A svájci üdülővároskában, Davosban már gyülekeznek a globális elit tagjai, hogy évtizedes szokásuknak megfelelően megvitassák a világ aktuális problémáit. Ezek között első helyen – már nem első éve – nem valamilyen geopolitikai feszültség vagy pénzügyi rettegés, de még csak nem is a tavalyi slágertéma, a tekintélyelvű populizmus előretörése van, hanem a globális egyenlőtlenség. Ezt úgy is meg lehetne fogalmazni, hogy a davosi elit és a világ többi része közötti növekvő vagyoni és jövedelmi szakadék aggasztja leginkább a folyamat haszonélvezőit, azaz a davosi elitet – hívja fel a figyelmet egy apró ellentmondásra Branko Milanovic egyenlőtlenségkutató.

A davosi elit szerint is baj, hogy egyre gazdagabb a davosi elit  g7.24.hu

"A világ legnagyobb jótékonysági ernyőszervezete, az Oxfam hagyományosan a davosi találkozó elejére időzíti a globális egyenlőtlenségekről szóló jelentését. Az idei tanulmány fő megállapítása szerint a tavaly létrejött vagyon 82 százaléka a legvagyonosabb egy százalékhoz került, az alsó ötven százalékhoz tartozó 3,7 milliárd emberhez pedig a többletvagyon 0 százaléka." 


"Az Oxfam szerint a milliárdos-boom nem a virágzó gazdaság jele, hanem éppen hogy válságtünet, ami mögött rendszerszerű okok állnak, például az, hogy a milliárdos osztály megszállta a politikai döntéshozatalt, és a maga irányába hajlította azt, miközben az egyszerű dolgozókat hátrahagyja a rendszer. Tehát a vagyont, és nem a munkát jutalmazza a mai gazdasági rendszer.
Ugyan az egyenlőtlenség visszafordítására vannak logikus, részben kipróbált módszerek – munkavállalói jogok erősítése, vagyoni újraelosztás célzott növelése, szellemi tulajdonjogokhoz való hozzáférés kiszélesítése -, érdekes módon a davosi elit által a gyakorlatba ültetett politikák éppen ezek ellenkezőjét valósítják meg, állapítja meg az Oxfam-jelentés. “Soha nem fizetnének olyan bért, amiből meg lehet élni, de jótékonyan megfinanszíroznak egy filharmonikus zenekart. Betiltják a szakszervezeteket, de szerveznek egy panelbeszélgetést a kormányzat átláthatóságát javító politikákról” – írja Milanovic."

Ezek az adatok arról beszélnek, hogy a gazdasági élet vezetői minden hangzatos elv ellenére mégis csak a nyereségért dolgoznak. Sokan vannak, akik különböző jótékonysági címen tesznek valamennyicskét a közért, legalábbis látszat szinten, de a valóságban inkább a saját érdekeikért teszik azt is. Ismét a tőke igazi arcát fedezhetjük fel. Ez a leghatékonyabb fegyver az összes közül. Minden atombomba és hidrogénbomba közül. Ha a tőke elindul, akkor az olyan mint a szőnyegbombázás, vagy tüzérségi zárótűz. Kő kövön nem marad. 

Ha hozzávesszük a gazdasági és indusztriális fejlesztések jövőképét, hát nem sok jóra számíthatunk. Mesterséges intelligencia, robottechnika és rengeteg felesleges ember. Mintha a Mátrix filmből való víziók kezdenének megvalósulni.

De vannak még bőven sokkolónak szánt megállapítások:
• A milliárdosok vagyona évi 13 százalékkal növekedett 2010 óta, ami hatszor olyan gyors tempó, mint az átlagos dolgozók jövedelmének évi 2 százalékos növekedése.
• A világ nagy divatmárkáinak vezérigazgatói négy nap alatt keresnek annyi pénzt, mint amennyit egy bangladesi varroda dolgozója egész életében megkeres.
• A nagy divatipari cégek által osztalékban kifizetett összeg harmada, 2,2 milliárd dollár elég lenne arra, hogy mind a 2,5 millió vietnami ruhaipari dolgozó méltányos bért kapjon.
• Ha 1,5 százalékos adót vetnének ki a milliárdosok vagyonára, abból finanszírozni lehetne a világ összes gyerekének iskoláztatását.
• Ha a mostani ütemben csökkennek a különbségek a női és férfi fizetések között, akkor 217 év múlva záródna be a nemi jövedelmi olló.

Az igazi ember szegény, szegényes a valóságban. Küzd minden lépésért, kapcsolatért, bármi ami élet. Csak a megteremtett virtuális valóságban tudja érzékeit kielégíteni teljesen. Rendszerszintű a probléma. Nincs benne pozitív szereplő. Bárki, legyen faji, vallási, fejlődési, területi alapon kiemelkedő és gazdagodó belefut ebbe a rendszerszintű gondba. Túlzott gazdagság, hatalom, beleszólás a folyamatokba, meghatározás és meghatározottság. A meghatározókat már meghatározza, hogy megtehetik. Nem is tehetnek másképpen. Meghatározza őket a gazdagság, a hatalom. Ami nyereségnek tűnt, az úrrá változott.

Harkányban volt egy mondás a szőlősgazda presbiterek között. Szerettem volna egy darab szőlőt. Erre mondták. "A szőlőnek nem gazdája, de rabszolgája van."

Nem tudom mi a megoldás, de éppen olvasgattam az Ókeresztyén írók sorozatból, az APOSTOLI ATYÁKBÓL, LEVÉL DIOGNÉTOSZHOZ. VI.

1. Egészen egyszerűen: ami testben a lélek, azok a keresztények a világban. 2. A lélek áthatja a test minden tagját, ugyanúgy jelen vannak a keresztények a világ városaiban. 3. A lélek is a testben lakik, de nem testből való; a keresztények is a világban vannak, de nem e világból valók. 4. Láthatatlan a lélek, melyet a látható test börtönöz be; a keresztényeket is úgy lehet megismerni, mint akik a világban vannak, de vallásuk láthatatlan marad. 5. A test gyűlöli a lelket és küzd ellene, noha a lélek nem követ el ellene semmi igazságtalanságot, csak akadályozza a gyönyörök élvezetében; a világ is gyűlöli a keresztényeket, akik semmilyen igazságtalanságot nem követnek el, csak ellenállnak gyönyöreinek. 6. A lélek szereti a testet, mely őt gyűlöli, és a test tagjait is; a keresztények is szeretik azokat, akik gyűlölik őket. 7. A lélek ugyan testbe van zárva, de a lélek tartja össze a testet; így vannak a keresztények is,a világba vannak zárva, mint börtönbe, de mégis ők tartják össze a világot.

Aki még teheti küzdjön meg a démonaival. A mi világunk rendszerszintű embertelenségeivel. 

"Két dolgot kérek tőled, mielőtt meghalok, ne tagadd meg tőlem: Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől! Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!" Példabeszédek 30, 7-9

Jézus Krisztus nélkül nem tud működni ez a világ. Isten kegyelme ez. Olyan gyáva vagyok, pedig csak erre kell bízni magamat.