Tálas Péter elmondta: sajtóértesülések szerint a budapesti látogatást Vlagyimir Putyin kezdeményezte. "Természetesen visszautasíthattuk volna, de azt gondolom, hogy Magyarország vagy a magyar vezetés nincs abban a helyzetben jelenleg, hogy ilyen nyíltan visszautasítsa. Ráadásul valószínűleg azt gondolja a magyar vezetés, hogy amennyiben viszont fogadunk, akkor bizonyos üzleteket, bizonyos érdekeinket akceptálni kell".
"Vlagyimir Putyin budapesti látogatása Oroszország felé is üzenet: azt üzeni, hogy Moszkva nem olyan elszigetelt - véli a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karának dékánja."
Szeretem az oroszokat, úgymint Dosztojevszkij, Bulgakov, Szolzsenyicin, Arkagyij és Borisz Sztrugackij, Tarkovszkíj, Csajkovszkij, Rachmaninov, Rimszkij-Korszakov, Muszorgszkij …
De nehéz mit kezdeni azzal a karakterrel, mint "A TIZEDES MEG A TÖBBIEK" című filmben az egyik magyar katonaszökevény főszereplőt csak azért nem lövik agyon, mert jó bepálinkázik és így igen bátornak tűnik. Márpedig az orosz elöljárónak ez nagyon is szimpatikus. Kemény legény, kispohárral issza a pálinkát.
Faludy is írja az emlékezéseiben, hogy az orosz és nyugati szövetségesek által felosztott Berlinben (a II. Világháború végén), mint amerikai katona, részeg orosz kiskatonákat kísért vissza az orosz ellenőrzésű területre. Ott beszélgetett a művelt orosz tiszttel zenéről, irodalomról. Egyszercsak két sortüzet hallott. Fel is kapta a fejét, hogy mi történt. Az orosz tiszt elmagyarázta, hogy többé a két részeg orosz katona már nem megy át berúgni a nyugati részre. Kivégezték őket. Műveltség és végtelen barbarizmus. Ezután a részeg katonákat a nyugati ellenőrzésű területen saját fogdába vitték és csak józanul engedték ki.
Nem éltem, de sokat hallottam a legendás orosz szuezi kalandról, ami véletlenül éppen itt Magyarországon zajlott 1956-ban.
Megkérdezhetnék Polz Alaine gyermekeitől, hogy meséljék már el, hogyan élte át édesanyjuk a világháborút. De mivel annyiszor erőszakolták meg, és kapott fertőzést, hogy nem lehetett soha gyermeke, ezért csak a saját emlékezéseiből tudjuk, hogy mit tettek vele a felszabadító drága "barátaink". (Asszony a fronton)
Hogy gyűlölt minket a művelt Nyugat a Tanácsköztársaság idején a keletről importált kommunizmusért. Nem csupán ezért, de ez sem növelte népszerűségünket az I. Világháborút lezáró béketárgyalásokon, és egy trianoni ajándék kinézett nekünk.
Ne feledkezzünk el Petőfiről se, akinek feleségét Segesvár (Fehéregyháza) mellett egy orosz (kozák) dzsidás tette özveggyé. Ugyanígy bántak el a magyar szabadsággal is.
Nem tudom, hogy a közeli múltból milyen pozitívumot tudnék megemlíteni. Talán azt, amikor Délvidéken nem engedték meg a szerb partizánoknak, csetnikeknek a legyilkolt 45.000 magyar ember után még további ezreket leölni. Legalábbis ezt mondják. Itthon meg fellélegezhettek páran a világháború végeztével, hogy azután sokakat megerőszakoljanak, majd málenkij robotra vigyék.
A helyzet sokkal bonyolultabb, hogy szeretjük-e őket. Nagyhatalom, nagy hatással. Samuel P. Huntington "A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása" című munkájában már ír erről az ukrán orosz konfliktusról 1996-ban. Ukrajna kettészakad ( ez nem igazságosság kérdése, nincs igazság) kb ott, ahol most zajlanak a harcok. Jó ismerősöm említi, hogy ez már évszázados probléma. Ukrajna története nem szép. Holodomor (1932-33), amikor több millió (7-10) embert éheztet halálra a kommunista Szovjetúnió. Örök harag.
A hidegháború elmúltán a NATO gyakorlatilag beleköpött Oroszország levesébe Ukrajnával. Úgy érezte, hogy az orosz befolyás alól ki kell vennie Ukrajnát. Arról nem beszélve, hogy az USA külpolitikájában nagy szerepet játszik az egyensúlyozás politikája. A fentebb már említett Huntington írja le szintén a törésvonal-háború dinamikáját. Ezekben vannak elsődlegesen érintett felek. Ők harcolnak és persze másodlagos és harmadlagos felek támogatják őket ( leginkább vérségi, vallási, vagy történelmileg hagyományos támogatói kapcsolat van közöttük). Ez utóbbiak érdekei sok esetben nem is egyeznek meg az elsődlegesek céljaival. A háttérben alkudoznak, támogatnak éppen az érdekeiknek megfelelően. Igaz általában valamelyik félhez kötődnek, de ez nem akadályozza meg őket abban, ha az érdekük úgy kívánja, elárulják az elsődlegesen is érintett feleket, vagy azok céljait figyelmen kívül hagyva kizárólag saját érdekeiknek megfelelően döntsenek békéről és háborúról. Az USA és Oroszország ezt tudja mesterien. Közép-kelet Európa egy terep, ahol az USA egyensúlypolitikát játszik Európa és Oroszország részvételével. És mi hova tartozunk? Szinte a senki földjén. Régi játszma ez. Mi embernek senkinek nem kellünk. Az oroszok is játszanak velünk, meg a Nyugat is. Valószínűleg az USA érdeke az, hogy az Európai Unió is ellensúlyozza Oroszországot. Két legyet üt egy csapásra. Egyik sem tud megerősödni a rovására. De így is marad neki problémája. Kína és a keleti gazdaságok.
Elég szerencsétlen tehát a Magyarországi helyzetünk. Olyan külpolitikai játszmák között, melyek életveszélyesek, összekavarni a belpolitikát és a külpolitikát egyenesen felér egy öngyilkossággal. Az oroszoknak csak egy lépcsőfok voltunk a védelmi rendszerébe a hidegháborúban. Kb. 10 percet kellett feltartóztatnunk az ellenséget a varsói Szerződés szerint. Fordítva is így van. Nincsenek kétségeim.
Igaz Churchill mondása, legalábbis nagyon valóságos: Nekünk nincsenek barátaink, csak érdekeink vannak.
Civilizációs gyökereink nyomán mondhatjuk, hogy a nyugathoz tartozunk, de nem a mostanihoz. Ezért skizofrén a helyzetünk. Az a nyugat felszámolta magát, amihez a civilizáció okán, kultúránk nyomán tartozni akartunk. Itt állunk két gazdasági és civilizációs erő mezsgyéjén. Mind a Nyugatban, mind a Keletben csalódni fogunk, ha beléjük vetjük a jövő reménységünket. (Persze ez akkor lenne igaz, ha belpolitikailag egységesek lennénk. De több tömb küzd egymással, és mind külpolitikai erőktől várja a belpolitikai megerősödését és ezzel gyakorlatilag is szétosztjuk az országot. Az már csak hab a tortán, mikor ez meg fog jelenni piros országhatár vonalakban is. De valakik boldogok lesznek, hogy legalább azoknál asszimilálódhatnak, akiket kedvelnek.) Ők másodlagos, harmadlagos felek lesznek az eljövendő konfliktusaiban. Ha nem vigyázunk, márpedig nem, akkor könnyen az elsődleges felek szerepében találjuk magunkat, mint az ukránok.
Nem tudok mást mondani most sem, mint azt, hogy térdre magyar! Ez azt jelenti, hogy Istenen kívül senkinek nem kellesz, és senki sem akar megmenteni, sem segíteni. A reményed tehát egyedül csak az az Isten, aki azt mondja: térj meg és élni fogsz!
Hozzászólások