Azt gondoljuk, hogy nekünk is chiamagot kell ennünk, mert az aztékok is azt ették. Miért kéne? Honnan jön ez az elmélet, és mi az értelme? Sokan nem tudják például, hogy az olívaolajnál bizonyos szempontból kedvezőbb zsírsavösszetételű a magyar repceolaj, és ma már nincs sem szaga, sem keserű íze; vagy, hogy a kollagén, amelyet sokan táplálékkiegészítőként fogyasztanak, ott van az édesanyánk által készített vasárnapi húslevesben. Én hiszek abban, hogy ha az embereknek pontosan elmagyarázzuk, hogy anélkül is lehet egészségesen táplálkozni, hogy a Dél-Amerikából szállított avokádót ennénk, akkor valóban változhatnak a dolgok. A könyvemben dietetikusként, szakmailag pontosan elmagyarázom, hogy hogyan lehet egészségesen étkezni úgy, hogy csak hazai termékeket vásárolunk. Igen: eleinte több idő, és néha tapasztalhatjuk, hogy több pénz tudatosan, vagy akár a piacon vásárolni, de ha most nem fordítunk energiát erre, akkor később a bolygónk fogja megfizetni ennek az árát.  

  „A TEST A LÉLEK TEMPLOMA, EZÉRT ÍGY IS KELL TÁPLÁLKOZNUNK!” – INTERJÚ EGY KERESZTÉNY DIETETIKUSSAL 777   

minden zöldségnél és gyümölcsnél belátható, hogy azok szezonális fogyasztása, vagy inkább szezonális formában való fogyasztása, a legegészségesebb, illetve környezeti szempontból a legideálisabb. ... Tehát a húsfogyasztás nem ördögtől való és nem feltétlenül környezetromboló. Természetes gyepeink, fás legelőink fenntartásához, fennmaradásához az állattartás elengedhetetlen. Ugyanakkor a dél-amerikai esőerdők kivágásához hozzájáruló szarvasmarha-tenyésztés, vagy az ugyanezt okozó génmódosított szójatermesztésre alapozott nagyüzemi állattartás rendkívül káros. ... Mindezen szempontok mellett sem mehetünk el a feldolgozatlan, vagy kismértékben feldolgozott helyi termékek preferálása mellett. A különböző félkész vagy kész mirelit termékek összehasonlíthatatlanul nagyobb környezetterheléssel járnak, mint a helyi friss alapanyagból való főzés. A késztermékek egész élelmiszeripari láncolata szállítás és energiaigényes. A termék beszállításától kezdve, annak feldolgozása, majd adagonként való csomagolása és fogyasztóhoz való kerülése, a hűtési lánc megszakadása nélkül, lényegesen nagyobb energiaigényű és kibocsátású, mint az otthoni főzés. Tehát önmagában ezzel a kényelmi szemponttal felhagyva jelentősen csökkenthetjük táplálkozásunk hatását a bolygóra. ... 

 EZÉRT JOBB, HA HAZAIT ESZÜNK azonnali.

Az egyik szerző dietetikus a másik gazdasági agrármérnök és ökológiai gazdálkodó. Más területek és mégis nagyon egybe cseng a véleményük a szezonális és hazai élelmiszerek használatáról. 

Nemrégen beszélgettem helyi gazdálkodóval. Nem ebből él, csak van földjük is. Meglepődtem, mert nem gondoltam volna, hogy eljár tanfolyamokra, hogy ökológiai módon termelje meg a különböző növényeket. Földtakarás, zöldtrágya és nem is tudom még mennyi mindenről beszélt. Az lejött, hogy odafigyelés, kicsit több munka, kevesebb haszon, de egészségesebb növény és környezet. Nagyon pozitív volt.

Nekem tetszik a hozzáállásuk. Kicsit ideális, kicsit naiv. De kétségtelenül felfedik a jelenlegi élelmiszeripari termelés hibáit, és tévedéseit.

Nyilván nem a teljeset. Mert nincsenek benne az érdek összefonódások. Ezt röviden úgy jellemezném, hogy cirkusz és kenyér. A római császároknak szinte létfontosságú volt, hogy a nép egy jó hangos részét megelégítsék valamivel. Az ellenlábasoknak meg az, hogy föllázítsák őket. A kenyér is hatalomtechnikai eszköz. Az élelmiszeripar tehát szintén hatalomtechnikai eszköz is. 

Az emberre jellemző, hogy minél kevesebb munkával, energia befektetéssel szeretne mindenhez hozzájutni és minél gyorsabban. Ez az élelemre is igaz. Ami megdöbbentő ma is, hogy a falusi emberek is bemennek  a szupermarketbe, hogy ott megvegyék a zöldséget, amit még ők, de szüleik a kertben ültettek és gondoztak. Jobb esetben Magyarországról, vagy szomszédos országból érkezik. De inkább egy távoli országból, vagy másik földrészről. Nem éri meg. A piacot sem keressük, mert a nagyboltban egy helyen mindent meg lehet venni. Mire használjuk  a megnyert időt? Ha hinni lehet a statisztikáknak, akkor a számítógépes játékok, netezés és a televíziózás olyan napi 4 órát is elvisz az életünkből. Nem a munka része, hanem a szórakozás. Ez egyedenként változó. Van, aki egyáltalán nem törődik ezekkel. Az első probléma, hogy mi magunkért semmi erőfeszítést sem teszünk. Ezért nyilván nagyban fognak termelni. Úgy jobban megéri. De úgy több  a betegség, fertőzés is. Több vegyszer a növényvédelemben, és több gyógyszer az állattartásban. Ezt pedig le kell nyelni. 

A másik a távolság. A messziről hozott termékek szállítása és tárolása energiaigényes. Persze olyan fajtákat termesztenek, ami szállítás alatt beérik, de ez is vegyszeres. A fagyasztott húsokról sem jó mindig beszélni. Hogy kezelték? Mikor? Sok visszaélésre van lehetőség a különböző országok különböző szabályozásaival. Az élelmiszer szavatosság érdekes módon más időben jár le az országokban. Ahol lejár már, onnan elszállítják oda, ahol még hivatalosan kap három hónapot. Jó üzlet a megsemmisítés helyett. 

Az élelmiszeripari túltermelés is probléma. Helyenként olyan sokat termelnek, hogy ki kell önteni, fel kell gyújtani, vagy meg kell etetni. Esetleg segélybe odaadják, ha megfizetik valakik. Ott ahol meg nagy a nyomor, ott az odavitt élelmiszer csak tűzoltás. Azért ez már látszik. Újratermeli a nyomort, csak már többszöröse fog nyomorogni. 

A globális élelmiszer termelés bizonyos részei mára egészen maffia jelleget öltöttek magukra.  Ha ezt a csodálatos avokádó nevet halljuk, akkor tapsikolunk. De egészséges. Igaz. Csak ahonnan jön ott nem annyira egészségesek a viszonyok. Ez jobb üzlet mint a kábítószer és legális. 

A nagyüzemi élelmiszer termelés nem törődik a földdel, a sajátosságokkal. Mivel globális, ezért nagyon sok invazív faj (rovarok, növények, csigák stb...) terjedéséért felelős. Persze az emberre veszélyes vírusok, baktériumok terjedéséért is. Ez nagy üzlet. Sokan vagyunk a földön, tehát sok élelmiszer kell. De minél több van, annál többen is leszünk. Ez egy öngerjesztő folyamat. Ma a nagyüzemi élelmiszertermelés nélkül nagyon sokan meghalnának. 

Ugyanakkor érdemes lenne figyelni az Élet etikájára is. Ma az ember és az emberért tartott állatok és növények eluralták a Földet, az egész bolygót. Tessék csodálkozni. A merészebb becslések szerint kb. a Föld 95 %-a már az ember és a vele összefüggő növény és állatállomány. A maradék 5% a természeté, és a vadaké. Jól van ez így? Az etika úgy lép be a képbe, hogy korlátozásokat vezetünk be a technológiánkba, társas kapcsolatainkba. Itt van szerepe ezeknek az embereknek, akik értik is amit mondanak. Milyen élelmiszereket állítsunk elő helyben, amely a legteljesebb mértékben táplálóak? Ne kelljen szállítani. Itt van szerepe annak, hogy hogyan történik a termelés. Azt is etikusan kell. Nem használok bizonyos mérgező anyagokat, eljárásokat. Persze az emberek nevelése és hozzáállása is fontos. A pazarló életmód felszámolása, és hogy amit lehet megtegyünk magunkért. Fenntartható életmód kialakítása, amelyben az élelmiszertermelés nem a minél nagyobb haszon megszerzésére irányul, hanem kimondottan is az élhető élet fenntartására. 

Egy vicc.    Kivizsgálásra megy a férj egy klinikára. A férj beteg, sokat van rosszul. Felesége elkíséri. Bár egész nap vizsgálják nem találják az okát a betegségének. Legalábbis gyógyszer nincs a bajra. Gondterhelt az orvos. Nagy a baj. A feleséggel beszél először. A beszélgetésben az orvos elmondja, hogy tényleg baj van, és nincs gyógyszer rá. Hosszú idő alatt lehet gyógyulást elérni. Szükség lesz a feleség türelmére és odaszánására. Minden reggel a férj mellé kell állni. Legjobb ha reggelivel ébreszti, és egész nap érezze a törődését. Készítse a kedvenc ételeit. Beszélgessen vele, mosolyogjon többet. Törődjön vele. Járjon a kedvébe és akkor meg fog erősödni. A felség kérdésre, hogy ez mennyi ideig fog tartani, az orvos csak annyit mond, hogy hosszú ideig. De érdemes, mert így életben fog maradni. Az orvos végül kérdezi, hogy melyikük mondja el mindezeket a férjnek. A feleség maga szeretné elmondani. Bemegy a férjhez a kórterembe. Már türelmetlenül várta és kérdezi is, hogy mit mondott az orvos, meggyógyulok? A feleség könnyes szemmel nézi a férjét és kedvesen közli, hogy meg fogsz halni.

Valahogy így vagyunk ma ezzel az élelmiszertermeléssel. Sok gondoskodás, odafigyelés és törődés. Ez a titka az egészségesebb és fenntartható életnek. Kevesebb kábítószer, face, sorozat, tüntetés, úri huncutság, sznobizmus, kizsákmányolás, elnyomás. De az emberek természete önző. Az önzőség a saját életét, életfeltételeit is tönkreteszi. Nagyon sok ember mikor meghallja, hogy mit kellene tennie, és mik a lehetőségei, inkább csak annyit mond, most már mindegy, úgyis meghalunk. 

Szerintem meg nem mindegy. Az Istenhez tartozó, krisztusi ember egyik felelősége is, hogy újból és újból figyelmeztessen a lehetőségre, a kiútra, az emberi élet teremtésbeli céljára. Mert több az élet.