Minden emberi közösségnek van spirituális vezetője. Még azoknál is, amelyek úgy hiszik, hogy nincs, előbb-utóbb lesz valaki, akinek a lelkisége meghatározó lesz az egész közösségre.
Hadd meséljek el egy történetet, ami meghatározó volt számomra az apaság spirituális jelentőségének a felismerésében. Néhány évvel ezelőtt történt, hogy az egyik fiammal, aki akkor 11 éves volt, kettesben maradtunk, ami egy nagy családban ritka ajándék. Ha jól emlékszem, egy bútort igyekeztünk megreparálni. A közös tevékenység hamar elindította a beszélgetést, ami egyre mélyebb és mélyebb lett. Egyszer csak a fiam letette a szerszámot és nagy komolyan rám nézett:
– Papa, már régóta szeretnék elmondani valamit, ami nagyon nyomaszt.
– Nocsak, és mi lenne az?
– Hát…, a múltkor, az iskolában, a fiúvécében az egyik osztálytársam okostelefonján pornót néztünk… És azok a képek azóta itt vannak a fejemben… Nem tudok megszabadulni tőlük…
Sok mindenről beszéltünk, aminek az értelmét röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy a pornográfiával nem az a baj, hogy túl sokat mutat meg, hanem éppen ellenkezőleg, túl keveset mutat meg az emberből, a személyiségéből, a tulajdonságaiból, a valódi örömeiből, az emberszeretetéből, a szeretetvágyából, a lelki gazdagságából, a természetfelettire való nyitottságából, a jó kedvéből, a humorából, az önfeledtségéből, ami az igazi szexualitásban mind-mind benne van,
A kulcsmondat mégis hátravolt, amire egyáltalán nem számítottam, és amitől az egész beszélgetés nagyobbat fordított rajtam, mint rajta. Végezetül, mintegy összegzésként, a következőket mondta a fiam:
– Úgy örülök, hogy ezt az egészet elmondhattam neked, apa, úgy érzem, most sikerült végre megszabadulnom tőle.
Ez a mondat azóta is bennem visszhangzik, ekkor értettem meg, hogy mit is jelent az, hogy az apa a család papja.
Olvastam. Nem tudom hol. A gyermekek vallásos tevékenységét, hitét nagymértékben befolyásolja az apa viselkedése, a valláshoz, hithez való hozzáállása. Egy apának nagy a felelősége. Nem csak pénzt kell keresnie, de a család lelkiségének kialakításában is részt kell vennie. Erre szokták azt mondani, hogy ez az asszonyoknak való, vagy az öregeknek. Ma nehéz apának lenni.
Úton útfélen azt olvasom a fiataloktól, férfiaktól és nőktől egyaránt,hogy úgy tervezik az életüket, először ki kell élni magukat. Majd egyszer jöhet a család is. Nekem ez teljesen értelmezhetetlen. Mit jelent kiélni az életünket? Tudom, ők bulizást, szabad szexet, rengeteg élmény begyűjtését értik alatta. De ki mondta, hogy ennek így kell lennie? Ne házasodj meg, amíg nem szexeltél legalább 10 másikkal, nem utaztál át három kontinensen, vagy nem próbáltad ki a drogok okozta repülést. Azt gondolom, hogy ez nagyon téves, bár ma már evidenciának vett tétel. A nagyon erőszakos élethajszolásban valóban kiéli magát és nem marad semmi annak, akit szeretnie lehetne. Ezt úgy mondom, eltékozolta az idejét. Természetesen meg kell magyarázni az eltékozolt időt és ezért az ebből fakadó feszültség legyűrésére ideológiákat, elméleteket lehet gyártani. Sőt. Szükségszerűen kell ezt megtenni, mert máskülönben szembe kellene nézni azzal, hogy a tékozlásnak következményei bizony a rossz döntésem következményei. Ezt senki sem szereti. Beismerni, hogy elrontottam.
Ma ezért nehéz fiatalnak, apának lenni. Mert van ez az evidenciának vett külső kényszer és ebből fakadóan megváltozott kapcsolati rendszer. Nem kell a párkapcsolat, nem kell véglegesíteni (mintha megtehetnénk ezt) házasságban. Valami lesz. Laza kapcsolati hálókban próbáljuk meg becsapni az emberi pszichét. Nem fog sikerülni. Az ember mégiscsak biztonságra, intimitásra, hosszú távú bizonyosságra óhajt. Bármit is követeljen meg az aktuális életmód, trend. Bárhogy is akarjanak megfelelni ennek, mindig érezni fogják valahol, hogy elcsúszott valami, hiányzik valami. Ott a sövényen túl még van valami. Itt ajánlom a következő 10 perces videót. Czeczeli Tamás élete riportban. Top menedzser, akinek négy asszonytól négy gyermeke született. Audival indult munkába. Milliárdos cégeket igazgatott. Most árufeltöltő egy boltban. Végül színházi statisztaként értette meg az apaságot, amikor két fia meglátogatta egy előadáson, amiben szerepelt. Nem elveszett ember, csak elég későn került meg.
Tanulni kell ezt. Az apaságot, a férfiasságot. Ma félresiklott világnézeti diktátorok, félresiklott életű emberek magukhoz és torz képükhöz akarják hajlítani a világot. A saját maguk képére és hasonlatosságára akarják megteremteni újból az embert. (Mi azt tartjuk, hogy Isten teremtette a maga képére és hasonlatosságára az embert. Férfivá és nővé.) Vagy éppen valamilyen globális gazdasági haszonszerzési manőver van mögötte. Itt a következő cikket ajánlom. Nem kötelező egyetérteni, de villog a vészcsengő. Arról ír, hogy nincsenek közösségek, népek. Az emberek egymagukban élnek. Csak egyéni jogaik vannak. Így is kell őket formálni. Gyökértelen, saját nyelvvel, kultúrával, történelemmel nem rendelkező egyedeket kell "előállítani". Mert így nemzetközi szervezetek dönthetnek az emberek, közösségek feje felett.
Messzire jutottunk az apaságtól. Ma nehéz apának lenni. Nehéz családban élni. A környezet nem támogató. Sőt lassan ellenséges. Nehéz ma normális családban élni. Nekem ezt félve kell leírnom. Mert amit én normálisnak gondolok, apa, anya, gyerekek, amit Istentől vettünk, az a világ fejedelme és szolgáinak számára eltörlendő. De legalább ellehetetlenítendő és hamisítandó. Apákra márpedig szükség van. Nem a válásokra, szétment családokra, széttört életekre van szükség. Apákra, mint spirituális vezetőkre, családban fontos szerepet betöltő tagra.
Ki mondta férfiak, hogy éljétek ki magatokat? Hogy ne legyetek férfiak? Hogy ne legyetek családfők? Hogy ne legyetek felelősek? Hogy ne házasodjatok? Hogy ne adjatok biztonságot a nőnek és gyermeknek? Ki tévesztett meg? Kire hallgattok? Az évezredek kipróbált, működő tanításaira, vagy a legújabb agyrémekre? Döntsetek! Döntéseiteknek következménye van.
Nehéz megérteni és megtanulni. De mégis lehet.