A fiatalok nyugodtan igyanak alkoholt, mert most megmutathatják, hogy nem az alkohol miatt fogják jól érezni magukat. Megjegyzem, nyáron még az volt a Crossound egyik fő identifikációs eleme, hogy ez az egyetlen ifjúsági fesztivál Magyarországon, ahol nem lehet alkoholt kapni. Fél évvel később meg már oké a szesz? A fiatalok figyelmét pedig minden második felkonferálásban felhívták arra, hogy igyanak nyugodtan, meg hogy "aki nem kapta még meg a pultnál az italát, az most menjen".
"Szó volt arról is, hogy meg akarják mutatni a világnak, hogy a vallás is lehet szexi, "ez az Isten-dolog pedig nem teher, és nem is valami kocka dolog". Szerencsére nem tolták túl a buliideológiát, mindenki megegyezett abban, hogy "Jézus felszabadít minket, hogy ez egy gyülekezeti imádságon történik, vagy egy technopartin, mindegy"."
"Csak akkor mégis mitől keresztény ez a partikultúra? Mert láthatóan csont ugyanolyan, mint a nem keresztény, bizonyos körökben dekadensnek tartott sztenderd magyar bulikultúra az iszunk-hányunk-belefekszünk szentháromság söröskupája alatt."
"Az egésznek semmi köze a kereszténységhez, a csomagolás viszont csodálatos. Fiatalos, trendi, a zenekarvezér pólóján díszelgő kereszt mögül azért kikacsintgat a lóláb. Az, hogy koncert közben beordítják párszor, hogy Jézus, meg még énekelnek is pár sort róla a Swedish House Maffia Skrillex remixe, és a Nicky Romero-David Guatta-tengely lakodalmas csapatása közben ugyanolyan távol van a kereszténységtől, mint a Balaton Sound."
Az író "pártállását" nem ismerem. Nem tudom, hogy vallásos-e, vagy nem. Tartozik gyülekezethez vagy nem. Nem tudom, hogy van-e hite, és az milyen. De bármi is legyen vele, neki is kilóg a lóláb. Ha nem hitvalló, hanem ateista és így is, akkor nagyon gáz a helyzet. Ha hitvalló, akkor meg éppen nem vaskalaposként, de nagyon pontos diagnózist készít erről a keresztény buli izzadmányról. Mindenesetre köszönöm neki, hogy tükröt állít a keresztény partikultúra elé. Nem szép az amit látunk, ha belenézünk.
Parádfüredről utaztunk haza. Egy hét sátorozás után. Vidámság, fiatalság, reménység. Tele hittel, szeretettel, szerelemmel, érzésekkel, tervekkel. Öröm és felszabadultság. Némely cuccost autóval és utánfutóval hozták utánunk, vagy vitték előttünk. Mi a könnyített szereléssel vígan utaztunk a buszon. Valahol Gyöngyös előtt a gitár a kézben. Ez még rendszerváltozás előtt történik. Jönnek a szeretett énekek. "Jó Atyám imádlak", "Áldásoddal megyünk", " Minden mi él". A busz teljes hátsó részét elfoglaltuk, álltunk és ültünk is. Mi megittasodva a mögöttünk levő héttől, az utazástól, a vágyott barátokkal való együttléttől, és persze kicsit tiltott vagy titkos dolgot teszünk a tömegközlekedés egyik járművén, nagyon jól éreztük magunkat. De valahogy egy székre beékelődött közénk egy idősebb néni. Egyszer csak felnéz ránk és azt kérdezi, hogy komolyan is gondoljuk amit éneklünk. Persze! Ezt mind feleltük, mint egy csapat varjú, akinek genetikusan ez jön ki a torkán. "Jézus, Messiás, neve minden név felett való" Ezt komolyan gondolják? Vidáman zsongva, egymástól erősnek érezve magunkat. Persze! Mit tudtuk mi mit mondtuk. Egymásnak örülve énekeltük azokat a hangokat, amelyek bennünk voltak azokkal az akkordokkal, amiket tudtunk játszani. A néni nagyon szomorúan nézet ránk. Mi pedig nagyon ászoknak éreztük magunkat. Pedig az énekünk, a lelkiállapotunk felől éppen Illés vagy Omega slágereket is énekelhettünk volna. "Néha furcsa hangulatban", vagy Jött egy gyöngyhajú lány".
Azóta tudom miről beszélt a néni. Tudom miért volt szomorú. Mi kiszolgáltattuk ezeket az énekeket, a tartalmukat is a mi féktelen jókedvünknek. Nem hitvallást tettünk, nem bizonyságot. Nem vallottunk mi meg semmit, csak jól éreztük magunkat, és kellett hozzá valami dopping. Ez volt a mindannyiunk által ismert ének. Szigorú lennék magunkhoz? Nem. Jó volt jól érezni magunkat? Igen. Sőt, vallom, hogy Isten is velünk örült. De ennek semmi köze nem volt Krisztushoz, a kereszthalálához, a kezdethez és a véghez, az elsőhöz és az utolsóhoz. Szerettük Őt, de most nem Ő motivált bennünket. Csuklás nélkül nyomtuk, hogy persze, mi hiszünk. Nincs dráma. Nincs lelkiismeret-furdalás. Tapasztalat van. valamit nem lehet és nem is kell felcserélni. Az imádságok hitből nem kell, hogy bulivá váljanak. Szabad jól érezni magunkat, de nem kell azt szentnek beállítani.
Meg kell szólítani a mai fiatalokat. Az ő nyelvükön kell beszélni. De ha azonosulok is egyúttal, akkor már nincs hová hívni őket. A fiatalok tudat alatt nem az azonosulást várják, hanem a kiutat, a pontos diagnózist.
"Fontos a figyelmünk iskolázottsága. És mond egy példabeszédet erre. Az irgalmas szamaritánus esetét. Ott fekszik a sebesült ember az árokszélen. Elmegy mellette egyvalaki, akinek iskolázatlan a figyelme. Tovább hagyja heverni őt. Elmegy másvalaki, ugyanez megismétlődik. És akkor jön az irgalmas szamaritánus, akinek még így is mondhatnám paradox fogalmazással, szerencsétlenségére iskolázott a figyelme. Mi történik ekkor? Pontosan diagnosztizálja a szerencsétlenséget. Amint felmérte a szerencsétlenséget, nem tud nem cselekedni, nem tud nem segíteni. De ez fordítva is érvényes. Az aki valóban bajban van és valóban szerencsétlen, nem tűr meg jótékonykodást, nem tűr meg melléfogást. Egy súlyos beteg, ha rosszul nyúlnak hozzá, félre löki a segítséget, viszont a pontos diagnózisnak nem tud ellenállni, és ebben a pillanatban a két ember, tökéletesen, automatikusan cselekszik. És tökéletesen egy. Ő egyedül ezt nevezi szeretetnek és ezt nevezi jótékonyságnak. Jótékonykodást nem ismer. Az a melléfogások hálózata." Pilinszky János Simone Weilről 3.44-5.40-ig
Nem szokatlan, hogy a fiatalok bulizni akarnak, sőt az sem ha valami alkoholhoz nyúlnak. De még maguk sem gondolják, hogy a keresztény, keresztyény emberek szokatlan módon erre biztassák őket. Tavaly még ez volt a házirend. crosssound.hu
Itt persze rögtön van egy másik kérdésem. Milyen a keresztény parti? Mi különbözteti meg az egyéb partiktól, ha úgyanúgy isznak? Itt a cikk írója megemlíti, hogy nem látott teljesen kiszolgáltatott részeg fiatalokat. Mondjuk dícséretes.
Nemrégen olvastam a keresztyén íjászokról. Az ő nyílvesszőjük másképpen repül? Keresztyén motorosok. Az ő motorjaik nem termelnek szén-dioxidot?
Nem arról van szó inkább, hogy keresztyén ember motorozhat, íjászhat, netalán még egy pofa sört is megiszik, sőt még táncol is egy nagyot.
Mondjuk ez a crossound, kereszény partikultúra a Jezus Loves Elektro-val elég meredek. Ezt ne! A "zene" (zaj) amfetaminért, vagy fűért, de minimum szatmári szilváért kiállt, ha autentikusak akarunk maradni a szép magyar rónához.
Ha már valaki partizni akar, akkor vannak jobbak, színvonalasabbak. Odamegy, leizzad, lefogy, iszik, méregtelenít, meglátogatja a porcelán bálványt. De legalább nem hazudja jónak a rosszat és rossznak a jót. A különbségtétel megmarad. Legalább még helyén kezeli. Azt mondja, "soha többé Hirosima". (nem is annyira vicc: Én egy pohár pálinkától be szoktam rúgni, és ez általában a kilencedik.)
A mindenkori fiatalok szája azt mondja, hogy persze partizzunk és buli van. De legbelül a pontos diagnózist várják, mert máskülönben ellökik a segítséget. Jótékonykodást, azaz hamis alászállást, azonosulást nem tűrnek el, csak a hiteles pontos, dühre fakasztó, diagnózist. Nem most, s talán nem is a megfelelő személynek mondanak érte köszönetet. Talán majd egyszer továbbadják, mert ezt tapasztalták.
Szóval nem a "napi cuki", és nem a "jópofaság faktor" térfelén játszunk. G. K. Chesterton mondja, hogy "Ne szabadítsd meg a tevét a púpjától: talán épp teveségétől szabadítanád meg.". Ne foszd meg a keresztényt a ... keresztjétől, felelőségétől, böjtjétől, hitétől, szóval Krisztustól, mert talán éppen a kereszténységétől fosztod meg. Mondom én.
Nyilván a fiatalok megszólítása különös érzékenységet igényel, de a lényegünket, Krisztushoz tartozásunkat nem adhatjuk fel. Mert ha mégis, akkor a Krisztuson túl elveszítjük azokat is, akikért lemondtunk a Krisztusról. Semmi nem indokolja a lemondásunkat Jézus Krisztusról.
"Erre így szólt az ÚR: Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj. Ha értékes dolgokat beszélsz értéktelenek helyett, akkor szószólóm lehetsz. Nekik kell hozzád térniük, nem neked hozzájuk." Jeremiás próféta könyve 15,19