Egy félresikerült művészeti installációhoz riasztották a tűzoltókat Hollandiában, miután egy nő belekötött a rá öntött gipszbe, és majdnem megfulladt.
"A bemutató lényege az volt, hogy egy nő bemászik egy dobozba, amiből kivezettek egy szívószálat. Egymás után rétegesen gipszet öntöttek a bedobozolt művésznőre. Egy darabig még minden a tervezett forgatókönyv szerint haladt, de miután a gipsz elkezdett megkötni, a hely egyre kisebb lett, és a nő majdnem megfulladt. Végül a tűzoltók szabadították ki a naiv művészt, majd kórházba szállították."
A könyvespolcomon szemmagasságban van egy könyv. Karel Schulz „Kőbe zárt fájdalom” című munkája. Michelangelo életéről szól. Van egy új kihívás, egy év alatt olvass el 50 különböző könyvet! A holland performance művész esete egy könyvajánló lett számomra. szeretlekmagyarorszag.hu
Zebegényben volt valamikor egy képzőművész tábor. Festészet, szobrászat, rajz, hidegtű, rézmetszet, fametszet, kerámia, tűzzománc technikák. Itt készítettek maszkokat is gipszből. Az élő ember arcáról. Rákenték a folyékony gipszet és mikor megszilárdult levették. Az orrnak ki kellett hagyni a likait, mert másképpen, levegő híján megfulladt volna. A szemöldököt, bajuszt, vagy bármilyen szőrzetet be kellett tapasztani agyaggal. Nagyon fájdalmasan tépte volna ki a megkötött gipsz a szőrzetet az arcból. A gipsz miközben köt még melegszik is. Igazi bizalomjáték ez. Akinek az arcáról veszik a mintát, az megbízik abban, aki gipszel. Ennek a hölgynek is nagyon kellett bíznia a társaiban, és mégis a tűzoltók segítettek.
Egy kicsit szimbolikus is lett számomra ez az eset. Valaki önként bebújik egy dobozba, amelyet több száz kilogramm gipsszel elzárnak a külvilágtól, és csak egy kis csövön kap levegőt. Majd tragédiába kezd fordulni. Ez több mint bizalom kérdése. Mire számított? Az a doboz, ha jól láttam, gipszkartonból készíttetett. Nem egy teherbíró fajta. Legalább öt mázsa gipszre saccolok, de lehet, hogy több is az. Nem mind került rá súlyként, de azért félelmetes nyomása lehetett. A gipsz kötésekor hőt termel. Nem lehetett kellemes ott, alatta.
Mi úgy szeretünk olyan helyzetbe kerülni, hogy onnan már csak akkor szabadulunk meg, ha külső segítséget kapunk. Másképpen, ha valaki könyörül rajtunk. Függő helyzetbe kerülni a függetlenség illúzióját kergetve. Rabságba kerülni, a szabadság legszentebb eszméjének nevében.
Mivel az utóbbi idők európai történései nem múltak még el nyomtalanul, sőt csak ezután jön a java, ezért foglalkozom ezzel. Az iszlám vallás terjed Európában. Pedig az évszázadok alatt éppen hazánk is sokat küzdött e terjedés ellen. De Európában most is éppen paradigmaváltás van. Olyan szabadok vagyunk, olyan felvilágosultak, hogy itt bárki élhet a meggyőződése szerint. Megjegyzem az állatkertekben esetleg csak hasonlók, a hasonlókkal élnek együtt. Nem engedik össze egy térbe a táplálékláncban érdekelteket, hacsak nem etetés van. Gyertek, ti is befértek a szabadságba. Csakhogy míg az európai gondolkodás úgy tartja, hogy a vallás magánügy, és a szobádban azt hiszel, amit akarsz, de a közéletben nem jelenhet meg. A tolerancia nevében beengedett iszlám pedig éppen azt mondja, hogy a vallás nagyon is közügy, és a hitetlenség, ateizmus az a magánügy. A vallás a falakon kívül, a vallástalanság a belső szobád faláig. Az európai szabadságpárti egészen addig lehet boldog, míg az iszlám annyira nem erősödik meg, hogy meghatározza a közéletet. Mert meg fogja határozni. Szemernyit nem kételkedem ebben. Az iszlám vallás követeli magának a jogot.
Azért tud olyan gyorsan terjedni, mert az európai „világnézetileg semleges klíma” nagyon is termékeny számára. Olyan, mint a légüres tér, amely vákuumként szívja be. Egy identitásában megroggyant Európa egy ilyen erős identitással nem tudni mit kezdeni. Lehet gúnyolni (verbális erőszak). Lassan jön a dilemma: Ha nem engedem be őket, akkor az elveim ellen vétek és vége az elveimnek. Ha beengedem, akkor az elveimet megengedő környezetet fogják úgy megváltoztatni, hogy az elveim nem lesznek használhatók soha többé.
Szóval ennek a gondolkodásmódnak a szimbóluma számomra ez a holland hölgy, meg az ő gipszes kalandja.
Hozzászólások