz és egyéb csőszereléshez kerestünk szakembert. Valaki eljött. Csak míg beszélgettünk hívták hatan-nyolcan. Nem győzi a munkát, mesélte. A telefonhívások is munkába hívtak, vagy már megkezdett folytatására. Szeretne inast, de nincs jelentkező. Kitaníttatná. Mindent és még annál is többet. Víz, gáz, fűtés, villany is. Persze, hogy ne kelljen más mesterekre várni. Mi is vártunk rá még vagy három hónapot. Azután megjelent egy másik szerelő, akivel már évekkel előtte beszéltünk a sürgős munkáról, majd pár hónappal azelőtt is. Másnapra anyagot rendelt és elvégezte egy délután. Köszönet érte.
A munka, az elvégezendő sok, a munkás kevés. S közben rengeteg munkanélküli téblábol össze-vissza. Nincs itt ellentmondás? Mert az igaz, hogy a betanított és segédmunkából nincs olyan sok. Olyan munka, amikor szinte az ágyból busszal bevisznek a gyárba, belökik a kávét és kéz alá teszik az anyagot, majd bambulva 8-10 órán keresztül balról jobbra ugyanazzal a lendülettel, 22 másodperces közökkel, ugyanazt a mozdulatot kell megtenni és a végén a busz szinte hazavisz a TV elé, és még jól is fizet. Na az ilyen munka kevés. Az is igaz, hogy ma mindenki jogász, médiamunkás vagy celeb akar lenni. Inkább úgy mondanám, ma mindenki inkább keresni akar, semmint egy közösség részeként a közösségi és egyéni érdekeket is szem előtt tartva egy egész rendszerben hasznosnak lenni, netalán nélkülözhetetlennek (azaz áldozatkésznek). Inkább úgy akar pénzt keresni, hogy a munkát szükséges rosszként, letudandó teherként elviselve, de önmagát attól függetlenül határozza meg, és így magának a szabadság illúzióját projektálhatja a megkeresett pénzzel. Már amíg tart. Hol van már az egy élet, egy cél, hivatás és egyéb magasztos cél, eszmény.
Amióta közmunkások vannak a faluban, rend van a téren, az utcán. Soha ezelőtt nem láttam ilyen tisztaságot. Nem lett a tér szebb, sőt talán a tisztaság azt is megmutatja, mit is kellene változtatni, hogy harmonikusabb legyen a szemnek is. De rend van. Nem lehetne ezt rendes fizetéssel teljes munkaidőben? Persze egyéb munkára is szükség van.
A munka jog és kötelesség is. De több ez annál.
“Mindennél fontosabb, hogy munkánkat, hajlamainkat és életütemünket egyeztessük a természet nagy és örök ritmusával. A hold járása, a szelek fordulása, a nap forrósága, az éjszaka áramai, mindez alakítja személyes sorsunkat, keddi vagy szerdai életrendünket is: az ember hallja, nagyon messziről, az intéseket és figyelmeztetéseket, a világmindenség óvó-igazító zörejeit… Egyszerre kell élni a nappal, a holddal, a vizek áradásával, a hideggel és meleggel: soha nem ellene, mindig belesimulva a világ összhangjába, a teremtés és pusztulás teljes rendjébe. Csak azok botlanak meg az életben, akik valahogyan belülről süketek a világ hangjai iránt.
De egyszerre kell élni szívünkkel is, azzal a másik életütemmel, mely titkosabb, leplezettebb, nehezebben megismerhető, mint a világ áramlásának rendje. Akinek szíve, készséges ütemmel, nyolcvanat ver, ne akarjon maratoni versenyfutók módjára élni. Állandóan hallani kell testünk és jellemünk titkos morzejeleit, e finom és erélyes üzeneteket, melyek megszabják életed igaz mértékét. Kinek érzékeit eltompította a becsvágy, a szenvedély, nem hallja többé e hangokat. Az ilyen ember teste, lelke és a világ üteme ellen él; emberhez nem méltó módon él, tehát embertelenül bűnhődik.”
(Márai Sándor: Füves könyv – Az egyezkedésről; Arról, hogy a szívünkkel is kell élni)
Ajánlott linkek:
Idézetek a munkáról. wordpress.com
Évente egy 4-es metró árát veszítjük el a munkahelyi stressz miatt wellnesscafe.hu
Hozzászólások