A teljes Magyar Ifjúság Kutatás 2016 a gyorsjelentés után másfél évvel jelent meg, a több mint 500 oldalas dokumentum számos aspektusból vizsgálja a magyar fiatalok helyzetét. A kutatást 2000 óta négyévente folytatják le mindig azonos módszertannal, ezúttal nyolcezer magyarországi és – első alkalommal – négyezer határon túli 15-29 éves fiatalt kérdeztek meg. … A 2016-os eredmények alapján a 15-29 évesek a fiatalok legégetőbb problémájaként az anyagi nehézségeket azonosították. 

Anyagi gondok nyomják a magyar fiatalok vállát 24.hu 

A kivándorlás mértéknek erősödése 2008-ban kezdődött, a jelentősebb erősödés pedig 2010-től mutatható ki, 2010 és 2012 között tovább nőtt, azóta pedig a kutatás szerint kis mértékben csökken.
A magyarországi fiatalok jelentős részének tervei között azonban csak időszakos a külföld iránti érdeklődés, a válaszadók harmada pár évre tervezi a közeljövőben, hogy külföldre megy dolgozni, további 18 százalék pedig csak pár hétre vagy egy hónapra. 15 százalék jelezte, hogy letelepedési szándékkal költözne külföldre.
A magyar fiatalok a külföldre költözés legerősebb indokaként a jobb megélhetést említették, a megkérdezettek több mint kétharmada (69 százalék) vallott így. Ezt követte a tapasztalatszerzés (38 százalék) és az otthoni rossz anyagi körülmények (35 százalék).
A kutatásból kiderült az is, hogy a politika alapvetően nem érdekli a magyar fiatalokat: nincs olyan régió, beleértve Magyarországot, ahol többen lennének a politika iránt érdeklődők, mint a nem érdeklődők.


Itt olvasható a teljes tanulmány. kutatopont

A fiatalok (legalábbis a kutatásban szereplők nagyobb része) boldogulni szeretnének. Sírjunk vagy nevessünk? Ehhez nem a politikát akarják felhasználni. Nem érdekli őket igazán sem a kormány, sem az ellenzék. A tapasztalat az egyedüli, amely terelgeti őket. Azt tapasztalják, hogy nagyon nem tudják elérni céljaikat anyagi javak híján. Hát az okosabbja próbálkozik. Ott, ahol tud. 

Érdekes az, hogy szívesen próbálkoznának külföldön. Nyelvtanulás, más látásmód, tapasztalatszerzés. Jó indokok. Persze ott vannak az elérhető anyagi javak is. Ami jó hír, hogy nem örökre tervezi a többség. "Csak" 15 % menne letelepedési szándékkal.  Tegyük hozzá, ez menet közben változik. Van, aki hazajönne azok közül, akik kint akartak letelepedni, és vannak akik haza jöttek volna, de ott találják meg párjukat, számításukat és nem térnek vissza. 

Most elsőrenden nem politikai okokból mennek, hanem anyagi okai vannak. Tanulni, dolgozni, élni. Ebben van valami. Ez jelzés értékű kell legyen a politika, közélet, gazdasági élet formálóinak. Most ne kezdjünk klisékkel dobálózni. Bezzeg a mi időnkben. Változik minden. Ma teljesen más. A legtöbb fiatalt feketén dolgoztatják, vagy részben feketén. A nyugdíj, TB járulék befizetése így nem teljes. Adózni kell. De minden megvásárolt termék után is be kell fizetni az ÁFÁ-t. Az egészségügyben, ne dugjuk a fejünket homokba, ha akarunk valamit, gyorsan és korrektül, akkor fizetni kell, hiába "ingyenes". 

Láttam a kollégiumi helyek kiosztását is. Volt olyan diák, aki kollégiumot igényelt Budapesten felsőoktatásban, és hiába volt édesanya minimálbéren és egyedül nevelte gyermekét, nem kapott elhelyezést. Miskolcról. Közben a HÖK elnök és sleppje benn éltek (gazdag apucik gyermekei). Ők osztották a szociális segély lehetőségét is. Mondták a felsőbb évesek, hogy gólyatábor kötelező. Ott egy üveg Jäger minden HÖK kulcsembernek és rendben lesz minden. 

Mondjuk az egyházi kollégiumokban, diákotthonokban, szakkollégiumokban jó a tapasztalat, de kevés a hely. 

Az albérlet megfizethetetlen árszintre emelkedett. Élni is kell valamiből. Itt most nem hátrányos helyzetű emberekről beszélünk. Egyszerű vidéki munkás emberek, legyenek kétkezi munkások, szakemberek, vagy értelmiségiek, gyermekeiről. Nyilván vannak, akik meg tudják fizetni az albérletet, sőt inkább kölcsönnel, de saját lakást vesznek csemetéiknek. Pár társat keresnek maguk mellé és máris rendelkezésre áll a törlesztendő részlet. De ehhez is tőke kell. 

Miért csodálkozunk azon, ha kiszámíthatóbb életre vágynak a fiatalok. Persze az sem marasztalja őket, ha találkoznak az igazságtalanságokkal, korrupcióval. Közben tehetetlenek. A szegénységet is ki lehet bírni. Pirított kenyéren és üres teán is lehet lenni (próbáltam, tudom). Ha van miért, ha van cél, ha van remény. Egyszer jobb lesz. 

Mert nem örökre akarnak elmenni. Csak a reményt akarják összeszedni. Kívülről hátha másképpen látszik. Hátha van ott közösség, szolidaritás, boldogulás, valami ... 

Adjátok vissza a reményeinket!

Érdemes megtanulni magyarul. Érdemes megmaradni magyarnak.

"Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.” Lukács ev. 12, 34

 

 

 

linkajánló:

Ha a társadalom többsége ezt akarja, akkor nekem kell elmennem innen 24.hu

Magyar fiatalok a Kárpát-medencében Magyar Ifjúság Kutatás 2016 kutatopont.hu/files/2018/07/magyarfiatalok.pdf